Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-01-10 / 2. szám

Hisszük, hogy minden jóizlésű ember távol fogja magát tartani e mozgalomtól, habár nem is tartoznék eltársaink közé. Hiszen nem kell egyébre rámutatnunk, mint arra, hogy a régi rend exponált emberei miképen igyekeztek magukat felkínálni e kormány szolgálatába, remélve azt, hogy régi pozíciójukban megmaradhatnak. S ha felajánlották magukat, úgy ezt bizonyára csak azzal a nyíltan vagy közvetve kifejezett Ígérettel tették, hogy a multbani viselkedésükkel szakítva, multbani politikai meggyőződésüket sutba vetve, csatlakoznak szivvellélekkel a kormányon levő függetlenségi, alkotmány vagy néppárthoz. Csak a régi rend exponáltjaira szomorú, de a nemzet jövő nagyságát szivükön viselőkre örvendetes körülmény, hogy a kormány ezek szolgálataira nem reflektált. S ha ezek hivataluk vagy befolyásuk megtartása kedvéért elveiket szegre akasztani hajlandók voltak volt politikai híveiket a faképnél hagyva, úgy jogosan mondhatjuk, hogy még csak személyi tekintetekből sem lesz kapható józan gondolkozású ember arra, hogy uszályhordozójává szegődjék azoknak, akik ismét hivatalt vagy befolyást akarnak szerezni, amelyhez oly könnyen jutottak a múltban a kamarilla minisztereinek tetsző nemzeti törekvésellenes viselkedéseikkel.

A szabadelvűpárt bukásának oka már létezési céljában volt benne. E hazában oly testület nem létezhetik, már törvénynél fogva, mely az állam fejlődésének, szabad rendelkezésének akadályozója. A szabadelvűpárt is ily testületnek volt tekinthető, mely a hatalom birtokában lévén, az állami életre káros hatású, három évtizeden át tartotta fenn műgát. Létjoga már kezdettől fogva nem volt, mert tulajdonképen az absolutizinust leplezte a formák betartásával. S midőn végre e formákat, az alkotmány foszlányait is meg akarta semmisíteni, a megnyilvánuló nemzeti akarat elsöpörte őket, mert világossá lett, hogy e pártnak létezési célja a bécsi udvar kívánságainak vakon való teljesítése volt, melyért persze bőségesen kijárt a jutalom, kitüntetés, állás s mi egyéb kellemetes más.

S ez a párt akar újra feltámadni, ezt akarják szervezni megyénkben is? Újólag

kifejezzük abbeli reményünket, hogy nem fog senkisem ezen, csak a zsebet és magánérdekeket szem előtt tartó és a korrupciót a közéletben meghonosító párt feltámasztásához segélykezet nyújtani, és nemcsak felháborodással fogja visszautasítani a feltámadni óhajtó bukottak rábeszélését, de teljes erejével azon lesz, hogy e szervezkedést megakadályozza.

Építkezési politika.

Városunkban a legújabb időben a vezetőséget az a szerencsés gondolat vezérli, hogy a város lakosságát és így fogyasztóit mennél inkább gyarapítsák. Ennek a gondolatnak eredménye a tüzérség idehozatala és az a terv, hogy a beszüntetett üzletvezetőség ismét visszahozassék.

Az ezirányú törekvés nagyon helyes, de megfeledkeznek egy lényeges kérdésről, amelynek megvalósítása nélkül kár ide annyi embert erőltetni, mert a cél legfeljebb ideig-óráig lesz üdvös, ha a városi vezetőség nem gondoskodik arról, hogy az ideparancsolt katonák és tisztviselők megfelelő jó és olcsó lakást kapjanak.

Hiszen tudvalevő dolog, hogy a katona és a tisztviselő jó fogyasztó. Tulajdonképen csak azért veszik fel ezek a fizetésüket, hogy azt elaprózva odaadják a mindennapi élet fenntartásához szükséges dolgok fedezésére. A szó teljes értelmében »pénzközvetitők«, de a közvetítésért százalékot nem kapnak.

Egy átlagos példa e mellett csattanósan fog bizonyítani. Vegyünk fel egy hivatalnokot, akinek 2600 korona az évi fizetése és 560 korona a lakbére. Mire adhatja ő ezt? Megélhetésre kell évente minimum 1200 korona, ruhára 300 korona, fűtőanyagra 200 korona, cselédre 120 korona, lakásra 600 korona, gyermekeinek tanítására 100 kor., orvos és patikára 70 korona, adóra, tisztidíjra 70 kor., életbiztosításra 200 kor., mulatságra, körökre, jótékonyság gyakorlására stb. 100 korona, ez összesen kitesz 2960 koronát, marad még 200 korona előre nem látott kiadásokra, bútor, edény stb. beszerzésére. Ugye ez reális számítás? Igen ám, de hány ilyen állású tisztviselő tud 3160 koronából tisztességesen kijönni? Nagyon kevés, mert a legtöbb többet fizet lakbérbe és többet eszik meg, úgy, hogy a hiányt rendesen »várgazdasággal« vagy fizetési előleggel kénytelen pótolni.

