Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-03-21 / 12. szám

Melléklet a Losonczi Újság 12. számához. (1907.)

önálló vámterületet; ha elveit feladná (amit nem hisz) oppozicióba lépne. Felszólalták még Kdjei Endre, Bodor Aladár, kik dr. Molnár Albertet éltették, dr. Molnár Albert a két losonczi ref. lelkészt élteti. Beszéltek még Ferenczi Samu (Tamási), Oreifenstein István (A Magyar Asztaltársaság nevében), stb., kik felszólalásaikkal mindannyian hozzájárultak a hazafias hangulat emeléséhez. Közbe-közbe a losonczi dalegylet énekelt hazafias dalokat a tőlük megszokott precizitással.

Búlyi János indítványára a következő két táviratot küldték el :

«Kossuth Ferenc, Budapest. Szeretett vezérünk! A képviselőjével együtt ünneplő losonczi kerület törhetetlen ragaszkodással és bizalommal üdvözli Nagyméltóságodban a negyvennyolcas eszmék letéteményesét, a valóságos önálló vámterület előttünk elengedhetetlen követelményének nem alkuvó megvalósítóját. Wagner, polgármester.»

Özv. Damjanich Jánosáé úrnő Öméltóságának Budapest. A magyar szabadságért küzdött, vérzett és vértanúi halált halt hős özvegyét, a legérdemesebb magyar nőt, Losoncz r. t. város hazafiasán ünneplő közönsége igaz hazafiúi lelkesedéssel üdvözli. Wagner, polgármester.»

A Magyar Asztaltársaság este 8 órakor Schwáb vendéglőjében szintén társasvacsorát rendezett, amelyen Bogdány Ferenc és Oreifenstein István alelnökök lendületes beszédet mondottak. Filó Lajos és Salamon K. Zoltán hazafias költeményeket szavaltak el. A hangulat itt is emelkedett volt és minden tekintetben a nap emlékéhez méltó.

Fráter Loránd, Tarnay Alajos, március 13.

A múlt hét szerdáján lefolyt hangversenynek csak a nagyszámban jelenvolt közönséget, a zsúfolásig megtelt nagytermet jelezhettük, mert a korai esti órákban zártuk a lapunkat; a hangverseny érdeméről azonnal megemlékeznünk a gyorsan pergő idő s a kalendárium vaskövetkezetessége — hogy t. i. a szerdát nyomban a csütörtök követi — nem engedje. Azóta már aludtunk egynéhányat rája s hova-tovább eloszlik a mámor; az a láz pedig, mely a napilapok egynémelyike révén a hangversenyt megelőző napokban elfogta a közönséget, chinin nélkül is még e hó 13-ának estéjén teljesen lecsillapult, sőt a 37° alul is csapott, ami pedig a hideg közérzet kiváltását szokta jelenteni.

Mi okozta ezt? Csak nem az ominózus 13-as szám!? A tulcsigázott kíváncsiságot, a sokat váró közönség kielégítetlen reményét gyors tempóban az illúzió hétköznapi foszlányai váltották föl. Fővárosi művészektől többet várunk. Nem első eset ugyan, hogy mesterségesen terjesztett nagyhírű művészi üstökösöknek felült Losoncz elkényeztetted közönsége a naivitásából aligha is ábrándíthatja ki a közönséget bárki komoly intő szava, mert jóhiszeműleg adja a hitel előlegét.

Habár a Fráter—Tarnay estély nem is elégített ki minket, mégse sorozhatjuk e két kiváló alakot a csepürágók kategóriájába. Távol áll tőlünk az, hogy sérteni akarnók e két zeneszerzőt és egyben művészt is akkor, amikor azt állítjuk, hogy többet vártunk tőlük. Mindkettő valóban a művészet bizonyos magasabb fokán áll, főleg Tarnay határozott jelét adta Chopin Nocturnejében és a saját szerzeményű zenei képeiben, nemkülönben az alkalmazkodó, finom árnyalatú diskrét kíséretében. A zongoraművész pálmaága megilleti őt s joggal is tarthat igényt rá.

