Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-02 / 27. szám

Evégből azonban óhajtandó volna megkezdeni újból egy nagyobb taggyüjtést. Annál inkább, mert ha tagjaink névsorán áttekintünk, azt látjnk, hogy az inkább a régi, mint az uj losonczi társadalmat foglalja magában. Valójában az intézmény alakulása idejéből egyesületünk főkönyvében, — melyet méltán városunk anyakönyvének nevezhetünk — ott szerepel Losoncz város valamennyi önálló polgára kisebb-nagyobb, de legalább 100 K alapitói összeggel, mig azon polgártársaink, kik szűkös anyagi viszonyaik miatt nagyobb áldozatot hozni nem bírtak, 6 K évi járulékkal, három évre szóló kötelezettség mellett, mint pártoló tagok léptek be. Annál kevésbé hisszük, hogy az uj nemzedék kitérne az aláírás alól, mert a belépés nagyban meg van könnyítve az uj alapszabályokban.

Örömmel jelentjük, hogy az idén körünkbe léptek céljaink elősegítése végett rendes tagul: Molnár Gyula főgimnáziumi tanár és Kredens Béla könyvkereskedő ur. Vajha minél többen követnék az uj taggyüjtés megkezdésével járó példát annyival inkább, mert az alumneumi segélyt az idén megkezdett módon tanulóinknak könnyebben hozzáférhetővé tudjuk tenni a jövőben is. Ezt pedig minden eshetőséggel szemben csak úgy tehetjük, ha nem rendkívüli bevételekre és adományokra alapítjuk, de biztos és állandó tőke kamatjaival fedezhetnénk kiadásainkat. Belépésükkel egyesületi tagjaink száma: 163 alapitó, 11 rendes és három pártoló tagot tesz ki.

Ami már egyesületünk vagyonát illeti:

Van alapítványi tőkékben, rendes tagsági összegekben s tőkésített pénzben összesen 46936 K 80 fiiérünk. Törlesztés alatt levő tőkekövetelésünk 811 K 80 f. A tőkék összege tehát 47748 K6of.

Elkölthető összegekben bevétetett, mégpedig:

1. múlt évi pénztári maradvány 181 K 88 f.

2. kamatokból befolyt az

1907/8. évben................... 2221 > 93 »

3. adományokból................... 550 » 83 »

4. báli jövedelemből .... 1953 » 68 »

5. pártoló tagdijakból . , . 18 » — »

Összesen: 4926 K 32 f.

Kiadás volt a következő:

1. tápintézeti költségek . . . 2200 K — f.

2. ruházatra................................512 » 20 »

3. tankönyvekre................... 265 » — »

4. készpénz-segélyre . . . . 260 » — »

Tehát a segélyezés összege: 3237 K 20 f.

5. vegyes kiadásokra .... 288 » 70 »

6. a tőke gyarapítására . . . 1200 > — *

A kiadás volt összesen: 4725 K 90 f.

Marad készpénzben 200 K 42 f. Követelés elkölthető összegekben 209 K 64 f. A felszerelés értéke 1376 K 52 f. Az összes vagyon értéke szerint 49535 K 18 f.

A választmány egyesületünk céljának megfelelően, anyagi erőnkhöz képest mindama segélyezési módokat alkalmazta, melyek alapszabályainkban említve vannak. Az alumneumban 13 tanuló nyert étkezést, ruházatot kapott 38; kézikönyvet 124; készpénzsegélyben részesültek 4-en. E segélyezési módok úgy alkalmaztattak, hogy a segélyezettek közül többen többféle segítésben is részesültek.

A kézikönyvekkel való segélyezés érdekében az egyesület részére 38 kötet uj könyv vásároltatott 265 K értékben. Jelenleg van 664 kötet használható könyvünk 1074 K 94 f. értékben, mely összeg egyéb szerelvényeink értékével együtt — mint fentebb láttuk — 1376 K 52 fillért tesz ki.

