Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-05-16 / 20. szám

Bizonyára nem egyéb, mint az, hogy a jótékony egyesületi tag vagy maga is szegény, vagy annyifelé van igénybe véve a tárcája, hogy alig győzi a sokféle egyesületbe fizetni a tagsági díjat, vagy mert feledékeny és pontatlan.

Azután a legnagyobb baj az, hogy nem vagyunk kitartók. A szegénység és tehetetlenség mindennapi kenyerének • nyújtásánál bennünket a „divat“ vezet. Elég egy hangzatos frázist világgá röpíteni s mindjárt akad hívője és követője száz meg száz, Pedig a nyomorúságnak nem hangzatos frázis kell, nem jótékony egyesület, hanem kenyér Éppen ezért a józan ember törekvése nem az lesz, hogy az egyesületeket szaporítsa, hanem az, hogy a létezőket támogassa, erősítse és felvirágoztassa. Sőt ami ennél is hatékonyabb lenne, egyesíteni kellene egy hatalmas egyesületbe az egy helységben működő és közös cél szolgálatában álló egyesületeket. Az ilyen egységes célért küzdő, egységesen vezetett egyesület nemcsak hatalmasabb és tekintélyesebb lesz, de a jótékonyságot is egységesebben és intenzivebben fogja gyakorolni, amennyiben a községi hatóságtól beszerzett vagy a tagjai utján összeszerkesztett statisztikai tények halmaza révén ott fogja a jót gyakorolni, ahol ez igazán szükséges. A kisebb egyesületek látóköre is szűkebb, munkásságuk tere is korlátoltabb. így aztán igen gyakran megesik az, hogy a mindennapi kenyér áldásában a kevésbbé rászorult elüti szegényebb és szerényebb társát.

Megesett egyszer az, hogy egy iskolás gyerektől azt kérdezték : „miért jársz mezítláb iskolába ?'‘ Azért, — válaszolja a kérdezett, — „mert a házigazdánk fia kapott cipőt a jótékony egyesülettől és egy házból kettőnek nem adhatnak.“

Hát bizony ilyen és még furcsább esetek fordulnak elő, amikor nem egyöntetűen osztogatják a jótékony egyesületek a mindennapi kenyeret.

Node azután van egy másik módja is a mindennapi kenyér osztogatásának ! Ne kérvényezzen az a szegény! Mert a szerényebbje és szegyenlősebbje se kéregetni nem megy, se kérvényezni : inkább nyomorog és sínylődik, mert ezt emberi mivoltának tudata így diktálja. A fővárosi ingyenkenyér és tejegyesületek se gyakorolnak igazi jótékonyságot, mert az igazán nyomorgó oda nem megy, inkább csak a facérkodó és dologkerülő. Már pedig szemérmetes koldusnak üres a tarisznyája. Az igazi jótékonyságot, a mindennapi kenyerét a szegénynek és sínylődő nyomoréknak úgy adhatjuk meg legigazságosabban, ha azt a a maga odújában fölkeressük. Azért a leghelyesebb az, ha a jótékony egyesületek működésük területét felosztják és az egyes utcákba, házakba egyes buzgó tagokat küldenek, akiknek személyes tapasztalata alapján juttatnak segélyt a szenvedő és éhező szegénynek.

Egy esetet elmondok, amelyből célom jobban kiviláglik. A mosónőm, kinek hat gyereke volt, gyermekágyba került. A férje már hónapokkal előbb faképnél hagyta. A szegény nő fáradságos napi munkájából tartotta el éhező porontyait. Félretett pénze nem- igen volt s bizony nem akadt egy jótékony egyesület, amely ennek a gyermekágyas asszonynak segélyt juttatott volna. Csak utólag tudtam meg, hogy a feleségem vitetett neki ennivalót.

Hát, kérem alázattal, ilyen és hasonló esetekben egy mai nap fennálló egyesület sem segít, ha a mindennapi kenyér igazságos elosztására nem egyesülnek egy hatalmas, nagy, életrevaló egyesületté.

