Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-05 / 15. szám

Melléklet a Losonczi Újság 15. számá szigorú és munkabíró egyházfejedelem szigorúan megvizsgált mindent a legapróbb részletekre is kiterjeszkedve. Az egyház állapotán kívül külö­nösen annak pénzkezelése érdekelte és roppant mód meglepte őt az a példás rend, amelyet itt talált. Nem is mulasztotta el, hogy a pénztárost, Laszly Albertet, e miatt külön megdicsérje. Majd felhívta az egyháztanács figyelmét, hogy az egy­házi élet élénkítésében vegye ki a maga részét s ne engedje lankadni soha azt a buzgalmat, amely a híveket egybefűzi. Miután még a látottak és tapasztaltak felett kifejezte megelégedését, lá­togatóba indult Németh István egyh. kér. főjegy­zővel és visszaadta a látogatást a küldöttségek fejeinek olyan sorrendben, amint azok nála dél­előtt tisztelegtek. Este Kovács Ferenc kir. tanácsos, kir. köz­jegyző úrnál barátságos, magyaros ,és magyar vacsora volt a püspök tiszteletére. És itt meg kell jegyezni azt, hogy a magyar ipar érdekében mit tehet egy igazán magyar asszony, ha szive is azt diktálja. Ugyanis Kovács Ferencné ő nagy­sága az asztalra csak olyasmit adott, amit ma­gyar hazánk termelt, amit a magyar szorgalom gyártott. Pl. narancs helyett alma, mandula volt, magyar cukor, stb. Még a pezsgő is csak ma­gyar volt. — Az éjjelt a püspök úr Kovács Fe­renc úr házában töltötte. Vasárnap reggel 9 órakor az egyházfejede­lem meglátogatta a vasárnapi iskolát, amelyet Kdjei Endre h. lelkész úr vezet. Itt megvizsgálta a fiukat és leánykákat, kiváltkép pedig az ev. ref. leányiskola növendékeinek tudását, mire a paró­­chiára ment, hogy az istentiszteletre készüljön. A vasárnapi istentisztelet */a 11-kor kezdő­dött és V< 1 óráig tartott. Az imát a püspök úr mondta. A lelkészi beigtató beszédet Nagy Ge­deon esperes úr mondta, a végén átadva az új '•lelkésznek a szentírást, hogy annak tanait hir­desse, majd a gyülekezet színe előtt megölelte, megcsókolta Sörös Bélát, amivel a beigtató-aktus véget ért. Ezután az új lelkész, Sörös Béla, a szószékre lépett és Zakariás próféta könyvének 4. része 6 pontját választva beszéde textusául, megtartotta ünnepi beszédét, amely nemcsak jó szónoknak mutatta be az ev. ref. egyház új lel­készét, de beigazolta azt is, hogy úgy a lelkiek­ben, mint a világi élet tudományában jártas. A magas szárnyalásu, mélyen szántó, ékes beszéd minden jelenlevőt mélyen megindított s igazán gratulálhatunk az ev. ref. egyháznak, hogy bi­zalma ily kitűnő férfiúra esett, aki működésével nemcsak egyházának; de városunk társadalmának is óriási nyereség lesz. Érezze jól magát kö­rünkben ! Az istentisztelet után a püspök úr megláto­gatta Szilassy Béla gondnokot. Két órakor r edig 40 teritékű fényes ebédet adott Szilassy Béla gondnok a Vigadóban az új lelkész tiszteletére. A diszebéd ételsora a következő volt: »Barna leves. Fogas tartármártással. Tok reonoulade már­tással. Bélszín velington módra finom körzéssel. Csokolád-felfujt öntelékkel. Pulyka, befőtt- és zöld­salátával. Parfait ostyával. Déli gyümölcs. Torta. Sajtok. Mocca kávé. Cognac. Zöld szilváni asz­tali ó-bor. Margit és szántói viz. Somlai fehér bor. Egri vörös bor. Pezsgő.