Fráter Loránd személyében nagyrabecsüljiik a modern magyar troubadourt, a lantost, a XX. század Tinódy Sebestyénjét. Sajátos módon, magyar zamattal, előkelőén, itt-ott valósággal bohém vegyülékkel énekli el — bár kis hangterjedelmű, — de kellemes bariton hangján jobbára az ő saját zenei szerzeményeit, amelyek logikus elemeiben nem annyira a népies dalköltészet keretében mozognak, de talán inkább közelebb állanak a magyar műdal fajtájához s ha nem is egészen az, lehet, hogy a népies dalköltészet és a megszületendő magyar műdalhoz áthidaló szerepűk lesz, illetve szerepe jut a zseniális szerzőnek. Szokatlanul érintette fülünket az a sajátságos modor, hogy az egyes zenei motívumoknak első tételéhez nem énekelte azok refrainjét, ahelyett a zongorára bízta azt. Az éneknek fokozott hatását célzó önkezelte hegedűjátékban sem érzékeltük a remélt consonanciát. Azt vártuk, hogy az énekhegedű egylakiságában egy kellemes duettet

hallunk, de csak unisono ütötte meg a fülünket, bár a zongorakiséret üsszhangzóvá tette e számot is. Fráter előadásából — úgy véljük — hiányzott a dispozició, mert szinte lehetetlen, hogy a fő- és székvárosunkban és más nagyobb vidéki városokban fényes sikereket ért művész fellépése éppen nálunk ne tessék, helyesebben szólva osztatlan elismeréssel és tetszéssel ne találkozzék. Az előbbiekben festett kép legkevésbé csak a mi ecsetünkből eredő, de többoldalú információnk alapján a jelenvolt nagyközönségé.

A közvélemény megnyilatkozása mellett a magunk részéről őszintén kívánjuk, hogy Fráter Loránd és jónevű kisérő művésztársa, Tarnay Alajos nemes hivatást, Ízlést finomító munkájában észlelő hazafias buzgalmát sok erkölcsi siker koronázza!

HÍREK.

. ... sz s.

Tudományos előadás. Beniczky Kálmán, áll. főgimn. igazgató, március hó 24-én, vasárnap d. u. 5 órakor az áll. főgimnáziűm nagytermében a történelem köréből előadást fog tartani. Az előadás, úgy mint eddig, zene-, ének- és szavalattal lesz egybekötve. Városunk közönségét ez úton hívja meg a rendező-bizottság. Belépő-díj nincs 1

Esküvő. Basch Miksa városi mérnök, f. hó 19-én esküdött örök hűséget Keszler Margitnak, dr. Keszler Lipót tb. főügyész leányának. Sok szerencsét és boldogságot kívánunk.

Hinder Géza, a balassagyarmati takarékpénztár tisztviselője, f. hó 17-én vezette oltárhoz Weisz Samu polgártársunk leányát, Olgát. Boldogságot kívánunk.

Nagy Pál, a «Nógrádmegyei Népbank» könyvelője, folyó hó 16-án esküdött örök hűséget Kasztner Ilonka úrhölgynek Miskolczon. Tartós boldogságot kívánunk az új párnak.

Személyi hir. Dr. Molnár Albert, országos képviselőnk, mint minden évben, az idén is hozzánk jött március 15-én, hogy velünk együtt ünnepeljen, lelkesedésünkből erőt merítsen az országos munkálatok végzésére. Amily szeretettel jön közibénk, ép oly szeretettel és lelkesedéssel vesszük őt körül, mert tudjuk, hogy igaz ember, jó magyar ember. 16-án d. e. a gyorsvonattal ismét hazautazott.

