Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-10-17 / 42. szám
Melléklet a Losonczi Újság 43. számához. (1907.) az adó beszedéssel megbízott faktorok vagy egyáltalán nem értesítik az adóköteles félt a reá kivetett adóról, vagy Ielkiismeretienül járnak el az értesítés végrehajtásában. Tudunk esetet, amikor a fél adója néhány évről összegyűlt, mert nem vetettek reá ki kellő időben adót. Tudunk esetet, amikor az értesítéssel megbízott faktor az adóintőt — a gazda távollétében — egyszerűen a kapun hajította be az udvarra stb. A tapintatosság fogyatékossága pedig ott nyilvánul, hogy az összegyűlt adót hosszas tétlenség után egyszerre szorgalmazzák, mintha az az adóköteles fél vertheimkasszában gyűjtögetné koronáit, hogy az első adófizetés iránti megintésre azonnal fizethessen. Aztán tapintatlanság az is, hogy az év vége felé küldik csak az adóintőt olyformán, hogy nem fizetés esetén nyolc napra rá már ott van az adóköteles félnél a végrehajtó, hogy a kivetett adón felül késedelmi kamatot, megintési és végrehajtói költséget is behajtson. Ilyen eljárási mód mellett nem csodálkozunk azon, hogy Losoncz városa adójának 46 percentje hátrálék. Nem csodálkozunk azon, hogy pl. a múlt héten az adóvégrehajtó több mint 1000 végrehajtást volt kénytelen foganatosítani. Hiszen itt nem az adóköteles fél a hibás, de hibás az adóhátrálék körül a pénzügyi és pénztárvizsgáló bizottság elsősorban, az adópénztárhivatalnoki kar pedig másodsorban, mert mind a kettő késedelmes az adó kirovásánál és az adó iránti megintésnél. Ezen lassú és késedelmes eljárás miatt válik gyülöltté az adó fizetése. Az adó alany a hatóságot szidja, hogy egyrészt nem értesítik őt arról, hogy mennyi és milyen adót köteles fizetni; másodszor azért is van elégületlenség, még pedig nagyon is jogos, hogy szinte brachiummal követelik hirtelen és nem az adóköteles fél hibája miatt a hátrálékos adót. De más hátránya is van az ilyen adóhátrálék-halmozásnak és a nem várt adóbehajtásnak. Ugyanis a szegényebb adóköteles fél adóját könnyebben fizeti, ha gyakrabban figyelmeztetik reá, semmint ha hosszabb pihenő után egyszerre akarják rajta bevenni azt. Az ilyen elmaradó nógatások miatt áll elő az az eset, — ami városunkban igen gyakori, — hogy az adózó fizetési képtelenséget jelent be a többi pontos adózó kárára. Ezen a mostoha állapotokon immár segíteni kell. Segíteni kell olyformán, hogy minden adófizető kivétel nélkül az év első felében az adóösszeg esedékessége előtt adója nagyságáról személyesen értesittessék elismervény ellenében. A második orvoslási eljárás az lehetne, hogy az adózó fél azonnal figyelmeztettessék, amint egyegy adórészlettel elmaradt, nehogy több ilyen rész egybegyüljön. A harmadik követelmény az, hogy az adókirovó- és a pénztárvizsgáló-bizottság szigorúbban járjon el a hátrálékos adó leírásánál és ezenkívül minden adótörlést nyilvánosságra hozzon, hogy az ellenőrzés szélesebo körű legyen és minden visszaélés a nyilvánosság folytán eltöröltessék. Mert ez utóbbi esetre is szomorú képet tár elénk a polgármesteri jelentés, amennyiben csupán az állami adónál 13609 korona 66 fillér a törlés. (A többi adónemnél — igen ügyesen! — a törlés a lerovással együtt van közölve, holott itt is mindkettőt külön kellett volna feltüntetni.) Lehetnek esetleg más módozatok is, amelyek az adószedést gyorsítanák egyrészt, másrészt pedig megkönnyitenék az adózó fél fizetőképességét. E módozatok megállapítása a pénzügyi bizottság feladata, a végrehajtás pedig az adópénztári tisztviselők kötelessége. Mindenesetre tapintatosabb és pontosabb adókirovást és adóbeszedést kell követelnünk, hogy az adó jobban folyhasson be és az adó visszatartásának ne a behajtó fél legyen nagyrészben az