« A diszebéden az egyházi méltóságokon és kiküldötteken kívül résztvettek a helybeli egyhá­zak egyházi és világi fejei, az egyes hivatalok fejei és az ev. ref. egyház tanácsa. Igen sok po­hárköszöntő hangzott el. A püspök éltette az új lelkészt, Beniczky Kálmán a vendégeket, Sörös Béla a felekezeteket, Kovács Ferenc a polgár­­mestert, Zayzon Dénes Porubszky járásbirót, Szilassy Aladár az új lelkészt és pedig Hegedűs Sándor egyh. kér. főgondnok, a pesti ev. ref. egyház, a Lorántfy Zsuzsanna-egylet, melynek missziói lelkésze volt, az orsz. belmissziói egy­let, melynek titkára, az ifj. egylet, melynek vá­lasztmányi tagja és az ifj. egyletek nemzeti bizott­sága nevében, amelynek szintén tagja Sörös Béla. Majd ismét a püspök szólalt fel, éltetvén a két Szilassyt, akik — bár nem hive a hitbizományok­­nak — megtartották sértetlenül őseik birtokát. Wagner Sándor, Török Zoltán, dr. Valihora János, Margócsy József, dr. Vajda Béla, Szilassy Aladár a püspököt éltették. Sörös Géza, az új lelkész édes atyja, a losonczi hölgyekre üritette poharát. Sörös Béla az ev. ref. presbyteriumot éltette. Sárközy Aurél főgondnok az egyh. megye nevé­ben éltette az új lelkészt. Kájel Endre pedig Kovács Ferencet, az egyh. helyettes gondnokot, mintegy búcsúzván a presbytériumtól, amelynek élén ő állt egyházi részről a sokáig tartott inter­regnum alatt. Szóval a bankett >gen derült és kedélyes hangulatú volt. dz. (1906.) Öt órakor a püspök meglátogatta még egy­szer özv. Szigyártó Sománé úrnőt s aztán elbú­csúzott házigazdájától és a hat órai gyorssal Pestre utazott. A vonathoz igen sokan kisérték ki. Íme a kétnapi fényes és magasztos ünnep rövid krónikája. Örült a lelkünk, hogy ily magyar főpapot üdvözölhettünk városunk falai közt, és örvend a lelkünk, hogy oly nemes, tettre kész, tudós és művelt derék lelkipásztort hagyott vissza az ev. ref. egyház és a város javára. A derék egyházfejedelmet kisérje utain az Ég áldása! Az új lelkészt tartsa meg számunkra sokáig az Ég kegyelme. —r —s. HÍREK. Heti krónika. Végre valahára, Szép Magyarországba’ Kinyílott a tulipán. A zuzmarás télre, — Ha ápoljuk féltve Kikelet lesz igazán. Nyomort, szegénységet, Árva magyar népet Gyógyít majd a tulipán! Illatos virág a Tulipán virága: Ittasít mint a láng-bor! Bólintó harangja Zúg mint vész haragja S harcba száll a hős tábor. Magyar szó, viselet, Munka, honszeretet Egyesit mint egy lánc-sor. Azért hát, magyarok, Tulipánt hordjatok S neveljetek szerteszét. Szabadság, testvérség, Szeretet, verejték Díszítse honunk kertjét! Hadd lássa a világ, Mit tud egy kis virág: Él magyar! Áll Buda még!« PapváJasztás Káinon. A kálnó-garábi ev. egyház április 1-én tartott közgyűlésében régi jelöltjét Kalanda Gyula szkalnoki lelkészt válasz­totta meg, az immár másfél év óta betöltetlen lelkipásztori állásra. Ezzel remélhetőleg a béke is visszatér, ezen egykor oly szépen virágzó gyü­lekezet keblébe. Adja Isten, hogy úgy legyen! Felolvasás. Helyőrségünk tiszti-kaszinójá­ban, f. év március 31-én az érdeklődőknek nagy száma hallgatta végig dr. Ruhig Tivadar ezred­­orvos fejtegetéseit, melynek tartalma a nemi be­tegségek fajait, az azok ellen való védekezés mikéntjeit ölelte fel. A tanulságos fejtegetések mindvégig lekötve tartották a megjelentek figyel­mét, s annak