íme, a felhozott példa adja meg a fennti vádra a kellő feleletet. Ha a város Losonczra hivatalnokokat akar összpontosítani, szükséges, hogy olyan építkezési politikát teremtsen, amely lehetővé tegye, hogy Losonczon egy kis és középfizetéssel biró hivatalnok megélhessen.

Losoncz nagyon drága város. Nemcsak az élelmiszerek drágábbak a pesti piac árainál is, de

vagyok, mert oly harmóniában vagyok, mint a frissen hangolt zongora vagy egy politikai szövetkezet — nagy koplalás idején. Későn ébredek, mint az osztrák államférfiak jó gondolatai; feküdni korán kellene, de Etussal rendszerint elbeszélgetünk még egy-két órát, roppant hiábavaló szamárságokról. Megjövendöltem neki, hogy az első ideálja tökéletesen ostoba lesz, ő meg el fog gyávúlni és sírni fog, stb., mindezeket Írásban is adtam neki.

Napközben nomád életet élek, pl. halászunk, ami a klasszika filológia tudomány műveléséhez hasonlít: viz-viz-viz, az ember beleszédül s végül abba a káprázatba esik, hogy a part, a világ fut vele visszafelé; s hasonlít abban is, hogy az ember a sok tücsköt-bogarat hiába fogdossa horgára. Egyébként kedvelem a horgászást, mert az ember szabadon elábrándozhatik mellette, csak arra ügyeljen, nehogy a horog a víz tájékára kerüljön, mert még valami hal meg találná az embert zavarni. Egyszer egy pisztráng akadt a horgomra, ami igen megbosszantott, mit háborítja ő az én nyaralásomat?!

A becsületes halászok a túlságosan kicsiny halakat visszadobálják a folyóba: «nem érdemes ily aprókkal vesződni. Hej, eddigi életemben soksok oly apró halat, keszeget, félszegúszót ismertem, akik csak annak köszönhették megmenekülésüket, hogy igen-igen apró halaknak találtattak: hadd fussanak, nem érdemes velük vesződni. Az egészen nagy hal pedig — óh, az eltépi s elviszi a horgot, az átszakítja a hálót is!

Tenniszpálya is van a tündérszigetünkön. De én tenniszlabdának és bóknak szeretek békét hagyni, mert mindkettővel túllövök a célon ; híjába, ilyen a súlyos kezemjárása. Egy labdámat negyedórányira fogták ki az Aranyosbúi, egy bókom miatt meg kétnapos neheztelés támadt.

Csaptunk egypár kirándulást is. Ezekrűl is egy pár tapasztalattal ajándékozhatom meg Európa népeit: Kirándulásra, oh halandó, ne vigyél magaddal semmit, mert ha pl. könyvet viszel, egész úton olvasni fogsz, ha elemózsiát viszel, egész úton enni fogsz, ha női népséget viszel, egész úton szemtelenkedni fogsz, oh halandó.

De már be kell zárnom levelemet, mivelhogy bizonyos Jancsika bevonult egy frissen fogott pisztránggal s az egész épület reng 1. B. gimnáziumi osztályos mámoros diadalüvöltéstűl. Etus biggyeszti rá az ajkát, de hej, látom jól, hogy csillog a szeme az elkésett vágytúl, hogy hajh, mért nem lehet ő is fiú s mért nem lehet részes ily halhatatlan tettekben !

U. i. Most írja Gábor, hogy hazaért Debrecenbe s kutya baja ... És én napok óta aggódom érte — — óh, a — a majd megmondom mi, a ferencjózsef, — de bár legalább ha egy jó náthája lenne! S így hátamögött még nem is szidhatom, sőt folyton cukroznom kell emlékét lrénke és Etus szám-5'- Különben most már elhiszem, hogy iirai oaja volt neki, igazán szép poémát küldött Etusrúl — nekem, persze, hogy Etus is lássa. A csattanója pompás:

Szivednek lángbaborulását Szentebb örömmel bámulom, Mint északfény föllángolását Ötven tudós a póluson.

De majd elolvashatod a Gábor Úti leveleiben. Csak az a megdöbbentő, hogy Irénkét is megverselte hasonló % hévvel.

(Folyt, köv.)

a lakások drágasága is vetekedik Pesttel. Mi több, egy fővárosi 600—800 koronás lakásban van olcsó vízvezeték is, fürdő is, és más kényelmi eszköz, mig Losonczon semmi, legfeljebb örökös javítás, mert ablak, ajtó rendszerint rossz, az udvar szűk és bűzös, stb. stb. Úgy, hogy jelenleg úgy vagyunk, hogy minden tisztviselő, hacsak szerit ejtheti, sietve menekül Losonczról jobb pátriába. Ez tény és nem nagyítás!