Az egyesület múlt évi működésének körét még a választmányi ülések egyes nevezetesebb határozatainak felsorolásával egészítjük ki.

Vaiasztmanyi ülést a íeíoiyt évben hármat tartottunk, u. in. 1907. szept. 3-án, nov. 12-én és jun. 12-en. Első ülésünkben az alumneumi és kézikönyvekkel való segélyezés ügyét intéztük el; a másodikon a ruházati segélyeket. Ugyanekkor határozta el a választmány, hogy az egyesület ismét megtartja szokásos tárgysorsjátékkal összekötött tancmulatságat, melynek tiszta jövedelme 1953 K 68 fillér volt, vagyis a legfényesebb eredmény, amit egyesületünk fönnállása óta megért. Lehetetlen, hogy itt hálával ne mutassunk rá Losoncz városa és vidéke társadalmának egyesületünk irányában tanúsított jóindulatára, valamint bálunk bájos védnöknői és derék elnökei meleg érdeklődésére, kik a táncmulatság erkölcsi és anyagi sikeréhez nagyban hozzájárultak. A harmadikon a folyó ügyekről tárgyalt választmányunk. Az igaz kegyelet hangján emlékezett itt meg elnökünk két régi oszlopos választmányi tagtársunk: Szilassy Béla és Szabó Pál elhunytáról, kik mindketten legrégibb tagjaink közül valók s egyesületünk ügyei iránt állandóan a legmelegebb érdeklődéssel viseltettek. Legyen áldott emlékezetük közöttünk!

A mérleg, évi számadások és leltár előterjesztése után a következőket indítványozza még választmányunk:

1. az egyesület pénztárosának, mivel példás rendben vezette az egyesület pénzügyeit, adassák meg a szokásos fölmentvény s a harmadéve mindenkorra megszavazott évi 200 K jutalomdij pedig szolgáltassák ki számára;

2. az alapszabályok 22 §-ának a. pontja értelmében Básthy Béla, Havas Gyula, Sörös Béla és Wagner Sándor tagtársak a választmányból kilépvén, Szilassy Béla és Szabó Pál elhalálozván, helyeik választás utján töltessenek be;

Szabó Pál elhalt ügyészünk helyett uj ügyész választassák;

4. dr. Gömöri Elek városi tiszti orvos, mint intézetünkben az egészségtan tanára a választmányba vétessék be;

5. Kirchner Dániel és Pokorny Ede gyógyszerész urnák, kik négy szegény tanulónk számára orvosságot ingyen szolgáltatták ki jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák;

6. három tagtársunk bevehetetlen tartozása töröltessék, a régi hátralékosok pedig szólhassanak föl tartozásaik megfizetésére.

S ha most, az uj emberöltő kezdetén viszszapilantunk egyesületünk múltjára, a benső lelki öröm boldogító érzete száll meg bennünket látva és tudva, mily áldásos munkásságot fejtett ki ez az egyesület 31 évi fönnállása óta. Hány szegény jó előmeneteld tanulóra nézve tette könnyebbé célja elérését; hány kiváló, máskülönben elkallódott tehetséget nyert meg a magyar nemzeti műveltségnek és társadalomnak.

Jövőjében sem kételkedhetünk, mert hiszen társadalmunk minden szemottevő tagjának éreznie kell, hogy mintegy becsületbeli kötelességet teljesít, midőn nemcsak szóval, hanem erejéhez mérten tettel is előmozdítani törekszik egyesületünk által a hazai közművelődés szent ügyét, ekként mutatva magát leginkább méltónak fenkölt lelkű elődeinkhez, kik a letűnt századok viharai között, a legsúlyosabb megpróbáltatások közepette nem mulasztották el ápolni a tudományok és nemzeti műveltség iránti lelkesedés szent tüzét. Adja Isten, hogy úgy legyen!

Losoncz, 1908. junius hó 21-én.