végeztével a hallgatóság zajos tapsokkal honorálta a nagy tudásra valló felolva­sást. Ez alkalomból tisztelettel azon kérelmet intézzük az ezredorvos úrhoz, hogy — amennyi­ben elfoglaltsága, vagy egyéb tekintetek nem akadályoznák —- tanulságos fejtegetéseit velünk is közölni szíveskedjék. Dunay-alapitvány a főgimnáziumban. Hogy mily népszerűségnek örvend dr. Dunay Ferenc, a távozó főigazgató a szülők és tanulók közt, mutatja az a rohamos lelkesedés, mellyel a tankerület gimnáziumaiban egy stipendiumot akar­nak létesíteni. Az alap Dunay nevéről lesz elne­vezve és mint vándordíj fog a beszterczebányai tankerület gimnáziumaiban évről-évre kiosztatni. Hazafias adakozás. Szta/ka Vince gőz­malmi gépész 10 koronával járult hozzá a váro­sunkban felállítandó s hazánk nagy fiának emlé­két őrizendő Kossuth Lajosnak szobor alap javára. Jól esik hallanunk, hogy ezen viharos időben épen nem magyar ajkú egyének, de magyar szív­vel s lélekkel demonstrálnak hazafias adakozá­saikkal. Tulipán-jelvények. A napokban már ná­lunk is megjelentek a tulipán-jelvények, de mivel még csak most lesz módjában a hazafias moz­galom által indított tulipán-jelvény előállítóinak a »valódi« tulipánokat a vidékre szétküldeni, az eddig megjelent tulipán-jelvényeket a »hamis« vagy »osztrák« tulipán-jelvények közé kell sorol­nunk. — A tulipán-jelvények árának 70—80 szá­zaléka jótékonycélra lesz fordítva, a hamisaknak ára pedig haszonlesők zsebébe kerül. Vigyázzunk tehát a tulipán-jelvény vásárlásnál. A valódiak ára 1, 2 és 3 korona, a hamisaké 40, 50 vagy 70 fillér. A tanítóképző-intézet hangvers^rye. Városunk közönsége megszokta már, hogy isko­láink szűkebb keretű hangversenyein sok szépet halljon és lásson ; bizonyos lelki megnyugvással is veszi, hogy az ifjúság úgy az értelmi, mint a kedélyi és művészi irányban való képzés tekinte­tében szakavatott tényezők vezeté ? mellett bizton halad a cél felé. De ez alkalommal nemcsak ez oldalról kell méltatnunk a tanítóképző-intézet f. évi április 1-én megtartott jótékonycélú hangver­senyét, hanem jóleső örömmel, hízelgés nélkül kénytelenek vagyunk konsíalálni, hogy a szanató­rium alapja javára rendezett eme hangverseny einelkedettebb színvonalon álló volt s a kénye­sebb zenebarátok fülét is kielégíthette. Hogy hí­ven beszámolhassunk, kell, hogy a hangverseny mind a hét számáról megemlékezzünk. Megnyitó­nak hallottuk Goldmark hires »zongoraötös«-ét (opus 30), előadta a Zadubán, Sacher, Thaisz és Mocsáry urakból álló vonósnégyes, zongorán Izák János úr, intézeti zenetanár. A kamarazene e remekét kitűnő összjátékkal juttatták érvényre a distinquált előadók. A lelkes hallgatóság hatal­masan megnyilatkozó tetszéssel jutalmazta az előadókat, kik viszont szívesen játszták el még Schubert legkiválóbb vonósötösének első tételét. Ezt azonban csak ad hoc úgy játszhatta a vo­nósnégyes társaság, mert ötödiknek véletlenül ott volt Deutsch Zsigmond orvostanhallgató, jeles gordonkás, ki szívesen engedett a vonósnégyes társaság eme rögtönzésének. Egy szavalat után (Szász Károly egyik balladája) Bucsinyi Piroska úrhölgy behízelgő kedves hangját hallatta Harris Fr »Kié szived« című dalban, mihez a zongora­­kíséretet diskrét módon Izák János úr szolgáltatta. A csengő, valóban