Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-05-23 / 21. szám

LOSONCZI ÚJSÁG

Előfizetésiára: POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések:

Negyedévre 2 kor. ! 1 Egy petitsor tere 10 fill. J

I 8 : ' A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as párt I N~Wrd::;

I I HIVATALOS KÖZLÖNYE. ....J

II. évfolyam. 21. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. május 23.

A losonczi választókerület függetlenségi és 48-as pártjának végrehajtó-bizottsága szombaton, f hó 25-én, d. u. 3 órakor a Városi Szálló

nagytermében ülést tart, melyre a végrehajtó-bizottság tagjai tisztelettel meghivatnak.

Tárgy: Országgyűlési képviselőjelöles.

Választás előtt.

(rí) Dr. Molnár Albertnek lemondása folytán megüresedett a losonczi választókerület mandátuma.

A választási mozgalom már megindult. Több nevet emlegetnek. Kerületbeli férfiakét és idegenekét. Sokan ismerni vélik volt képviselőnknek és a központnak álláspontját, a leendő «hivatalos» jelölt nevét és ennek érdekében máris megkezdték a kapacitálást. Pünkösdvasárnapján, tehát oly időben, mikor képviselőnk lemondó levelét még meg sem írta, megjelent az első választási plakát egyik piolgártársunk, mint «az ipar és kereskedelem támogatójának az érdekében.

Több helyről halljuk a jelszót, hogy csak kerületünkbeli férfiút válasszunk. Ezt nem tartjuk helyesnek. A népképviseleti rendszer eszméjével ilyen jelszó nem fér össze. Minden képviselő az egész nemzetet képviseli. Nem helyi vágyak tolmácsolója, helyi nagyságok hiúsága kielégítésének eszköze, helyi érdekek rabja. Ez lehetett a régi rendi világban, midőn a megyegyülés a követeknek kötelező utasítást adhatott, mit ha be nem tartottak, akkor visszahívhatták őket.

Ma nincs képviselői utasítás. Mert nem a választókerületnek, hanem a nemzetnek törvényalkotó szerve a képviselő. Az egész nemzet lelkében végbemenő akarat-képződésnek és akarat-elhatározásnak hivatott kifejezője, a nemzeti lét legmagasabb funkciójának szerve. Ez az eszményi hivatás kell, hogy magasra kiemelje a képviselőt a helyi érdekek szférájából. S ha ebből szabadulni nem tud, vagy nem akar, akkor legfeljebb képviselői címmel és jelleggel felruházott ágense lesz jelentéktelen s legtöbbször jogosulatlan aspirációknak és sohasem a nemzeti szuverenitásnak egyik hordozója.

Nem mondjuk ezzel, hogy helyi férfiú nem lehetne jó képviselő. A kerületünkben most forgalomba hozott nevek egyike egy nagytudású, szilárd elvű és jellemű függetlenségi vezéregyéniségé teljesen feleslegessé tenné annak a hangsúlyozását, hogy e név viselője helyi ember. Mert e férfiú egyesíti magában a képviselőség méltó betöltéséhez szükséges jellem, ész és tehetségbeli tulajdonságokat. E konkrét példával elég világosan jeleztük álláspontunkat. Első sorban arra ügyeljünk, hogy akinek mandátumot adunk, méltó legyen arra, hogy a nemzet tanácsában ülhessen. Ha van ilyen férfi kerületünkben, úgy válásszuk meg őt. Inkább,

mint egy idegent. De ha ilyen alkalmas polgártársunk mandátumot vállalni nem akarna, akkor hozzunk máshonnan jelöltet és ne válasszunk meg méltatlant csak azért, mert a kerületben lakik.

A nemzet mélyreható átalakulások előtt áll. A reménytelen stagnáció útjáról, melyre a 67-es kiegyezéssel inaugurált közösügyes politika vitte s melyen csupán egyik napról a másikra való vegetáció volt lehetséges, uj útra vágyódik. Erősödni, izmosodni akar politikailag és gazdaságilag, megvetni egy biztos fejlődés, biztos jövő alapjait. Nagy kérdéseket rejt magában a közeli idők méhe. Első az általános választójog, mely a nemzeti öntudat, az aktiv nemzeti lét részesévé fogja tenni a haza minden hű polgárát. Azután jönni kell a gazdasági regenerációnak ; a rablógazdaság rendszeréből a gazdálkodásra való áttérésnek. Sorra kerül a függetlenségi programm többi része; közjogi és szociális vonatkozású kérdések, melyeknek gyors megoldását az egyre erősödő korszellem és társadalmi felfogás egykéntsürgetik.

Eme fontos törvényhozási feladatok megoldásának küszöbén a képviselők megválasztásánál helyi szempontoknak érvényesülni nem szabad. Csak azok méltók a képviselőségre, kiknek a felsorolt életbevágó nemzeti problémák átértéséhez, fontosságuknak megméréséhez, megoldásuk helyességének megítéléséhez kellő tudásuk van ; kik ismereteik alapján önálló vélemény megalkotására, tehetségükkel meggyőződésük propagálására, jellemszilárdságuk folytán helyesnek talált nézetük fenntartására és érvényesítésére képesek.

