Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-06-20 / 25. szám

Melléklet a Losonczl Újság 26. számához. (1907.) elsajátítását is, mert a tanulók nagy tömege mellett az oktatás eredményessége is sülyed, a kénysze­redett tanuló megelégedvén azzal, hogy a vizsgán átcsúzhasson. A tanári karnak sem lehet célja tömeges könyörtelen buktatásokkal az ifjak jövő életpályájának útját állani. Hogy a középiskolák és más egyévi önkéntes szolgálatra képesítő iskolák frekventálásának s túltömöttségének nem a tényleges tudományszomj a rúgója, ennek legekletánsabb bizonyítéka keres­kedelmi szakoktatásunk tényleges állapota, ennek eredete, fejlődése s eredményei. Amidőn a budapesti kereskedelmi iskolának ezelőtt kb. 30 évvel megadta a hadvezetőség azon kedvezményt, hogy a végzett növendékeiknek adott bizonyítvány épp úgy jogosít az egyévi önkéntesi szolgálatra, mint a középiskolák érettségi bizonyít­ványa, ezen precedens egyben megadta a lökést egy egész csomó kereskedelmi iskola alapítására, közgazdasági érdekek cégére alatt ugyan, valójá­ban azonban ezen iskolák zömének más jogosult­sága sem megalapításukkor nem volt és jóformán ma sincs, mint, hogy az ifjakat egy évvel hamarább képesítik az egyévi önkéntesi szolgálatra, mint a középiskolák. Csakis így magyarázható meg, hogy míg Angliában az Egyesült államokban, Franciaország­ban, Németországban, Olaszorságban kereskedelmi iskolák vagy egyáltalán nem, vagy aránylag rend­kívül kis számban (6—12) vannak, addig Magyar­­országban egyedül 38 kereskedelmi iskola áll fenn, s hogy mily eredménnyel működnek, mutatja a statisztika, amely szerint ezen szaknevelésre hiva­tott összes kereskedelmi iskoláknál létezésük óta végzett összes növendékeiből csak 25°/0 lépett a kereskedelmi pályára, további 25% hivatalnoki pályára, míg teljes 50% oly pályákra, melyek a végzett tanulmányokkal semmi összefüggésben nincsenek. Látjuk tehát, hogy ifjaink oly tanulmányok végzésére kényszerittetnek, amelyeket egyébként nem folytatnának, ha nem óhajtanának a három­éves katonai szolgálattól szabadulni. Mily más a helyzet Németországban, ahol 9 évi iskolázás után tisztában van a szülő a gyer­mek számára legalkalmasabbnak látszó pályával, a differenciálódás már az ifjak 14—15-ik életével beáll, a közép- és felsőiskolák hivatásuknak meg­felelhetnek, mert a növendékek céltudatosan tanul­nak s nem úgy mint nálunk. A németországi önkéntes rendszer általunk óhajtott elfogadásának még az az áldásos követ­kezménye is volna, hogy különösen kereskedelmi szempontból nézve, a legnehezebb és legkénye­sebb szakkérdés, a tanonc-kérdés is automati­kusan megoldódnék. Itt még az a fontos momentum is kidombo­rodik, hogy a kereskebelmi és ipari pályán a katona­köteles korban lévők már keresők, önfentartó elemek, nem úgy mint az e korban lévő az u. n. tudományos pályára lépő elem. Javulna a szakoktatás, megszűnne a nem odavaló elemek tódulása a szakiskolákba, meg volna fejtve a tanoncügy és nem vonatnék el fölöslegesen a legbecsesebb munkaerő a produktiv, termelő munkától. Ezt jelenti a kereskedelemnek és iparnak a kívánt reform. Sokat, végtelenül sokat jelentene egész tár­sadalmunknak mai társadalmi szervezetünk egyik legnagyobb rák-fenéje a művelt proletariátus s szellemi pályák túlzsúfoltsága és ép azért, ép ez osztályoknak nagy mérvű elszegényedése. Az egyévi