Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-02 / 1. szám

LÖSONCZI UJS^G

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAfte*^^!1

Negyedévre 2-50 kor. VJ ^ V** 1 Egy petitsor tere 10 fill.

TMí,"év,e',»:= : A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as párt I r?.TM.:-*HIVATALOS KÖZLÖNYE. L~Tj

III. évfolyam. 1. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908 január 2.

Évforduló.

Ami nem késik soha, amit siettetni nem lehet, hanem kimért pontosságával, ha várjuk, ha nem, megjelenik: itt van újra az új esztendő.

A történelem múzsája, Clió, ismét fordít egy lapot a történelem évkönyvében, hogy arra jegyezze fel a beköszöntő új esztendő eseményeit, amely elé nagy várakozással és reményteljes bizodalommal nézünk.

Az elmúlt esztendő nem volt gazdag nagyobbszerű eseményekben, radikális átalakulásokban vagy jelentősebb reformokban, hanem inkább a bölcs mérséklet, a csendes megállapodás, egészséges megizmosodás és jövőre való erőgyűjtés esztendeje volt.

Ha az előző évek politikai viszonyait tekintjük, akkor az ó év mégis haladást mutat, hisz nemzeti kormány ül a polcon, elveinknek, érdekeinknek s érzelmeinknek hű letéteményese.

A Habsburg dinasztia uralkodása óta ez <u egyeuüii csillag, amely kigyúlt a nemzet öntudatra ébredésének egén.

Megnyugtató tudat az, s a megelégedettség jóleső érzete töltheti el kebleinket, mert hazánk sorsát most oly emberek intézik, akik a mi embereink szivben-lélekben, akik úgy gondolkodnak, úgy éreznek, mint mi, akiknek szive egy hazáért dobog a mi sziveinkkel.

Hiába öltögetik nyelveiket a letűnt gyászkor konc nélkül maradt lézengő, sötét lovagjai, hasztalanul igyekszik e hiéna faj legjobbjainkat rút szavuknak mérgével lekisebbiteni. Hiába, mert a karaván halad tovább megkezdett utján háborítatlanul.

Nincs ugrás a természetben. A -darabont idők lelketlen kormányosai a viharosvészes tengerre kergették hazánk hajóját, s a szegény hajó roncsoltan tért a révbe, csak hazaszeretetünk tartotta össze részeit. Az uj kormányosoknak óriási munkát adott a kitatarozás, de mégis meg lett mentve a hajó, a mi édes magyar hazánk!

Sokan vannak azonban olyanok is, akik nélkülözvén a bölcs önmérséklet s a higgadt előrelátás tulajdonságait, a »hű bele Balázs« módjára való cselekvés teóriáját követve, hihetetlenül fegyelmezetlen észjárással követelik oly dolgok keresztülvitelét, melyek bár a függetlenségi párt programmjánakfőpontjai, de politikailag még nem érettek a keresztülvitelre. Azonban béke velük. Emberek vagyunk mindnyájan, egyik komoly, mérsékelt bölcs gondolkodású, a másik heves, izgága, szeleburdi természetű s igy kiki saját temperamentumának megfelelően politizál.

Nagy betegségből lábbadt fel a nemzet nem régen s még gyenge arra, hogy nagyobb megerőltetéssel járó munkát végezzen. De erőnk immár visszatér s az uj évvel kiléphetünk majd a tettek mezejére.

Nem szabad tehát csüggedni. Kishitűséggel még nem értek el semmit a világon. Viseltessünk bizalommal azok iránt, akik hazánk jövendő sorsát intézni hivatva vannak, mert a bizalom oly hathatós erkölcsi támasz, amely buzdítást s kétszerezett erőt s bátorságot kölcsönöz a küzdőnek. A békétlenség ádáz harcai szétforgácsolják a nemzet erejét, mig az egyetértés szilárddá, erőssé s megingathatatlanná teszi azt s nyomában mindenütt a jólét s az áldás virágai fakadnak. Ha erre törekszünk, akkor boldog lesz az uj esztendőnk s hogy boldog legyen, azt tiszta lélekkel s igazi őszinteséggel kívánjuk.

Néhány igaz szó

a magyar néphez.

Irta: SÁGHY GYULA orsz. képviselő.

Amióta a koalíció átvette az ország kormányzását és ebben a függetlenségi párt, mint többség, vezető és irányitó szerepre van hivatva, azóta a jó- és rosszhiszemű támadások, gyanúsítások egész tömege szóratik a sajtó egyrészében és a sajtón kivül a koalícióra általában, de legfőképen és különösen a függetlenségi pártra.

Hát a rosszhiszeműekkel szemben, akik az igazság felismerése ellen megátalkodottan és tudatosan törekednek, hiábavaló a helyzet valódi képének és a valóságnak bármily alapos és világos feltárása és a leghatalmasabb érvelés, mert ezek egyáltalában nem akarják látni az igazságot; vakok, mert vakok akarnak lenni, pedig bensejükben tudják, hogy támadásaikban, állításaikban nincs egy szemernyi igazság.

Ezekkel tehát itt e cikk keretében szóba nem is állunk, mert ez hiábavaló fáradtság volna, megátalkodottságukban mit se változtatna.

De azért ezekkel szemben sem lehet az igaz ügy ártalmára, ha a jóhiszemű nagyközönség kellő tájékozásául a valóságot konstatáljuk, a koalíció és ebben a függetlenségi párt helyzetének mibenlétét elhomályosithatlan világossággal megállapítjuk.

A helyzet valódi képe pedig a következő :

Mikor a koalíció és benne a függetlenségi párt a nemzeti küzdelem legsúlyosabb óráiban politikai fegyverszünetre lépett és a kormányzást átvette a fenyegető alkotmányválság veszedelmének elhárítása okából, szorosan körülirt feladatokra vállalkozott, — mely feladatok közismertek lévén, nem szükséges azokat külön felsorolni, — a koalícióban egyik párt se mondott le elveiről, programmjáról. Igenis a koaleált pártok megegyeztek abban, hogy

ezen átmeneti időszak alatt a vállalt feladatok megoldásán kivül csak oly további közgazdasági, kulturális, közigazgatási és alkotmányjogi kérdések megoldásába bocsátkoznak, amelyek egyik pártnak programmját sem érintik, hanem mindenik párt elveinek megtagadása nélkül azokhoz hozzájárulhat. Hirdetni, propagálni, minél szélesebb körben híveket szerezni saját programjának, mindenik párt erre jogát és lehetőségét az átmeneti időre is fentartotta.

Éppen ebben különbözik nagyon lényegesen a mostani koalíció az 1875-iki fúziótól, hogy most egyik párt se mondott le elveiről, programmjáról, annak fennen hirdetéséről s az átmeneti korszak alatt is megvalósításuknak lehető előkészítéséről és átmeneti korszak leteltével azoknak megvalósítására való törekvéséről.

Aminthogy a kormánynak függetlenségi tagjai, mint miniszterek is folyton hirdetik és hangoztatják ugyanazon elveket, amelyeket az ellenzéken hangoztattak, azokat tehetségükhöz képest a nemzet széles rétegeiben eltenyészteni és jövő m ^valósulásukat hatalmas lépésekkel előuviwm törekesznek. Politikájuk tehát a maga teljességében etikai alapokon nyugszik és halad előre. Ugyan hallotta-e valaki 1875 után az akkor szögreakasztott bihari pontoknak csak valamikor is többé hangoztatását, annál kevésbbé látott azok terjesztésére való törekvést, hanem igenis látta az elvfeladás és lemondás és az ellenzéki padokon hirdetett eszmékkel szemben a tévedés mea culpa-jának nem nagyon épületes hangoztatását s látta a nemzetnek nemzeti követeléséről való lemondáshoz szoktatását s ennek folytán a nemzeti erők és törekvések elengedését.

A kifejtettek tehát minden kétségen kivül és megcáfolhatatlanul igazolják annak jogosulatlanságát mintha a függetlenségi párt elveiről, programmjáról lemondott volna, azok megvalósítására többé nem törekednék azért, mert az átmeneti időszakra ép fenyegetett alkotmányunk megmentése okából — ezen rövid időre azok gyakorlati és tényleges megvalósításának célzatát elhalasztotta. S épp ennyire igazságtalan azon szemrehányás, hogy a függetlenségi párt mióta a kormányzásban résztvesz, elveit és programmját meg nem valósította. Ez csak akkor lehetne jogosult, ha az átmeneti korszak már letelt volna és a függetlenségi párt, mint a képviselőház többsége egymagában vinné a kormányzást és még se kezocné meg programmjának lépésről-lépésre való megvalósítását.

De tudvalevő, hogy a függetlenségi párt ma még nincs ezen helyzetben — adja Isten, hogy mielőbb legyen! — majd akkor hozzá is fog, ha az átmeneti korszak után igy lesz, programmjának gyakorlati érvényesítéséhez. Hogy azonban ez