A választmány nevében:

Beniczky Kálmán, György Lajos,

igazgató-elnök. egyesületi titkár és jegyző.

A nagy gonddal szerkesztett s egyesületünk egész múltját felölelő választmányi jelentést figyelmes hallgatással és általános elismeréssel honorálta a szépszámú közönség, Plichta Samu dr. és Gellén Endre tagtársak pedig amaz óhajuknak adtak kifejezést, hogy az a helyi két lapban egész terjedelmében közöltessék és különlenyomat alakjában is kiadassák. Aranyossy Sándor gyakorlati oldalát veszi a dolognak s azt ajánlja, hogy a jelentéshez pár sor bezetés csatoltassék; másik lapja gyüjtőiv legyen s a vidéki és helyi nem tagoknak küldessék meg. György Lajos azt tanácsolja, hogy ha célt akarunk érni, elsősorban egyes buzgó tagokat nyerjünk meg a gyűjtésre. Így tettek egyesületünk megalakulásakor elődeink s a példa mutatja, hogy céltudatosan és n3gy eredménnyel. A megtett indítványokat a közgyűlés helyesléssel fogadta.

A számvizsgáló-bizottság jelentése kapcsán az évi számadás és vagyonmérleg s a laitározóbizottság jelentését jóváhagyták, a pénztárosnak pedig a szokásos felmentvényt a legnagyobb elismerés nyilvánítása mellett megadták.

Ezután alapszabályaink érteimében a választmányból kiléptek Aranyosi Sándor és Battuy Béla, Havas Gyula és Wagner Sándor, kn azonban egyhangúlag ujbói megválasztottak, úgyszintén az elhalálozott Szaoó Pál Sznassy tíéia heiyébe Gellén Endre és Ritttnger Pál; Gömöry Elek dr. városi tisztiorvos pedig mint a főgimnázium egészségtan tanára divataiból választatott be.

Néhai Szabó Pál egyesü.eti ügyész utódjául a választmány Aranyosi Sándor tagtarsat ajánlotta, aki valóban meg is választatott.

Kirchner Dániel és Pokorny Ede gyógyszerész uraknak, kik négy beteg tanulónk számára az orvosságot ingyen szolgáltatták ki, jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak.

A választmány megokolt indítványára közgyűlésünk három tagtárs bevehetetlen tartozását törölte, a régi hátralékosokat pedig tartozásaik megfizetésére felszóilitani határozta el.

György Lajos egyesületi titkár hivatkozva ama körülményre, hogy ő 1897 óta viszi a titkári teendőket, s már tavaly is bejelentette elnökünknek lemondását, máshol is viselt e nemű elfoglaltsága miatt kérve kéri a közgyűlést, hogy helyébe más, fiatalabb kartársat válasszon. Beniczky Kálmán elnök a titkár szavaihoz hozzáfűzi, hogy ő bár fájdalmas szívvel látja távozni helyéről a kipróbált régi jó erőt, méltányolni tudja az elhangzott kérelmet, részint mert szükségesnek tartja a fiatal erőket bevonni az egyesület munkakörébe, részint, mert ő a titkár úrral meg is egyezett utódjáról, aki azt hajlandó elfogadni, de meg mivel jól tudja György Lajosról, hogy ő azért ezentúl is épp úgy szivén fogja viselni egyesületünk ügyeit.

A közgyűlés jelen volt tagjai ily körülmények között befejezett tény előtt találván magukat, György Lajos titkári lemondását elfogadják, s utódjául Molnár Gyula főgimnáziumi tanárt választották meg.

Mielőtt a gyűlést elnökünk bezárná, Wagner Sándor tagtárs az igazgató-elnöknek ki hatványozott mértékben szivén viseli az egyesület ügyeit, hálás köszönetét szavaz a közgyűlés nevében. Erre Beniczky Kálmán nékie, illetőleg a közgyűlés megjelent tagjainak mond köszönetét meleg érdeklődésükért, kérve őket, hogy ne engedjék e szép egyesületet hanyatlani, sőt inkább hovatovább teljes felvirágozásra juttatni. S eme kívánságok mellett a közgyűlést bezárja.