Ede, Sándor, József napjain igen sokan felkeresték jó kívánságaikkal azokat, akiket e három név valamelyikére keresztelték. Mi e helyen valamennyinek boldog népnapot kívánunk, különösen pedig Wagner Sándor polgármester és Draskóczy Ede városi főjegyző úrnak.

Kossuth apánk halálának 13-ik évfordulóját az idén is emlékezetbe juttatta a pesti ifjúság. Mi csak csendben imádkoztunk, kérve Istentől azt, hogy ihlesse meg a nehéz küzdelemben megdicsőült lelke a mi élő vezéreink lelkét, hogy a nemzet javát munkálják.

Tudományos felolvasás. F. hó 17-én d. u. 5 órakor tartotta meg előadását felelős szerkesztőnk, dr. Sacher Aladár, a tanítóképző tornatermében. Az érdeklődés igen nagy volt, a közönség utolsó zugig megtöltötte a hatalmas helyiséget. A felolvasó az államfői hatalom jogkörének konstrukcióját fejtegette, először általában, majd pedig a magyar királyi hatalom jogkörét. Majd áttért annak fejtegetésére, hogy törvényeink szellemében gyakoroitatik-e a királyi hatalom ? Vagyis tud-e érvényesülni a nemzeti akarat, a királyi akarat ellenében ? Miután a múltból és a jelenből vett jelenségek felemlitésével e kérdésre nemlegesen fele.t, az abszolituzmos káros hatásait röviden vázolva, befejezte előadását. A közönség zajos tetszéssel fogadta az érdekes, gondos tanulmányozásra valló s csaknem egy óra hosszáig tartó értekezést. A tanítóképző ifjúsága szintén közreműködött, figyelemreméltó sikert aratva. Elsőnek az intézet zenekara adott elő egy dallamos indulót, precízen. Majd egy bájos pizzicato sextett következett igen finom előadásban. Egy intézeti növendék ezután Arany Jánosnak »Fülemüle« című költeményét szavalta el, a benne rejlő humor igen ötletes kiaknázásával. Végezetül az intézeti énekkar keltett mély hatást Izák János tanár vezetése mellett, az örökszép kurucnóták kifogástalan előadásával.

Uj pályán. A fővárosi sajtó egyhanga elismeréssel emlékezett meg Bánó (Blau) Oszkárnak, a magyar kir. operaház tehetséges tagjának hangversenyéről, melyet az elmúlt héten a »Budapesti Magántisztviselők Egyletéiben tartott meg. Bennünket e hir annyiban érdekel, hogy nevezett zeneművész háziezredünk hadnagya volt, ki a

benne levő más hivatás tudatára ébredve, mintegy másfél év előtt kilépett a hadsereg kötelékéből. A törekvő fiatal művésznek sok sikert kívánunk azzal az óhajjal, vajha városunk közönségének is alkalmat nyújtana, hogy játékában gyönyörködhessék.

A gazdaközönség megtévesztését célozzák az idén (többnyire a morva Bisenzből) általánosságban tartott plombok alatt szállított répamagvakkal. Mint értesülünk, e plombokra többnyire ez van rányomva: »Originalzüchtung Quedlinburg«, vagy »Original Norddeutsche Saat», természetesen a termelő megnevezése nélkül, mert hamis név nyomatása bűnvádi eljárást vonna maga után. A gazda sohasem tudhatja, hogy ily névtelen és egyenesen megtévesztésre irányuló plombok alatt mi rejlik és miféle magnak jutott birtokába. Ez alkalommal megemlítjük, hogy éppen a múlt napokban fejtettük ki a takarmányrépamag termesztésére szolgáló anyarépák gondos megválasztásának és az impregnálásnak nagy jelentőségét. Most nyilatkozik az e téren első korifeusnak elismert L i n h a r t György magyaróvári tanár is, ki a »Köztelek«-ben egy kérdésre azt feleli, hogy: Az impregnált répamag, melynek elárusitásával hazánkban Mauthner Ödön budapesti cég foglalkozik, már hosszú idő óta jó hírnévnek örvend; mert e mag gyorsan és egyenletesen kel ki s a répanövények gyorsabban és erőteljesebben fejlődnek, ez olyan elvitathatatlan tény, amelyet tagadni nem lehet«. Körültekintő és tapasztalt gazdáink különben ezt már nagyon jól tudják.