önkéntesség kedvéért boldog­boldogtalant végigjáratnak a szülők a középiskolán, amikor pedig ez a fölöslegesen nagy tömeg az érettségi vizsgát letette és pályaválasztás előtt áll, akkor a szülők természetes okoskodása az, hogy ha a fiú már érettségit tett, csak nem adják oda iparosnak, kereskedőnek, hadd tanuljon tovább, legyen belőle ügyvéd, orvos, stb. Ezek az elemek töltik meg, zsúfolják túl az egyetemet, ezek szállít­ják le tömegükkel és az ebből folyó kisebb művelt­ségükkel a tudományos pályák nivóját, a művelt, szellemes osztály megbecsülését. Nem csekély százalékot képviselnek azok, kik az egyetemi tanulmányokat be sem tudják fe­jezni és egy egész életet, mint félig kész emberek élik végig, szaporítva a züllött existenciák számát. íme ez az eredménye a mai egyévi önkén­tességi rendszernek. Ezen is segíteni hivatott és segíteni alkalmas az általunk kívánt reform. Ha 4 gimnáziális, reál vagy polgári iskolai osztály elvég­zése már képesíteni fog az egyévi szolgálati ked­vezményre, akkor a szülők a felsőbb osztályba csak igazán tehetséges, tudomágyos pályára alkal­mas gyermekeiket fogják járatni, megszűnik az iskolák túlzsúfoltsága, jobb, eredményesebb lesz a tanítás, jobb és eredményesebb lesz az egyetemi oktatás, műveltebb, alaposabb és tiszteltebb lesz a tudományos pályán levő osztály. Csökkenni fog a nagy szellemi proletariátus, szóval megváltozik egész társadalmunk képe, a mire túlzás nélkül mondhatjuk immár égető szükség van. Mindezek a meggondolások teljesen indokolttá teszik tehát az egyévi önkéntességi rendszer reform­ját oly irányban, hogy az egyévi önkéntességi jog megszerzése könnyittessék és szélesebb néprétegek számára hozzáférhetővé tétessék. HÍREK. Eskütétel. Dr. Molnár Albert közjegyző a szokásos hivatalos esküt f. hó 24-én tette le a kecskeméti törvényszék teljes ülésében. Eljegyzés. Hammermüller Márton eljegyezte Pikier Alice kisasszonyt Breznóbányáról. Búcsúzás. Dr. Molnár Albert, volt szere­tett képviselőnk pártunk alelnökéhez levelet inté­zett, melyet — miután a választó-kerületre vonat­kozik — a következőkben egész terjedelmében közlünk: «Rosszul esik ma is, ha rágondolok a losoncziak szeretetére, rosszul esik az is, illetve az a gondolat, hogy a politikai életből eltávozva, a képviselőséget otthagytam. Ezért maradt el ilyen későre válaszom, most már jobban össze­szedve magamat, üdvözlő sürgönyükre ez alka­lommal válaszolok. Az az üdvözlet minden érdek­nélküli szívből fakadó visszhangja volt a derék losoncziak szeretetének. Tiszta és őszinte az én szeretetem is, életemnek egyik legszebb emléke a losonczi képviselőség lesz. Harcosa voltam a köznek, mint szerény katona szolgáltam hazámat. A munkám, a közszereplésem volt az, ami kiér­demelte kedves Jani bátyámék politikai bizalmát és egyéniségem iránti becsülésüket. Ez a politikai bizalom, ez az egyéni becsülés is minden érdek nélküli, mocsoktalan szinpátia volt. Mint a köz­élet katonája tettem arra szert. Meggyőződésből, szívből eredt és szívhez szólt. Most midőn a sors elszólitott a politikai küzdelem teréről, az itt kifejezett gondolatok hatják át egész lényemet. Az én szívemből hiszem, tudom, hogy a loson­cziak szeretetét nem irtja ki semmi. Mint katona, nem hálálhatom meg egyébbel ezt a bizalmat, ezt a szeretetet mással, mint azzal, hogy abba a közjogi pozícióba, amibe ezután jönni fogok