Már most, ha esetleg a tisztviselők száma 30—40 családdal emeltetnék, mi lenne a következmény? Ugye az, hogy a bérházak még drágábbak lennének és a közegészség rovására több ember zsúfoltatnék egybe egy meg nem felelő, szűk, dohos, gerendás, egészségtelen lakásba. De ez a körülmény emelné a házak és telkek értékét is, úgy hogy a lanyha építkezési kedv teljesen befagyna és olyan zavar keletkeznék, amely a tisztviselőket és a munkásnépet teljesen a nyomor karmai közé vetné.

Mert kinek van a mai viszonyok közt kedve építkezni, pláne bérházat emelni, amikor a telek ára 10 és 40 korona közt ingadozik | |-ölenként, amikor a tégla, a fa, a kőmives és ács, stb. munkája rettenetes árra szökött fel ? Ugye, senkinek!

E bajok orvoslására a városi vezetőségnek idejekorán meg kell tennie az óvóintézkedéseket. Még pedig azáltal, hogy alkalmas és olcsó telkeket vásároljon, hogy aztán ezeket Idővel építkezési célokra megfelelő olcsó árban adhassa az építkezni óhajtóknak, első sorban bérházak, tisztviselői lakások és munkásházak építkezésére.

E terv nem utópia, nem légből kapott és keresztülvihetetlen ! A szociális bajok orvoslására tulajdonképen ily módon lehet a leghatékonyabban hatni és ennek keresztülvitelére elsősorban a városok hivatottak, mint erkölcsi testületek, akiket nem a kapzsiság és a nyerészkedés vezet, de az összesség jól felfogott érdeke.

Sajnos, Losonczon ez irányban még nem tétettek kellő lépések. Mi több, itt az ingatlanok kezelésénél folyton az a luciferi álokoskodás lép előtérbe, hogy a város ingatlanait sorra elkótyavetyéljék minden határozott terv és cél nélkül, mintha az utódok mind amerikai milliomosok lennének, akikről gondoskodni nem is kellene.

Innen van az, hogy a telekuzsora nálunk aranykorát éli. Innen van az, hogy a bérházak (az újak!) még 4 percentet sem jövedelmeznek. Innen van az, hogy a bérházban lakót mindenki »fejős tehénnek« nézi, stb. stb.

Ehhez a sok bajhoz járul még az is, hogy a város emelte (de két év óta mit sem jövedelmező) vágóhíd miatt már régen emelték a szegény; mészárosok a hús árát; a még életbe nem léptetett kövezetvám miatt csak két koronával drágították pld. a fa árát, stb.

Ez, kérem, nagyságos és tekintetes uraim, nem politika, nem helyes városi politika! Vagy munkálják a fogyasztók érdekeit, vagy mondják ki határozati lag, hogy nekünk a munkásság, a tisztviselőség, a fogyasztó nem kell, mi csak a tőkepénzesek előnyeit akarjuk szolgálni. Talán az a sok szenvedő, és az élet ezer bajával küzdő idő előtt a maga védelméről is fog igy gondoskodni.

Ezek alapján tisztelettel kérjük a városi vezetőséget, hogy munkásságát fejtse ki ez irányban is és gondoskodjék a fogyasztók olcsóbb megélhetéséről. S mielőtt a város lakosságát gyarapítani igyekeznék, tegye tűrhetővé, elviselhetőbbé a mostaniak megélhetését is. Gondolkozzék arról, hogy miképen lehetne a telkek drágulását megakadályozni, mikép lehetne olcsó lakást biztosítani a majd még jövő tisztviselőknek? Ha ezt megtette, ám összpontosítson itt nálunk minden lehető intézményt, hadd fejlődjék népesség tekintetében is ez a szegény és alig 10 ezer lelket számláló város. Ne adják el, kérem, a meglevő telkeket, de vegyenek a fennt vázolt célra megfelelő, olcsó telkeket munkásházak és tisztviselői telep számára. Nyittassanak új utcát a Szilassy-réten a Bég-utcával párhuzamosan. Kössék össze a Könyök-utcát a Kiskarsával. Telepítsék át a hetipiacot a megnagyobbítandó Kerekudvar-térre. Csatornáztassákaz új városrészeket mindenekelőtt, hogy ott az építkezési kedv emelkedjék. Szóval adjanak életjelt arról, hogy nemcsak szaporítani akarják mesterségesen a város népét, de arról is, hogy ezek itt tartózkodását helyes és céltudatos építkezési politikával kellemessé és lehetővé is kívánják tenni.

Ha ezt megcselekszik, e város történelmén ben örökemlékezetet nyernek és a késő utódok is áldani fogják önöket még haló poraikban is. Végezetül arra kérem azokat, akiket e sorok