Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-22 / 9. szám
Melléklet a Losonczi Újság 9. számához. (1906.) kik a nemzeti irányzat eszméitől át vannak hatva, kik előtt a nemzeti géniusz nem chimaera. Nem az egyénekről van szó, hanem a nemzedékekről. A tanszékekről hirdetett kozmopolita eszmék tönkre tehetik egész nemzedékek nemzeti munkásságát. Losoncz közegészségügye 1905-ben. Dr. Oömöry Elektől. (Befejezés.) Vörheny-beteg a múlt év folyamán csak 24 volt, s közülök egy sem halt el. A járvány rendkívüli enyhe jellegét az is bizonyítja, hogy szövődvény egy esethez sem csatlakozott. Érdekes az összehasonlítás céljából megemlíteni, hogy 1902-ben a mortalitás 15-5°/o, 1903-ban plane 22'8°/o volt, ez 1904-ben 7,l0/0-ra csökkent, végül 1905-ben 0-ra szállt alá. Ez azt mutatja, hogy e baj nemcsak ragályozó képességéből veszített, de egyúttal elerőtlenedett is. Mindebből nem az következik, hogy a vörheny ezentúl csekély betegségnek tekintessék, csak azt lehet konstatálni, hogy azon baktérium kolónia, mely 1905-ben nálunk a betegségeket okozta, elvénhedett, (hisz már a 4-ik éve graszált), s igy teljes erejét kifejteni már nem volt képes. Idegen helyről származott friss kolónia ép oly pusztítást végzett volna, mint az előző években. Manapság a vörhenyt tartjuk a legsúlyosabb, a leggonoszabb gyermekbetegségnek, melyhez a szövődményként csatlakozó fülgyuladás és genyedés, a mirigyek széledése, s a katasztrófával fenyegető vesegyuladás, igen számos áldozatot követel. Érdekes, hogy a kanyaró akkor legragályosabb, mig a kiütés meg nem jelent, addig a vörheny a hámláskor a legragályosabb. Minden egyes lehámló kis bőrcafat, amit a beteg gyermekek, egyéb mulatság hiányában magukról oly kedvvel hámoznak le, igen sok fertőzésnek lehet indoka, ha azt gondosan nem söprik össze, s nem égetik el. A beteg javulásakor a baktériumokat a vérből a vesék választják ki, nem csoda azután, hogy ezek mérge a veséket oly gyakran meggyulasztja, s hogy ezek váladéka ép úgy közvetíti a fertőzést, mint a lehámló bőr, ‘vagy az azt tartalmazó, gondatlanul kiöntött fürdővíz. Diphtheritis és Crouppban 9—9 gyermek betegedett meg, utóbbiak közül 2 elhalt. E két betegséget ugyanazon baktérium okozza, csak a megbetegü is helye más; ha a torokban, mandolákon, nyc vcsapon lép fel, akkor Diphtheritisnek, ha csupán a gégében lép fel, akkor Crouppnak nevezik. Valamikor e betegség volt a szülők réme, mert bár nagy járványokat ritkán okozott, de akit meglepett, azt a leggyakrabban minden gyógykezelés és gondos ápolás dacára is elragadta. Mióta a Behring-féle vérsavó gyógymód mindinkább elterjed, mind a két baj veszt rémes híréből. Ezen beoltás is azonban csak akkor biztos hatású, ha a betegség jellegző tüneteinek fellépte után minél hamarább eszközöltetik. Lehet mondani, hogy itt egy órai késedelem, a halál oka lehet. Tekintve, hogy a vérsavó beoltása által a szervezetre semmi kár sem hárul, nagyon helyes és méltánylandó az intelligens szülők azon óhaja, hogy még ha Crouppra nincs is gyanú, a rekedten, ugató hangon köhögő gyermeket az orvos oltsa be. Ép azért vesztünk minden évben egy pár gyermek-életet, mert a rekedt köhögést a közönség kevésbbé intelligens része kicsibe veszi, az okos szomszédasszonyok tanácsára felkenik a gyermek mandoláit, s mivel a beteg mind rosszabbul van, — végre orvost is hívnak, s mikor ez a beoltást végzi, akkor már a vérsavó nem éri utói a baktérium életet romboló hatását. Hasi hagymázban 6 férfi, 1 nő, 4 gyermek betegedett meg, = 11, kik közül 1 férfi és 1 gyermek meghalt. A 11 beteg közül 4-et idehoztak a csapatkórházba, a városban tehát csak 7 eset volt. De e 7 eset is arra figyelmeztet, hogy azon régi hiedelem, hogy Losoncz a thyphus számára nem jó talaj, azaz, hogy itt thyphus esetek nem szoktak lenni, — csak optimista felfogás, s másrészt arra figyelmeztetik a város lakosságát, hogy a csatornázás égető szükséggé lett. Nem egy, de számos nagy városban tapasztalták azt, hogy a csatornázás behozatala után, a thyphusban való megbetegülés az előbbi létszám V10-re csökkent. A hasi hagymáz hosszas, magas lázzal járó szaka ha veszélyes is, mégis a legtöbb halálozás később, az üdülés idején következik be. A legkisebb eltérés az orvosilag rendelt étrendtől, a belek átfúródását okozhatja, ami annyival könnyebben beállhat, mert a beteg, az üdölő szakban erős étvágyat kap. Számos szülő adta már meg az árát pillanatnyi gyöngeségének, hogy