a hivatás nemes értelmében a becsületet és köte­lességtudást viszem bele; másrészt pedig egész életem fogytáig hű szolgája leszek annak a zász­lónak, amely zászlóra hazám boldogítása és jövő­jének biztosítása, és az őszinte és igaz demok­rácia érvényesülésével az emberek kölcsönös megbecsülése vagyon felírva. Ezzel a gondolat­tal köszönöm meg ismételve üdvözletüket, tartsa­nak meg jó emlékükben, s arra kérem, hogy az egek ura boldogságot s megelégedést adjon Losoncz városára és az egész választó-kerület polgáraira. Ez az én búcsúszavam. Nemsokára, amidőn időm engedi, jó barátaimtól még szemé­lyesen is el fogok búcsúzni.» — Midőn volt kép­viselőnk sorait közzétesszük, egyszersmind azon reményünknek adunk kifejezést, hogy búcsúzása nem azt jelenti, hogy tőlünk végképpen elszakad. Tudjuk, mit köszönhet neki a losonczi választó­­kerület függetlenségi és 48-as pártja, s megfa­gyunk győződve, hogy minden elvtársunk az ő kivaló érdemeit elismerve, a szeretet és tisztelet soha el nem múló érzeményeit fogja irányában ápolni szivében. E se szeretet és tisztelet fennfogja volt képviselőnk és választókerülete között tartani a kapcsot továbbra is, amely annál felemelőbb és magasztosabb, mert most már a látszata is elenyészett annak, mintha e kapcsolat az önzetlen ragaszkodáson kívül az érdek szálait is tartalmazná. Kilátásba helyezett látogatását örömmel várjuk, melyet azonban semmi esetre sem akarunk búcsú látogatásnak tekinteni. Uj városi tanácsos. Örömmel jelentjük, hogy a kedden tartott városi képviselő-testületi gyűlés egyhangúlag választotta meg a 48-as függet­lenségi párt jelöltjét, Oyó'ry János polgártársunkat városi tanácsosnak az elhunyt Illés Nándor helyébe. E választás is amellett tanúskodik, hogy kellő higgadtsággal és összetartással nemcsak az orszá­gos ügyekben, de a helyi ügyekben is uralkodóvá válik pártunk, aminf ennek lennie is kell. Az új tanácsost, akit mi is örömmel jelöltünk, őszinte szívvel üdvözöljük új állásában. Adjon az ég neki erőt és egészséget, hogy szegény városunk ügyét munkálhassa polgártársainak javára. Éljen Győry János ! Jótékonyság. «Ahol a szükség legnagyobb, ott legközelebb van a segély». E mondást hallot­tuk a r. katli. tanítótestület egyik érdemes tagjá­tól azon ténnyel kapcsolatban, hogy főtiszt. Laczek Gyula íőgimn. r. hittanár, látva a r. kath. hitközség szorultságát az anyagi javakban, most, midőn a r. kath. iskola újból építtetése szóba került, nemes szivének sugallatát követve, az építés céljaira 2000 koronát adományzott. Azon­kívül felajánlotta, hogy egy tanító fizetéséhez havonként 40 koronával fog hozzájárulni. A ta­nítótestület hálatelt szívvel vette tudomásul e nagylelkű adományokat. Mi pedig köztudomásra hozzuk Laczek Gyula úr nemesszívű cselekedetét azon óhajjal, hogy az ő általa megkezdett úton sok követője legyen. A losonczi kuglizó egyesület közgyűlé­sét a régi Vigadóban f. hó 20-án tartotta meg a tagok élénk érdeklődése mellett. A számvizsgálók jelentése szerint az egyesületnek készpénzben a helybeli pénzintézeteknél elhelyezve van közel 1200 korona. Hodlik Imre, az egyesület igazgatója indítványára a Kossuth-szobor alapra 200 koro­nát, a losonczi polgári menházra szintén 200 ko­ronát szavazott meg a közgyűlés. Gyászrovat. Riasztó hatást és mély megillető­­dést okozott városunkban f. hó 24-én az a hír, hogy Widder