oka. Egyébként is tisztán csak a végrehajtóra bazirozott adóbehajtás sem okszerű, sem nagy bölcseség, eltekintve attól, hogy sok kellemetlenség és oknélküli zaklatás okozója. Egy adófizető. HÍREK. A színházról. Kedves Szerkesztő úr! Mig egyrészt közlöm Önnel, hogy romlásnak indult hajdan erős magyar, úgy másrészt tisztelettel kérdem, hogy nem Iátja-e Árpád vére miként fajúi ? Ne ijedjen meg, kedves Szerkesztő úr, a világért sem akarok hazafias vezércikket irni s éppen azért ne is csináljon olyan hosszú képet, amelyet, ha meg kellene festeni, külön liften kellene járni az orra hegyétől a homlokáig a művésznek. Szelidebb dologra vállalkoztam, a színházról óhajtanék csevegni. A lefolyt hetekben e város publikumának színjátékokban volt része. Ez alkalommal, a többek között, érdekes megfigyeléseket tettem a színházlátogató közönség körében. Miért szoktak az emberek színházba járni ? • Mert ez divat, ezt másoktól is látják s végül a színházban lehet látni is valamit, — hogy kik voltak ott és kik nem. A színpadi spektákulum az már csak ráadás számba megy. A közönség igen sokféle és nagyon vegyes szempontok vezetik a színházba. Vannak olyanok, akik csak azért mennek színházba, mert van valaki, aki szívesen elkíséri őket. Sokakat, főként hölgyeket, az vezet a színházba, hogy uj toilette-jükben pompázhassanak. A legszorgalmasabb színházlátogatók közé tartoznak azonban azok, akik a sors különös játéka folytán állandó potyajegyhez jutottak s akik jól felfogott takarékosságuknál fogva másként dehogy is ülnének az első sorokban. De érdekesség tekintetében előljárnak a habitüefélék. Mint a pisztoly a tokban, otthonosak minden színházi titokban. Ők közelebbi ismeretségben állnak a művészekkel, no meg a művésznőkkel is. Utóbbiak körül előadás után apróbb lovagi szolgálatokat teljesítenek s ha arra kerül a sor, áldozatkészek is egy pár virágcsokor erejéig. Jutalmuk érte többnyire bájos mosoly, miért is az igaznál többet sejtető titokzatos mosolylyal járnak-kelnek. Csupán favoritjuknak tapsolnak. — A potyajegyes színházlátogatók válfajához tartoznak az eseti-potyajegyesek. Ezeknek előkelőségéből levon sokat az, hogy a kellékes részére teljesített dologi szolgáltatás viszonzásaképen jutnak a szabadjegyhez. A terembe lépés alkalmával többnyire zavarban vannak s elpirulnak és meg vannak arról győződve, hogy mindenki őket nézi s hogy mindenki tudja, hogy ők .potyajegyesek. Előadás közben sincs nyugodtságuk, mert sokszor kellemetlenül érinti őket, amint a saját kikölcsönzött ripsz fauteuil-ükbe a drámai hősnő két méter távolságról beleájul. A kedélyállapotot illetőleg a legharagosabbak és legelégedetlenebbek a bérlettel bírók. Keserűen mosolyognak s feltétlenül becsapottnak érzik magukat. Csak azért jönnek színházba, mert a bérletük már úgyis megvan, de ha azért valaki véletlenül helyüket elfoglalta, gőgösen hivatkoznak bérletükre. — Olyanok is akadnak, akik művészetpártolás örve alatt kimenő-estét rendeznek. Ezek többnyire családapák. A színházat igen életrevaló intézménynek tartják, mert ott huzamosabb ideig háborítatlanul ülhet az ember. — Manapság már csak ritkán akad egy-egy példány azok közül, akik az orosz nagyherceget véve mintaképül a színházban álomba szenderülnek. Leginkább érzelmi ellágyulás okozza az álom beálltát, amidőn is az alvó alany boldog mosolygású arckifejezése elárulja a tulvilági örömökről szőtt álmot. Előadás közben felébreszteni nem tanácsos, mert a darabba belekiált. Ilyenek és ezekhez hasonlókból tellett ki jobbára a színház közönsége. Elvégre ez nem is csodálatos; a napi munka forradalmaitól kimerült különféle foglalkozású publikumnak nagy része nincs a műélvezetre lelkileg előkészítve. Losonczon csak nagy ritkán van színészet