Losoncz jótékony egyesületei, amelyek egyébként igen nemes és áldásos tevékenységet fejtenek ki, egyesüljenek! Városunk szegényeinek így fogják nyújthatni igazságosan és áldásosán a mindennapi kenyeret. Emberbarát.

A gyermek-játszótér.

Tekintetes Tanács!*

Alulírott losonczi lakosok s polgárok, azon tiszteletteljes kérelemmel bátorkodunk a tekintetes Tanácshoz fordulni, hogy az ifjúsági illetve gyermek-játszótér hiányában olykép segíteni tessék, hogy az Erzsébet-népliget a város gyermekei számára korlátozás nélkül hozzáférhetővé tétessék, mihez egyelőre nem szükséges egyéb, csak a pázsit használatát tiltó intézkedés rövid úton való meg* E kérvény vasárnap adatott be, — vagy száz losonczi polgár aláírásával ellátva — a városi tanácshoz. Az általunk oly sok ízben sürgetett kérdés megvalósítása, vagy elvetése tekintetében a tanács legközelebb határozni fog. Hisszük, hogy a határozat olyan lesz, mely tanulságot fog tenni a tanács tagjainak humánus érzéséről és józan belátásáról. S hisszük, hogy a határozatot nyomban fogja követni a végrehajtás is oly formában, mint ahogyan e fontos ügy azt követeli. Szerk.

szüntetése. E kérelem jogosultságát bizonyítani felesleges. Az ifjúsági játszótér szükségessége annyira magától értetődő valami, hogy azt indokolni nem kell, mert a kívánság puszta nyilvánítása már magában rejti az indokolást. Különösen pedig felesleges a bővebb megokolás oly város vezető férfiai előtt, mely annyit áldoz iskolai és nevelési célokra, mint a mennyit Losoncz városa áldoz, ahol tehát megvan a fogékonyság a fiatal nemzedék életszükségletei iránt. Rég és általánosan érzett hiány pótlását kérjük. Losoncznak iskolát látogató ifjúsága közel kétezer növendék. Ha hozzá számítjuk az egyik vagy másik okból iskolát nem látogató és iskolaköteles kort még nem ért gyermekeket, mondhatjuk, hogy körülbelül 2500 gyermek keservesen nélkülözi a játszóteret.

Ez a száraz tény a maga ridegségében eleget mond. Ehhez nem kell kommentár, sem plaidoyer nem szükséges. A népliget egy elrejtett zugában van ugyan a patak mellett egy nehány négyzetölnyi terület játszótérnek kijelölve, de ez sem fekvésénél sem arányainál fogva komolyan szóba sem jöhet, mert szinte egyenlő a semmivel. 20—30 gyermek sem mozoghat ott egyszerre, azok is csak mint taposó malomban, ugyanabban a korlátolt örökös kényszerforgásban. A népliget többi területéről száműzve vannak a gyermekek. A pázsitra rá nem léphetnek, s ez a gyermekekre nézve a teljes kitiltást jelenti, mert nem futkározhatnak, nem mozoghatnak, hogy a tilosba : a pázsitra ne tévednének. S a gyermekekkel együtt ekkép azok a szülők is száműzve vannak a liget területéről, kik gyermekeik társaságában szeretik sétáikat megtenni. Pedig annak a pázsitnak szebb és hasznosabb rendeltetést képzelni sem lehet, mint hogy víg gyermekhad tapossa.

Ehhez, mint fentebb említettük, szó sem férhet. Azért nem is kell azoknak a nevelésügyi és közegészségi szempontoknak fejtegetésébe bocsátkoznunk, melyek kérelmünk teljesítése mellett szólnak, hanem elég hivatkoznunk arra, hogy a város családos lakosainak és tanügyi munkásainak közvéleménye, nemkülönben összes orvosai a legmelegebben óhajtják, helyesebben elengedhetetlen szükségnek mondják a játszótér létesítését, és hozzájárulásukkal támogatják jelen kérvényünket.

Kérelmünk teljesítése ellen egyetlen komoly érv sem hozható fel, s nincs is számbavehető akadálya. Az egyedüli nehézség, ha ugyan nehézségnek nevezhető, a dolog pénzügyi oldala. Ám ha megemlítjük, hogy a népliget egész szénatermelése nem rúg többre mint évi 2—300 koronára, akkor túlzás nélkül állíthatni, hogy ez az összeg eltörpül 2500 gyermek, az egész jövő nemzedék, életbevágó érdeke előtt, mellyel szemben áldozatról sem lehet beszélni, hogyha a város ezen jövedelemről egészen lemond. Oly helyeken, aminők Londonban a Hyde Park, vagy Párisban a Luxenbourg-kert, ahol egy négyzetöl föld talán nagyobb pénzbeli értéket képvisel, mint ami egész népligetünk, óriásnak mondható földterületet engednek át a fiatalságnak játszótérül, s a szabadban mozogni vágyó lakosságnak korlátlan rendelkezésére ; másütt meg kisajátítások útján s nagy költségek árán teremtenek játszótereket és szabadon használható pázsitot: Losoncz abban a szerencsés helyzetben van, hogy kész területtel rendelkezik, melyet minden áldozat nélkül csak egyszerűen vissza kell adni tulajdonképeni rendeltetésének. Hisz anomáliának minősíthető az az állapot, hogy egy népligetnek nevezett s annak is szánt területet voltaképeni rendeltetésétől elvonva, szénatermelésre használnak. Az ilyen utilitárius szűkkeblűség érvényesülése itt magasabb, elsőrendű érdekek sérelmét involválja, miért is ez állapot tovább fenn nem tartható.

A leghatározottabban bátorkodunk kijelenteni, hogy ennek az egész területnek — maga a város jól felfogott érdekében — más célt, mint az üdülést, a szórakozást, pihenést, a test és lélek higiénéjét szolgálni nem lehet, nem szabad. Már azért is, mert ennek a célnak szinte ideális módon megfelel. Ez a terület magában egyesíti mindazokat az előnyüket, melyeket keresve sem lehet jobban találni: tágas pázsit fáktól beszegélyezve, napos és árnyas helyek szerencsés egyesülése, közelség a városhoz és mégis pormentesség, közvetlen szomszédságában uszoda, forrás és patak. Vétek az ilyen területet bármily korlátozással elvonni az üdülni akaróktól, különösen pedig a fiatalságtól. Annál is inkább, mivel az új berendezés nagyon alkalmasan hozzákapcsolódnék a sport különböző nemeinek: úszásnak csolnakázásnak, korcsolyázásnak, teniszjátéknak szolgáló meglevő berendezésekhez, melyek szinte kívánkoznak a természetes bővülés után : az általános játéktér után. Bízunk a tekintetes Tanács bölcseségében, hogy ennek a felvetett kérdésnek egyedül lehetséges (elfogadható) módját

fogja választani: az egész népligetnek szabad területté való nyilvánítását, a közönségnek szabad mozgására való átengedését. Sőt bizton reméljük, hogy a tekintetes Tanács nem fog ezen lépésnél megállani, hanem az intézményt a szükséghez képest fejleszteni is fogja, hogy a városi közönséggel megkedveltesse s azt oda is szoktassa.

Hogy az egész területet akarjuk lefoglalni a megjelölt célnak, az előadottak után nem fog túlzott követelésnek tetszeni. Először azért nem, mert a liget tulajdonképeni rendeltetése így kívánja, másodszor “azonban, mert a város lakosságához és a gyermekek nagy számához viszonyítva a terület a maga egészében sem túlságosan nagy a játék és üdülés különféle céljainak. Hisz a terület szabaddá tételét természetszerűleg követni fogja — mert követnie kell — egy másik intézkedés : a terület bizonyos részének két, esetleg 3—4 tagozatban szakszerűen berendezett s felszerelt játéktérül való kihasítása. Ennek módozatait a különböző fokú iskolák tantestületeinek közös értekezlete lesz hivatva megállapítani. Azonban az első, és tekintettel a közeledő szebb évszakra, sürgős intézkedés: a népliget egész területének szabaddá tétele, mit ezennel ismételten a legsürgősebben kérünk.

HÍREK.

Barátságos összejövetelt tartanak f. hó 21-én, kedden este a Vigadóban nyolc vármegyének vasúti hivatalnokai Kpllmann Károly forgalmi főnök felügyelővé történt kinevezése alkalmából. Városunk polgárai közül is többen csatlakoznak a szeretett és közbecsülésnek örvendő forgalmi főnök ünnepléséhez. Egy teríték ára 6 korona.

Vármegyei közgyűlés. Tegnap nyílt meg vármegyénk tavaszi közgyűlése, amely egyike lesz a legfontosabbaknak, de a leghosszabbaknak is, amennyiben 199 rendes tárgy van kitűzve.

Kossuth-szobor leleplezés lesz f. hó 26-án Rozsnyón és ez a Felvidék első Kossuthszobra iesz. A szobrot Róna szobrász készítette ércből. A leleplezési ünnepélyre Kossuth Ferenc is megígérte megjelenését.

A dobsinai jégbarlangot tegnap nyitották meg. A barlang naponként délelőtt 10 órától délután 3 óráig villamos világítás mellett tekinthető meg.

Gyász. Dr. Illyefalvi Vitéz Aladár, főgimn. tanár, 11 hónapos Ildikó leánya ma egyhete hoszszas szenvedés után elhunyt. Pénteken délután 4 órakor vitték a kis virágos koporsót a temető kertjébe, az örök nyugalom helyére. A korán eltávozott angyal lelke hadd játssza el el nem játszott játékait ott fönn az égi tisztaságban, aki itt a földön oly rövid ideig örvendeztette meg szüleit, miként egy égből jött, de oda visszaröppent éltető napsugár.

Feljelentés. Dr. Molnár Albert orszgy. képviselőnk, megunva az ellene indított személyes bosszúból eredő hajszát, a kecskeméti kir. törvényszéknél valami 20 vagy 30 rágalmazás miatt feljelentést tett. Ugyan ezekre az üres fecsegésekre és hírlapi közleményekre kerületünkben nem adtak sokat, mégis helyesen járt el képviselőnk, hogy törvényes védelmet keres rágalmazóival szemben. Így talán elnémulnak.

Főpásztori körlevél. Sipeki Balás Lajos rozsnyói megyés püspök az elmúlt napokban adta ki ez évi V. számú körlevelét. Ebben az idei bérmautra vonatkozó tervezetet és a szükséges rendelkezéseket közli. E szerint az idén a következő sorrendben fogja megtartani a bérmálást: május hó 27-én Ipolygalsán, 28-án Bolykon,

29-én Osgyánban, 30 31-én Rimaszombatban, junius hó 1-én Uzapanyiton, 2-án Tiszolczon,

3-án Rimakokován, 4-én Forgácsfalván, 6-án Ujantalfalván, 7-én Rimaráhón, 8-án Nagyszuhán, 9-én Guszonán, 10-én Füleksávolyban, 11-én Karancskesziben, 12-én Litkén, 13-án Vilkén, 14-én Rappon, 15-én Fülekpilisen, 16-án Losonczon, 17-én Fiilekpüspökiben, 18-án Füleken, honnan a főpásztor visszatér székhelyére. A bérmaút közlése után iskolaügyekben intéz felhívást az iskolák igazgató lelkészeihez. Majd a kazári és a murányhuttai plébániákra pályázatot hirdet. A körlevél művek ajánlásával és személyi hírekkel végződik.

A Tulipán-szövetség—Magyar Védő- Egyesület nógrádniegyei osztálya május hó 5-én tartott szervező értekezleten a járásonkénti szervezést mondta ki és egyúttal minden járásba szervező-bizottságot is választottak; igy a losonczi és gácsi járásokra, úgyszintén Losoncz r. t. város területére Bástliy Béla, Török Zoltán és Wagner