Félix, a losonczi gimnázium volt kitűnő tanulója, ismeretlen okból eldobta magától ifjú és igen nagy reményekre jogosító életét. Az óriási csapás első sorban édes anyját sújtja, kinek gyászos özvegységében egyedüli örömét és büsz­keségét szerető és törekvő gyermekei képezték, de gyászba borúi Ungár Rudolf polgártársunk és családja is, kik a tehetséges ifjúban unokáját, illetve rokonukat vesztették. Az elköltözött kihűlt tetemét f. hó 25-én hozták szülővárosába, Losonczra s másnap 26-án helyezték óriási részvét mellett örök nyugalomra. Enyhítse a gyászolóknak a pótolhatlan veszteség miatti fájdalmát mindnyájunknak igaz és mély részvéte. A losonczi dalegylet nyári mulatságát vasárnapon tartotta meg a losonczi fürdőben. A bizonytalan időre való tekintetből közebéd az idén nem volt, s csak délután 2 órakor vonult ki a dalegylet egyleti zászlója alatt. A kiránduló közönségnek ezúttal az idő is kedvezett, mely utóbbi 2—3 év óta részben következetesen ron­totta a mulatság sikerét. Igen intelligens és szép számú közönség gyűlt egybe, mely élvezettel gyönyörködött a fiatalság táncában s a dalegylet énekelőadásaiban. A dalegylet működésével dere­kasan tett ki magáért, csupa magyar dalegyveleget énekelt magyar szerzőktől, ezzel bebizonyította, hogy ujult erővel akar és tud lelkesedni a magyar dal művelése jegyében, mi kiváltképen ügybuzgó és szakavatott karnagyuknak, Izák János úrnak az érdeme. A sikerült mulatság este 9—10 órakor végződött. Kitűnő vizsga. Izák Juliska ez iskolai évet zenetanulmányainak folytatása végett Budapesten töltötte a Fodor-féle zeneiskolában, hol is zz akadémiai előkészítő tanfolyamra vétetett fel. Év­közben többször dicséretben részesült, most pedig tiszta kitűnő bizonyítvánnyal örvendeztette meg szülőit és azokat, kik tehetségétől még nagy dolgokat várnak. Tanára volt a zongora főtanszakból a közönségünk által is jól ismert kiváló dalszerző és zongoraművész: Tarnay Alajos. A szép sikerhez sok szerencsét kívánunk. Áthelyezés a vasútnál. Csaplovics György, aki losonczi tartózkodása óta még sokaknak kedves emlékezetében van, a tornaaljai állomás­főnökségtől az igazgatóság forgalmi főosztályába helyeztetett át. A Nógrádmegyei Gazdasági Egyesület igazgató-választmánya ma d. u. 3 órakor Balassa­gyarmaton ülést tart, amelyen az egyesület 25 éves fennállásának mikénti megünneplése felett határoznak. Továbbá megszerkesztik a mező­­gazdasági érdekképviselet szervezése tárgyában a földmivelésügyi miniszter úr által feltett kérdő pontokra a választ; ugyancsak megállapítják a tenyészapaállatok beszerzésére a községeknek nyújtandó segélyt és véleményt mondanak a szeszadó-törvény módosítására vonatkozólag. Az elnök gróf Majláth Géza lesz. Az évvégi vizsgálatok e héten minden iskolában befejeződtek és a legtöbb gyermek már élvezi gondtalan szünidejét. Persze van sok olyan tanuló is, aki elbukott, az ilyennek a vaká­ciója nem nyújt sok élvezetet, mert a javító vizs­gálatra kell készülnie. Jó lenne, ha a bukott diákok szülei gyermekeik jövőjét irányítva, nekik oly életkort keresnének, ahol azok majd boldo­gulni is tudjanak. Főgimnáziumunkban az évzáró ünnepély junius hó 29-én d. e. 11 órakor lesz. Cadik kadin. Az Izraelita szent egyesület (Chevra Kadisa) a helybeli uj zsidó temetőben díszes görög stilű kápolnát (cadik kadin) épít,

Next

/
Oldalképek
Tartalom