Ne az legyen a célunk, hogy a szavazógépnek uj kereket szállítsunk, melynek önálló jelentősége nincs, mely pártfegyelem címén magát minden vezéri utasításnak kritika nélkül aláveti, mely önállóan gondolkodni és cselekedni nem tud, vagy nem akar. Hanem igyekezzünk olyan férfiút megválasztani, ki bátran betölti a helyét, s szemét nem vezére arcára irányozza, onnan várva minden kérdésben az utasítást, hanem önállóan tud gondolkodni és cselekedni. Amiatt ne aggódjunk, hogy ilyen férfit nem fogunk találni. A losonczi választókerület mandátuma van olyan becses, hogy azt elnyerni a nemzet legkiválóbb fiai is megtiszteltetésnek fogják tartani.

Dr. Molnár Albert,

Nem mondunk újságot, immár minden választó tudja, hogy dr. Molnár Albert, kerületünk országgyűlési képviselője, kir. közjegyzővé neveztetett ki Czeglédre és így a képviselőségről lemondott. Sőt már hangzik is szerte a kerületben : „meghalt a Caesar, éljen a Caesar!"

Bennünket a megindult választási mozgalom érintetlenül hagy és inkább a szép múltba tekintünk vissza, mint a bizonytalan jövő felé, abba a szép múltba, amikor a nemzetrontó erőszak önvédelemre szólította a hazafiakat és a magyar nép

hazaszeretete elsöpörte a szabadelvűpártnak nevezett intézményt. A nép józan ítélete elsöpörte a koncon élősködők táborát és a magyar nép segítségével a diadal felé viszi Kossuth apánk lobogóját fia, Kossuth Ferenc.

Ez a hazafias áramlat vitte győzelemre a losonczi választókerületben a függetlenségi és 48-as pártot dr. Molnár Albert személyében és nevével.

A hires 1905. január 26-iki téli választás még sokáig fog az élők emlékezetében élni, nemcsak azért, mert nagy volt a hideg, hanem mert ez forduló pontot jelez a magyar históriában. Ez a nap az új Magyarország születése napja! Innen fogja majd a történelem a nemzeti egység, a nemzeti erősbödés és öntudatra ébredés korát számítani.

A mi kerületünkben ez az uj kor dr. Molnár Albert nevéhez fűződik. Kossuth Ferenc személyesen hozta őt ide, ő maga ajánlotta dr. Molnár Albertet kerületünknek képviselőül, mert — amint mondá — „becsületes és megbízható férfiú.“

Kerületünk Kossuth ajánlatára 943 szótöbbséggel választotta meg az ismeretlen' dr. Molnár Albertet, akkori czegledi köz- és váltóügyvédet. Azóta megismertük kerületünk képviselőjét és fájó szívvel elmondhatjuk most, amikor itt hagy bennünket, hogy soha nemesebben gondolkozó, becsületesebb, hűbb, munkásabb képviselője nem, volt e kerületnek, mint dr. Molnár Albert.

Őt nem csábították ide a hegyek közé a kies Alföldről edeni élvezetek és kincsek. A vihar hozta őt. hogy kerületünknek országos katonája, a mi paizsunk,oltalmunk, villámhárítónk, vezetőnk legyen. Nem jött nagy garral, de szerényen, szinte csendesen. De a megjelenése rokonszenves, a szava biztató volt és a nép rajongó szeretettel vette körül ezért is, no meg azért is, mert az akkori politikai ellenfelei „czeglédi parasztnak“ nevezték, akitől féltek, mint a természeti erőktől a dadogó gyermek.

És amily ellenszenvvel fogadták őt itt nálunk a régi rend hívei, oly lelkesedéssel választották meg őt egyhangúlag 1906 április 30-án másodszor országos képviselővé, ami hatalmas bizonyítéka annak, hogy dr. Molnár Albertben volt valami, ami lekötött, elbűvölt és fogva tartotta a lelkeket. Az utolsó években csupa szeretet vette körül volt országos képviselőnket, szeretet, szívből eredő és szivhez szóló. Miért ? Megmondjuk azt is ! Azért, mert szeretetcl hozott közibénk.

A 28 hónapig tartó képviselősége alatt, ha nem is lakott Losonczon, mindig itt volt, ha volt valami örömünk vagy bánatunk, amelyből testvériesen részt kért. Nem sajnálta az időt, a fáradságot és költséget; Losonczra jött minden alkalommal, minden időben és tett, cselekedett, ha tettre, cselekedetre volt szükség ; biztatott, bátorított, ha biztatásra és bátorításra szorultunk és ha kétségbe esni akart honttéltő szivünk: utat, irányt mutatott.

Mindezek oly tünetek, amelyek a demokratikus embert, a nép fiát jellemzik. Ő nem szerette a kilincselést és szolgai meghunyászkodást, de a szolgában is elismerte az embert, ha őszinte és becsületes volt. A születési és pénzarisztokráciát is csak akkor becsülte, ha egyéni értéke, becse volt. „Minden ember a saját értékét magában hordja“ — ez volt az elve. És tetteiben akárhányszor beigazolta azt, hogy „hazudni még akkor sem szabad, ha az igazmondás ellenünk szól.“ Hogy mit tett a losonczi kerületnek, azt bajos egy rövidke cikk keretében összefoglalni és egy politikust első sorban külső sikerei és maradandó alkotásai után szokták megítélni. No de ilyeneket is mutathat fel, hiszen elég, ha a helyi állami tisztviselők lakbér emelésére és a behozott városi kövezetvámra utalunk; de ennél a külső sikernél nagyobb és becsesebb eredmény az a közszellem, amelyet körünkben egyénisége terem-