s igy ritkán jut hozzá a közönség. Az előadott darabokban pedig nem találja meg azt, amire szüksége van. Hát Shakespeare, Moliére, Csiky, Dóczi, Szigligeti stb. ideje már végképpen lejárt volna? A velőtlen léha operettek, a cretin francia utánzatok uralkodnak a magyar színpadon. Ez áll általánosságban is és a mi színházi repertoirunkra vonatkozólag is. Ami a színészeket illeti, azokról minden színházlátogató megalkotja bírálatát. Annyit azonban konstatálni lehet, hogy a losonczi közönség akármilyen nehézkes és toleráns is legyen, sarkára fog állani, hogy megakadályozza egy ilyen rosszul szervezett színtársulat újból való idejövetelét. Hogy is szól csak segédszerkesztőnk zengő hárfája: Elutazott immár az öreg Mezei, Dicsőségének itt nem voltak mezei. Miként egy gramofon ócska lemezei: A darabokat úgy játszatta Mezei. Croquis. Kitüntetés. Schmidbacher József háziezredünkbeli 1. oszt. századosnak a király a katonai érdemkeresztet adományozta. Gratulálunk a szép kitüntetéshez. Katonai hirek.Jerome Ferenc háziezredünk hadnagya a kismártoni katonai alreáliskolához tanárnak rendeltetett ki. Kiéber Elemér tiszthelyettes háziezredünk kötelékéből megválván a m. kir. csendőrség állományába vétetett fel. Halálozás. Idősb Gajáry-Kuhinka Gyula, patakalji nagybirtokos, törvényhatósági tag folyó hó 19-én hosszas szenvedés után 64 éves korában elhúnyt. Temetése, amelyet a rozsnyói püspök személyesen végzett, folyó hó 21-én, hétfőn volt óriási részvét nyilvánulás mellett. Elhunytát kiterjedt család és rokonság gyászolja. Dunay Ferenc f. A beszterczebányai tankerületnek gyásza van, Dunay Ferenc, kir. tanácsos, nyugalmazott kir. főigazgató, beszterczebányai városi képviselőtestületi tag, stb. hosszas szenvedés után vasárnap este fél 10 órakor 75 éves korában Beszterczebányán elhunyt. Temetése óriási részvét mellett folyó hó 22-én délután 3 órakor folyt le. Ravatala a kir. kath. főgimnáziumban volt felállítva, a koszorúk halmazával fedve. A tankerület nevében a sírnál Jurkovics Emil tank. főigazgató mondott megható búcsúbeszédet, mig a család előtt a tanárság részvétét Beniczky Kálmán losonczi főgimn. igazgató tolmácsolta. A temetésen majdnem minden a kerületben lévő tanintézet képviseltette magát. Losonczról ott voltak Beniczky Kálmán igazgató vezetése mellett Malesevics Emil, György Lajos, Scherer Lajos, Pázmán József, Molnár Gyula és dr. Endrei Gerzson tanárok. Dunay Ferencben a tanárság nagytudományú vezetőt, a gondjáira bízott ifjúság pedig jóságos atyát veszített. Nyugodjék békében! Egyházi hir. A nógrádi ág. ev. egyházmegye szavazatszedő bizottsága folyó hó 22-én gyülésezett városunkban. Ezen alkalommal az egyházmegye másodfelügyelőjére és az alesperesre beadott szavazatok számbavétele képezte a bizottság teendőjét. Szavazott negyvennégy egyház. A beadott negyvennégy szavazat báró Buttler Ervint egyhangúlag második felügyelővé, Frenyó Gyula szentpéteri lelkészt pedig túlnyomó többséggel alesperessé választotta. Tanulmányút. Miként lapunk múlt számában is jeleztük, a helybeli polgári leányiskola III. és IV. osztálybeli növendékei Várady Szidónia és Kovarcz Gizella tanítónők vezetése mellett 5 napra terjedő kirándulást tettek Budapestre. A növendékek vezetőik szakszerű vezetése mellett megtekintették a főváros összes érdekes nevezetességeit. A sikerült kirándulás szcp emlékeivel és hasznos tapasztalatokkal gazdagodva a kiránduló csapat vasárnap érkezett vissza. Búcsúestély. Besse Dávid tanár tiszteletére, akit a miniszter Beregszászra helyezett át, barátai és tisztelői több mint százan, folyó hó 20-án a polgári kör helyiségeiben búcsúestélyt tartottak. Ez alkalommal adták át a távozónak a körülbelül 400 aláírással ellátott ivet, amely a város