kellemes hangon előadott dal után a közönség hevülő leventéi észrevették, hogy raktáron van még többek között az időszerű al­kalmi »tulipán dal«, amit közóhajra mély érzés­sel, honleányi hévvel adott elő a bájos »pacsirta«, frenetikus taps volt jutalma. Ötödik szám volt a »vonósnégyes társaság« által előadott Dvorák 96 opusa. Egy eredeti irály, szokatlan forma, meg­kapó, vig és elegikus elemben gazdag, hangulat­ban szeszélyes, itt-ott kitörő, hol pedig mélabús zenei alkotás. Élmerengve nagy figyelemmel hall­gatta ez eredeti muzsikát a figyelmes közönség. A vonósnégyes szépen oldotta meg feladatát. Kár, hogy e magának élő és játszó derék zene­barát társaságot gyakrabban nem hallhatjuk. Jut­tassanak másoknak is abból az. isteniből, aminek csak ők a részesei minálunk. Úgy vagyunk meg­győződve, hogy szives örömest venné városunk zenebarát közönsége, ha itt-ott egy-egy tisztán kamara-zeneestélyt rendezne e nemes társaság. Kíséreljék meg, ha egyelőre bár zártkörű jelleggel is, de nemes ügyet szolgálnának vele minden­képen. Probatum est. 6-ik szám alatt Sváb Tiva­dar »A monológ« című magánbeszélyt mondta el nagy tetszést aratva Sneff Micike úrhölgy, oly természetes jellemzéssel, mintha nem is másról, de magáról csevegett volna kellemesen, amiben nem lehetne okunk kételkedni. Ez ügyesen be­töltött szám után záradékul Zsaskovszky »Nem­zeti induló«-ját énekelte az ifjúság férfikara, fe­gyelmezett, előkelő módon. Ezzel véget ért a nemes élvezetet nyújtott hangverseny, amelyhez hasonlókból bár gyakrabban volna része az érdeklődő közönségnek! Az alispáni hivatal 5151 906 szám alatt a következő pályázati hirdetményt teszi közzé: A gróf Buttler János-féle Ludovika akadémiai alapítványi helyek közül törvényhatósági bizottsá­gunk, az 1906/907 tanévvel illetőleg bemutatási jogát a f. évi május havi rendes közgyűlésen egy hely betöltése tekintetében fogja gyakorolni. Miért is felhívom a pályázni kívánókat, hogy a részletes pályázati feltételek értelmében szabály­szerűen felszerelt kérvényeiket, f. évi május hó 1-ig, a törvényhatósági bizottságra címzetten, ha­tóságomnál annyival is inkább nyújtsák be, mert az elkésetten beérkezett pályázati kérvények tár­gyalás alá vétetni nem fognak. A pályázat rész­letes feltételei hatóságomnál, valamint Losoncz r. t. város polgármesterénél, az összes járási főszolga­­biráknál, a hivatalos órák tartama alatt az érdeklő­dők által szabadon megtekinthetők. Bgyarmat, 1906. március 23-án alispán helyett: Ifj. Fáy Al­bert tb. főjegyző. Agyagbánya-beomlás. f év március hó 29-én d. u. 5 óra tájban végzetes szerencsétlen­ség történt Poháron, a báró Baratta-féie agyag­bánya telepen. Ruda Márton odavaló munkás két társával agyagbányászás céljából aknát ástak, melynek falait kellő módon meg nem támasztot­ták, s igy az úgy a ned/es időjárás, mint a kellő elővigyázat elmulasztása folytán beomlott az akna belsejében lévő Ruda Mártont maga alá temetve. A kirendelt segítség d. u. 5 órától más­nap délelőtt 10-ig dolgozott, mig a mintegy 25 méternyi magasságú agyagréteg elhordása után a szerencsétlen munkásnak holtestére ráakadt. Ne­vezett Ruda Mártont felesége és három kiskorú árvája gyászolja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom