Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-01-03 / 1. szám

LOSONCZI ÚJSÁG

Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. j| Hirdetések: j

Negyedévre 2 kpr. Egy petitsor tere 10 fill.

EgÜ7',„: t It A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ||

|j Egyes szám ára 20 fii, ji ' *** HIVATALOS KÖZLÖNYE. I jutányosabb. jj

II. évfolyam. 1. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. január 3.

Évfordulón.

A magyar nemzet ezredéves dicső múltjának tanulságaiból, a megpróbáltatások nehéz napjaiban a szebb jövőre hitet merítve és a nemzet ősi alkotmányában és szentesített törvényeinek erejébe helyezett erős bizodalommal eltelve üdvözöljük elvbarátainkat. Egy év előtt még nem volt oly tekintélyes számunk, mint most, de hála a magyarok Istenének, az események sokakat táborunkba hoztak. Az elmúlt év elejének s az ezt előző év súlyos politikai eseményei, a törvénytelen kormányzat lelkiismeretlen kalandorjainak az alkotmány ellen intézett támadásai, melyek a társadalmi rend megbontását is célozták, voltak az okok a nemzeti erők tömörülésének s a különböző alapokon nyugvó pártok egyesülésének. Felemelőleg hatott minden igaz hazafira a múlt azon eseménye, hogy a politikai pártok, melyek a múltban a legkíméletlenebb tusákat vívták egymással, egyesült erővel állottak harcba a nemzet alkotmányos jogainak megtámadóival szemben; a politikai és személyi ellentétek elsimultak, ellenfelek egyesültek s a magyar közélet minden hazafias és tisztességes tényezője eggyé lett a magyar haza szeretetében, a magyar törvények védelmében s az alkotmányos élet helyreállításának követelésében és megvalósításában.

Nagy tanulság rejlik a lezajlott nagy élet-halál harcban és az az, hogy a politikai küzdelemből a személyes vonatkozások kell, hogy kirekesztessenek, az állam polgárai ne

az elválasztó, de az összekötő vonalakat keressék. A magyar nemzet ereje a bélés külellenségek örömére ne bénuljon meg a magyarnak magyar elleni harcában, hanem egyesítessenek ezen erők a közös nagy érdek, a magasztos nemzeti cél, a magyar nemzeti állam kiépítése, megvalósítása érdekében.

E szerény lap munkásait is az a cél vezérelte, hogy csekély erejével szintén hozzájáruljon a magasztos nemzeti cél megvalósításához. Elismerjük, hogy azon kis körben, ameddig szavunk elhathat, talán nagyon is kezdetleges, de lelkes munkálkodásunk eredménye csak csekély részecskéje lehet azon hatalmas, gigászi arányokat öltő épületnek, mely a magyar imperializmust szimbolizálja. Csak egy tégladarab vagy csak egy porszem. De vegyük fontolóra, hogy a sivatagot apró porszemek, a tenger végtelenségét apró vizcseppek alkotják, melyek egyenként mi hatással sem bírhatnak, de összességükben annál hatalmasabbak és félelmet gerjesztően impozánsak. Ha csekély erőinket mindnyájan egyesítjük a közös cél érdekében, győzhetienek leszünk s szavunk varázsszóvá válik, melynek hallatára lesújtva fog hátrálni minden ellenünk.

Hiába szólt a múltban és fog hangzani a jövőben a kishitűek, a korlátolt lelküietűek és elbizakodottak gáncsa a mi munkálkodásunkra. Mi tovább is haladni fogunk a magunk által kijelölt csapáson, el nem térít attól sem fenyegetés, sem meghunyászkodó hizelkedés, sem alacsony

lelkületből fakadó becsmérlés által. És biztosan állítjuk, hogy a mi igéeinket — mint a múltban, úgy a jövőben is -f- meg fogja érteni, eszméinkért lelkesedni fog az, aki nem kér a jelentől jutalmat, sem állást, sem befolyást, sem kitüntetést, hanem a jövőbe tekint és a jövő nagyságának a magvát iparkodik elhinteni az elmékbe és szivekbe.

Nagy idők kezdetén állunk, melynek előkészítésére vállalkozott a mai kormány. Váljon fáradozásunknak lesz-e jutalma, sikere, az a Gondviselés titka. Egy kétségtelen tény azonban van s ez az, hogy minden igaz honfi vágyának, reményének teljesítésekép meglett az országgyűlési függetlenségi többség s a legpesszimisztikusabb még csak álmodni sem mer arról, hogy valaha ismét más többségTegyen.

E kedvező előjelek mellett bizalommal tekintünk a jövőbe. Programúiul már a múltban adott vezéreszménket ismételjük és ez „a magyarság terjesztése és fejlesztése, nemzeti és községi életünk érdekeinek védelme és előmozdítása.“ Hogy mennyiben sikerült a vállalkozásunk a múltban, annak megbirálása a közönség feladata s mennyiben fogunk tudni a jövőben vezéreszménknek eleget tenni, az a közönségnek irányunkban tanúsítandó jóindulatán és pártfogásán mulhatik csak. Mi részünkről mindig fogjuk tudni és teljesíteni kötelességünket.

A Losonczi Újság» szerkesztősége.

14

TÁR

Úti levelek Erdél^prsj

Irta : Bodor M(§íúr.

A Losonczi Újság

XXI.

*ÖNN

Vajcianfl

190*

Ez a város az állam kitartottjaié. Az egyik kitartottja itt az államnak egy régi világbeli fényesen nyugdíjazott délceg katonatiszt: ez a vajdahunyadi hires lovagvár; a másik egy érces karú hasznos munkájú munkás-elvtárs: ez a vasgyár. Egymás mellett állanak békésen a múlt és jövő palotái, büszke tornyokkal és füstölgő kéményminaretekkel.

Fényes múlt, nagy jövő! csak a jelen unalmas és szürke, mint a vályog. Kivéve a vajdahunyadi lányokat. Mert aránylag sehol Erdélyben annyi csinos ieányt nem láttunk, mint ebben az istenhátamögötti völgy városkájában. A Gábor oldala belekékült az én oldalba-figyelmeztetéseimbe. A szemem rossz, de olyan a berendezése, hogy a szép lányt a kőfalon át is meglátja.

Délceg sugár teremtések lebegtek az utcán, fecsegtek az ablakokban, mintha csak a lovagvár körül kisértő délceg ősapák szelleme ihletné meg a vajdahunyadi mamákat. Mert mindenik leány Odaillenék a vár ólomkarikás gót ablakaiba, várkisasszonynak fehér selyemben, a repkényt igazgatva nyíllal odalőtt levélke megkeresése végett, — oh csak ne döngicsélnék legtöbben a teuton vagy román idiómát! Az idegen szó még azt a

királyi bíbort is elékteleniti előttem, mely a lányajkakon pompázik !

Hanyatló nap fényében mentünk el a várat megbámúlni.

Gyönyörű lovagvárunk ! Úgy lebeg állandóan fölötte a zordon, de ragyogó lovagvilág megihlető hangulata, mint szemközt vele a jövő gyárvára fölött az állandó feketén gomolygó, de alulról bearanyozott füst-felhőzet.

Gyermekkoromban mindig irigység fogott el, ha a szép német lovagvárak képeit láttam: mennyi szépségük van a németeknek, ami nekünk nincs! De Vajdahunyad legyőzi mindet, ilyen nekik nincs, ezt meg ők irigyelhetik.

Mesebeli a szépsége; amint az ember megpillantja messzefénylő tornyainak zománcos tetőivel, csak azt várja már, hogy mindjárt elkezd forogni, kacsalábon. És alant a Zalasd szelíd csobogása komor sziklamedrében — az is olyan mesehangú, mintha fiatalabb századoknak varázslatos mormoiású bölcsődala volna. E patakon egy idő óta a vár a gyárral osztozik; igy látja el friss vérrel a mai élet tápláló ere egyfelől a megujhodó romanticizmust, másfelől a reálizmust.

Széles, hatalmas hid visz a várba: mintha csak pompás fölvonulások látványosságaihoz épült volna. A visszhangos várudvaron köröskörűi repkény kúszik szerelmesen a komor falakra, itt százöles kút,, melyet természetesen három töiök fogoly vésett a sziklába, hogy szabadulást kapjanak megtört életük végére, — itt van persze emlékűi a kőbe vésett nevük is; mintha mind mindezt egy költői, a középkor ragyogó költészetén fölnevelkedett nemes talentum öntudatos művészettel teremtette volna elő mai kortársai gyönyörűségére.

Öntudatos művészettel ékesítgetik is e legszebb várkastélyunkat; egyik terem sarkában mar ott vannak az öreg Székely Bertalan hatalmas vásznai a csodaszarvas regéjének jeleneteivel, melyeket e falak fognak magukra öltem'. Már dolgoznak a Mátyás-loggia megújítandó nyersfalfestményein is.

A lovagterem olyan megindító hangulatú egész világ, mint egy shakesparei történelmi színmű. Az embert benne szinte elfogják az ősök komorvilágú súlyos gondolatai s örökségbehagyott nemzetféltő nagylelkű aggódásai. Megsúiyosodik a léptünk is, mintha páncélban járnánk. Oláh Gábor iambusban kezdett beszélni, kardjára támaszkodva, — pedig sohasem volt kardja.

A hátsó udvaron van az oroszlánverem, hol Mátyás oroszlánokat meg medvéket tartott s azok játékában gyönyörködött békeidőn. Királyi kedvtelés! Pár századdal utóbb a magyar úr agarak ficánkolásán mulatott. A mai jámbor utód ballettet néz (költségesebb bestiák) vagy a nemzeti alsós disznóit, királyait (ezek is költséges bestiák) verekedteti. A józanabbja valóságos disznót hizlal. És' a disznóké a jövő, az oroszlánok rendeltetése pedig a kipusztulás.

A lovagterem fölött az országgyűlés terme volt, — ott ma korom, hamu, pusztulás meredez. Ugyanis 1853-túl egy darabig osztrák beamterek lakták, mikor pedig ki kellett hurcolkodniok, kinek a finom krumplit termő Csehországba, kinek a dúsan poloskás Galíciába: akkor kigyúladt a drága tündérvár, még a remek falfestmények is élpusztultak utánuk. Hogy is Írja a krónikás a kuruc idők elejéről? »Amit el nem vihetnek, legalább elpusztítják, fölégetik.« S mikor már a jelenben nincs-több rabolni, ölni, civilizálni való;