Nyaralás.

A meleg napok ideje megjött. Árnyék, hűvös hely, lenge könnyű öltözék után vágyik mindenki. Az iskolákat egy jó hosszú időre lezárták. Néptelenebb az utca nappali élete, népesebbé válik a fürdő vidéke. Aki csak teheti, üdülni megy más vidékre, más levegőre. Inkább idegenbe, mint honi fürdőbe, mert nálunk már igy szokás.

Mi, akik itthon nyaralunk, igyekszünk úgy tekinteni napjainkat, hogy legalább elhitessük magunkkal, hogy fölösleges a fürdőzés, a drága idegen élet, mert hiszen itthon is jó, s tán legjobb itthon.

Pedig szükséges mindnyájunknak egy kis nyári pihenő, azt mindenki tapasztalhatja, aki egész éveken át a maga munkakörében fárad, dolgozik szüntelenül. Két tényező szükséges a nyári fürdőzéshez: pénz és szabadság. Mindenesetre az a boldogabb halandó, akinek mindkettő megvan. Iparos-, kereskedő-osztályunk vagy egyikkel sem rendelkezik, vagy csak egyikkel, s igy többnyire a nyári pihenőről le kell mondania. A pusztán fizetésére utalt tisztviselői elem, ha szabadságidő meg is illetné, pénzzel bizonyára nem képes magát úgy ellátni, hogy valóban fürdőzni mehessen.

Maradunk tehát itthon és keressük a szórakozást úgy, ahogy városunk falain belül és kivül módunkban van.

Az idén még szerencsések vagyunk, mert van legalább állandó szemlélni valónk. Az aszfaltozás, kövezés, a vele járó ház-javitások, a toronyóra uj színe, stb. mind, mind lekötik figyelmünket és muinak lassan a nyári napok. Este már élénkebb a város képe; széles aszfaltjáróinkon kellemesebb a séta és örömmel látjuk városunk fejlődését és reméljük nagy jövőjét.

Mulatóhelyeink örvendetesen megcsinosodtak és ha a most épülő sörözőt is közéjük számítjuk, már igazán nem keveselhetjük azok számát.

De csak a számát, mert bizony egyéb tekintetben volna panaszunk. Szűk sok kerti helyiségünk. Voina egy jó tágas kerti helyiségünk: a régi vigadó kertje. Kár, hogy ide nem tudják édesgetni, csalogatni a közönség nagy részét. Persze sok kell ahhoz, de áldozat nélkül nem is megy. Ha már mmatoheiyen vagyunk, szívesen hallgatjuk a jó zenét. Azelőtt jó zenét ilyenkor nem hallhattunk, mert a Rudi bandája is nyaralt. Most itthon a oanda es mi mégis keressük közöttük azt a vonzó erőt, amelyre olyan büszkék voltunk mi losoncziak.

Más mulatságunk ezek után nem is nagyon akad a városon belül. Kifelé vágyódunk a szabadabb levegőre. Itt van az Erzsébet-ligetünk s környéke. De mintha nem vált volna be eddig a hozzá fűzött reménységünk. Hiányzik valami, úgy érzem, úgy látom, ha más városok ligeteire, kertjeire gondolok. Állandó kertészeti gondozás, hoi a sétáló közönség nem tud eléggé betelni a szebbnél-szebb virágok illatával és pompájával; pihenő padok és székek véges-végig, néha-néha a középen épült zenecsarnokban adott hangverseny, esetleg egy pusztán nyári idényre szóló mulató, stb. Talán ez hiányzik oda, vagy még több, bajos volna kitalálni. A még kevéssé árnyas ligetből a Czóbel-utra húzódunk és élvezzük a valóban megbecsülni érdemes utunk jól eső hűvösségét. Ha még fürdőinket is beleszámítjuk