Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-04-30 / 18. szám
TjOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: I POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: || Negyedévre 2-50 kor. 1 Egy petitsor tere 10 fill, j eS:',TM:«:: : ! a losonozi választókerület függetlenségi Egye, szám ara 2o tin, j ßg 48.Ag PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. _i~r I III. évfolyam. 18. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908 április 30. Ki az oka? Irta: Burgyán Aladár. Nagy a kavarodás az osztrák és közös miniszterek táborában, — hogy a hagyományos, rendelkező és diktáló politika, Magyarországgal szemben csődöt mondott. Elkeseredésükben kigyót-békát kiáltanak a magyar kormányra és a parlamenti többséggel biró fügetlenségi pártra. Ráfogják a magyar kormány miniszterelnökére, hogy kötelező Ígéretet tett a tiszti fizetések felemelésére és a delegációnak májusra való összehívására. A függetleségi pártra és annak vezéreiére meg ráakarják bizonyítani, hogy összeszürik a levet a nagy szerb álmodozókkal és külön politikát akarnak csinálni Boszniában és Hercegovinában, Mintha csak Ausztriában átaludták volna azt az időt, ami 1905. január 26.-ika óta lepergett a magyar nemzet óramutatóján; mintha még most is a bécsi kommandóra mindig engedelmeskedni kész szabadelvű kormány és szabadelvűnek nevezett parlamenti többség várná az elbizakodotc Ausztria gőgös parancsait.! Hát még mindig nem akarják Bécsben megérteni, hogy ma már nincs Magyarországon bécsi érdekekhez láncolt magyar kormány és nem a szabadelvüpártnak kimeríthetetlen pártkasszájából vásárolják többé a magyar parlament többségét, amely annak a kormánynak legelső füttyentésére képes a legnagyobb galádságot is elkövetni ? Nem a kormány, hanem a választók akara. érvényesül ma már a képviselőválasztásokon és a választói bizalmából és a saját emberségéből a parlamentben helyet foglaló képviselő ma szabad és független; nincsen az érdeknek egyetlen szálával sem a kormányhoz kötve, csupán becsületes meggyőződésének erkölcsi szálaival. Wekerle sokkal gyakorlottabb, sokkal megfontoltabb politikus, hogy sem egy ilyen parlamenti többség nevében, olyan kérdés tekintetében, amelyről a többség álláspontját igen jól ismeri, — könnyelmű Ígéreteket tett volna. Ennek az egész gabalyodásnak tisztára az osztrák politikusok rövidlátása az oka. Azt hitték, hogy még mindig a régi magyar rendszerrel volt dolguk és meg voltak győződve arról, hogy a tiszti fizetések emelése nem politikai kérdés, akkor ezt el is fogja hinni mindeki Magyarországon. Igen, ha ők az orruknál tovább látnának és mielőtt ezt a kérdést úgy ötletszerűen beletaszitották volna úgy a magyar, mint az oszrák politikai arénába, ha gondolkodtak volna jól előre arról, hogy itt Magyarországon oly jelenségeket észlelhessünk, amelyek közeledést jelentenek a magyar nemzet törvényben gyökerező jogos álláspontjához; ha mi azt láttuk volna, hogy magyar ezredeinket lassan-lassan kezdik visszahelyezni az ország határain belül, és az idegen ezredeket viszik pokolba haza, Csehvagy Morvaország belsejébe; ha naponként meg-megujult volna a hir, hogy ebben és ebben a magyar ezredben már minden tiszt magyar ember, mert az összes magyar tiszteket visszatelepiteni akarják az ország határain belül állomásozó magyar ezredekbe; vagy ha egyszer épen úgy ötletszerűen kiadták volna a parancsot ezeknek az ezredeknek, hogy a mai naptól kezdve a szolgáláti nyelv úgy szóban, mint Írásban a magyar királyság hivatalos nyelve: akkor, akkor a magyar nemzet a leglojálisabb bizalommal hitte volna el, hogy a tiszti fizetés emelése nem politikai kérdés; sőt talán kezdeményezési jogával is élt volna, és maga vetette volna fel úgy a tiszti fizetések, mint a legénységi zsold kérdését. Ha az osztrák kormány és az osztrák hadvezetőség igazán lelkén viselné a tisztek sorsát, úgy a fizetésemelés kérdéséből nem lett volna szabad politikai tőkét kovácsolnia Magyarország rovására. >( Oktalan erőszakoskodásuk- által ma már annnyira elfajult ez a kérdés, hogy a hadsereg tisztjei, ha belemenne is Magyarország a fizetésemelésbe, hálát csak az osztrák politika iránt éreznének és csak annak a- politikának diadalátlátnák, mely számukra ezt a fizetésemelést a magyaroktól ki tudta erőszakolni. Tehetetlen dühében az osztrák és a közös miniszterek érdekszövetkezete egész sajtóhadjáratot intéz a függetlenségi párt ellen, azt hozván fel bünéül, hogy rokonszenvezik a balkáni szerbekkel. Valószínűleg abból a tényből indulnak ki, hogy a nagy nemzeti ellenállás idején, a magyar királyság határain belül megalakult horvát-szeab koalíció felénk nyújtott baráti jobbját haj-TÁRCA. Embervadászat. Irta: Zöldi Márton. Az áldatlan 1850-ik esztendő március havának utolsó napjaiban Kerecsényi Imre volt honvédtüzérhadnagy, ki hónapok óta az likey családnál rejtőzött, menekülni volt kénytelen. Valaki feljelentette a zsandároknak. Annak a szomorú időnek legnyomoruságosabb, legundoritóbb hajtása a kém volt. Este 6 órakor történt, hogy egy fiatal szabómester Kiss Pál benyitott az llkeyék nagy fehér házába, mely a város szélén a Körösparton terült el. A tornácon Ilonával találkozott, likey Péter hajadon leányával. — Kisasszony, mondotta a fiatal szabómester, azt hiszem, ösmer engem? Igen, hangzott kissé határozatlanul. — Én Kiss Pál vagyok, szabómester, nagyon fontos üzenetet hoztam. — Kinek? — Az Önök ispánjának . . . tetszik érteni? Kerecsényi Imre mint ispán tartózkodott Ilkeyéknél, s többnyire a tanyán volt Öiyvéd mellett a három Kőrös összefolyásánál. A fiatal leány félhomályban is látta, hogy Kiss Pál arcát nyugtalanság önti el. A hangja is tompán csengett, mint a megriadt embereké. Megsejtette a veszedelmet. Gyorsan energikusan intézte a kérdést. — Valami baj fenyegeti az ispánt? A legkomolyabb baj, kisasszony. Feljelentették s a zsandárok már talán útban is vannak üldözésére. — Jézus Mária. — Kisasszony, mondotta a fiatal szabó, itt az imádság nem használ. Meg kell menteni az ispán urat, azért jöttem. Ilona kezét nyújtotta. Köszönöm. Arra még ráérünk. . . . Tudom, hogy ön a menyasszonya ... hol van a kedves uraatyja? — Nincs itthon, csak holnap estére várjuk. A szabó közelebb lépett. — Akkor nekünk kell cselekedni. . . . Hol van az ispán ur? Bent a dohányzóban. — Annál jobb ... menjünk hozzá. Kerecsényi nyugodtan ült a dohányzóban, hol két gyertya mellett egy nagy angol újságot olvasott. Mikor meghalotta, hogy miről van szó, mosolyt erőltetett arcára. Meg akarta menyaszszonyát nyugtatni. — Teringettét, mondotta, ha igy áll a dolog, akkor egy házzal odább kell állani. — Felkelt és Ilona vállára tette a kezét. Már harmadszor esik meg velem, hogy rejtekhelyeméi el kell hagynom. Megtanultam a bujdosás fortélyait. Különben is zsebemben van a külföldre szóló útlevél. Ne félj Ilona, itt csak arról van szó, hogy az ember ne veszítsen el egy pillanatot sem. Hamar magamra kapom ezt a jó báránybőr bekecset. — A fiatal szabó elébe állt. — Megálljon ispán ur, ezt a bekecset én veszem magamra. Ön? — Én. A kucsmát is. Termetünk meglehetősen egyforma. — De mi célja annak? — A fiatal szabó arcán fájdalmas vonás húzódott végig. Tekintetéből, hangjából különös szomorúság áradt. — Ne kérdezze, mondotta tétován, nekem önt meg kell mentenem. Meg, minden áron, még az életem árán is. Ehhez szükségem van a bekecsre és a kucsmára. A zsandárok a nagyfüzestől egész a szalontai erdőig engem fognak üldözni. ... Ön siessen, azalatt menekülni. — De nem lesz önek ebből baja? — Semmi, mindenre gondoltam. ... Ne huzzuk beszéddel az időt. Azzal gyorsan magára kapta a báránybőr bekecset és kucsmát. — Isten önnel, mondotta az üldözött honvédtisztnek és mielőtt még egy kérdést is intézhettek hozzá, elrohant. Három órával később félhold sugara két zsandár szuronyból csalt ki apró sugarakat a kígyós mizsei országúton. Az egyik zsandár értelmes, magas homloku ember volt, tömött szőke bajusszal. Társa, ki mellette haladt, alacsony zömök férfiú volt, degenerált, közömbös arccal, melyből a ferde orr ijesztően emelkedett ki. — Bizonyos, kérdezte az alacsonyabb, hogy erre szökött meg? Egész bizonyos, válaszolt a másik. A pék látta. Már tegnap óta leselkedik utána.