Rossz szellőztetés. A Vigadó, városunk legelőkelőbb találkozó helye, építésénél nagy hibát követtek el, t. i. nem gondoskodtak kellő szellőztetőkről és emiatt rossz a szellőztetés és nagyobb összejövetelekkor oly nagy a füst, hogy alig lehet a teremben maradni. Jó lenne, ha a város vezetősége gondoskodnék arról, hogy úgy az étteremben, mint a nagy teremben több szellőztető készíttessék, hogy az ott tartózkodás kellemesebb legyen.

Péntekesti tudományos felolvasások.

Még nem fejeződtek be a hat előadásra terjedő tudományos felolvasások, már is újabb ciklus van készülőben. Úgy látszik, az eddig tartott felolvasások és előadások olyan jó hatással voltak, hogy a losonczi munkások és munkásnők szintén megkívánták a tudomány komoly, de édes és fölemelő gyümölcsét. Ezért örömmel üdvözöljük a rendező-bizottságot, de a résztvevő munkásokat is, mert csak igy lehet köztünk egyetértés, ha egymást támogatjuk és: egymást gyámolitjuk. Csak úgy boldogulhatunk, ha az egyes műveltségét, jólétét előmozdítjuk és egymást kölcsönösen megbecsüljük. Az új felolvasó ciklus meghívója a következő: »1907. évi március hó 22-én, valamint minden pénteken esti 7 órakor, a főgimnázium rajztermében, tudományos felolvasás lesz, munkások számára. A felolvasások sorrendje: Márc. 22-én: Az orvosi tudomány köréből, előadó: dr. Plichta Soma. Márc. 29-én : A jogvédelem és a_ munkásság jövője, előadó: dr. Kovács Ernő. Április 5-én : A történelemből, előadó: Beniczky Kálmán. Április 12-én: Az alkohol hatásáról, előadó: dr. Fleischer Gyula (Budapestről). Április 19-én: A történelemből, előadó : Beniczky Kálmán. Ápr. 26-án : A munkáslakásokról, előadó : dr. Gömöry Elek. Május 3-án : Petőfi költészetéről, előadó: dr. Illyefalvi Vitéz Aladár. Május 10-én: A munkássegélyző-egyesületekről, előadó: Bandzi István. Belépődíj nincs.«

Választók figyelmébe. Az 1907-ik évi országgyűlési képviselő-választók névjegyzékét f. hó 26-án d. e. 9 órakor a városháza tanácstermében fogja az erre kiküldött bizottság kiigazítani. A választásra jogosultak szavazataik biztosítása végett jól teszik, ha a jelzett időben a fent jelzett bizottságnál megjelennek a kor és foglalkozás helyes megállapítása céljából.

Két szobor. A Jókai-szoborra eddig 55,341 korona, a szécsényi Rákóczi- szoborra pedig 16,009 kor. 19 fillér gyűlt össze.

A Rákóczi kor története. Kecskemét városa a társ-törvényhatóságokat körlevélben felhívta, hogy a Rákóczi kor történetének méltó módon való megirathatására 200,000 kor.-t gyűjtsenek össze. Kecskemét e célra már meg is szavazott 2000 koronát.

A Magyar Védő-Egyesület hosszas hallgatás után végre életjelt adott magáról, választmányi ülést tartván f. hó 11-én d. u. 3 órakor, csekély érdeklődés mellett. Pedig vitális kérdések voltak megbeszélés alatt, igy pl. az egyesületnek a Tulipán-kerttel való szövetkezése, mely eszme a központi vezetésétől indult ki, hogy az erők tömörítése által a kívánt cél, a magyar ipartermé-