betege óhajának nem tudott ellenállni, s csak egy-két szem szőllő, egy cikkely alma, vagy más egyéb nyalánkságot nyújtott a betegnek, s nem tudta, hogy halált nyújtott neki. * A múlt évben elhaltak összes száma 214, ami 10-zel több mint 1904-ben volt. A legnagyobb szám természetesen a gümőkórra esett, (25) amihez csatlakozott 5 gümős agyhártyalob, s a 24 tüdőgyuladásból nem tudni mennyi, és a 23 gyomor- és bélhurutból is bizonyára jó nehány. Ez a mi pusztító nyavalyánk, ami egészségügyi viszonyainknak legsötétebb lapja. S ha azt kérdik, mi van rá befolyással ? azt kell mondanom: a sok nedves, rosszul szellőzött, zsúfolt lakás, amely görvélykórossá teszi már a gyermekeket, s amely, — ami könnyű életmódunk mellett, — egyformán szedi áldozatait, minden kor, és minden foglalkozásból, gyászba borítva s nélkülözésekre utalva annyi szegény családot. Műkedvelői előadás. A Rakottyay György és Társai zománcozó gyári cég iparos személyzete, a minden évben rendezni szokott műkedvelői előadását f. hó 18-án tartotta meg, a városi Vigadó dísztermében. A nagy számmal megjelent díszes közönség csaknem teljesen megtöltötte a Vigadó helyiségeit, ezzel mintegy demonstrálni akarván, hogy a nemes cél, amelynek jegyében a derék iparosok mulatságukat megtartják, a megjelentek osztatlan tetszésével találkozik. S volna-e valaki széles e hazában, ki nem rokonszenveznék a törvénytipró kormány által szolgálatra behívott tartalékosok, otthon segélytelenül hátrahagyott családtagjaival, s ki kész örömmel ne adná filléreit ezek segélyzése érdekében? Elismerés és köszönet illeti a cég főnökét, Rakottyay György urat, kinek bizonyára nagy része van abban, hogy személyzete ily hazafias gondolkozású, elismerés és köszönet a hazafiasán érző gyári iparos személyzetnek, mert emberbaráti, és nemes szívre valló volt elhatározásuk, hogy mulatságuk tiszta jövedelmét az önkény által ártatlanul sújtottak támogatására ajánlják fel. Az előadást este 8 órakor kezdték meg, s a résztvevők bámulatos összjátéka igazi meglepetést keltett a nézőközönségben. Valóban nem tudjuk, hogy kinek Ítéljük oda a pálmát, de konstatáljuk, hogy az, aki e nehéz, — a földmives nép lélektanát annyira kifejezésre juttató darabot betanította, derekas, de egyúttal hálás munkát is végzett. Jól és ügyesen játszott Szele Tercsi személyesitője, (Varga Ilonka), a szerelmes, de azért okosan gondolkozó paraszt leány szerepében. Túri Borcsa, (Opavszky Jozefin), természetes játéka bizony sokaknak könnyet csalt szemébe, de szerencsére idejében megjelentek mindég Boglár Mihály biró, (Ulmer Géza), és Curuk Jóska, (Veliacsek Sámuel), kik gondoskodtak róla, hogy a jókedv maradjon túlsúlyban, s a rászedett szerelmes, Borcsa bánata ne kerítse hatalmába a nézőket is. Tornya Lázár és Gábor fia, (Stiga Béla és Kalcso László), képviselték az intrikus elemet, igazán meglepő hűséggel. Özv. Gombos Andrásné, (Kerekes Ételka), tűzről pattant, pergő nyelvű öreg parasztasszonyt személyesített, kinek Eerenc fiával (Árosi Gyula), való jelenései megkapóan közvetlenek voltak. Utóbbiak kiválóan bravúros jelenete a fenyőharaszti ispánnal, mély benyomást keltett. Jó volt Túri Gáspár, (Liszkay András), a magát keményszívűnek mutató, és a bánattól megtört apa szerepében, s Örzse, (Hámornyik Margitka), mint rátartós falusi sz^bacica. Derültséget keltettek Benkő Pista, az arató gazda, s az öreg paraszt, Gyűgyű, és a cigányok személyesítő!', s igazán szemrevaló parasztlányok voltak: Újhelyi Katalin és Giziké, Reiprich Juliska, Szvetlik Margitka, Gärtner Irma, Weinberger Margitka. A megjelentek között volt Dr. Molnár Albert képviselőnk is, és a városi notabilitások közül is többen. Az előadást tánc követte. Az előadás alkalmával felülfizettek: Rakottyay György 70 kor., dr. Molnár Albert 10, Sternlicht S. és Társai 20, Heksch József 20, Rakottyay Gyula (Berlin) 10, Kujnis Gyula 6, Ádám Endre 5, Wagner Sándor 5,, Belágh Lajos 6, dr. Matzner János 10, Stollman Ágoston 2, N. N. 3,^ Sztafka Vince 2, Márton János 2, Mészáros Ádám 2, Biszkup Béla 2, Művezetők szövetségének losonczi XIV. kerülete 5, lehotai Hercsuth Géza 5, Fancsik Lajos 1, Csonka Károly 1, Kohn Adolf szappan-gyáros 3 korona, Lehótzky Márton 80 fill. Úgy a t. felülfizetőknek, valamint a n. é. közönségnek szives megjelenéséért; végül a szereplő hölgyeknek ezúton is hálás kösronetet mond a rendezőség. Önképzőköri díszgyülés. F. hó 18-án, vasárnap délután 3 órakor tartotta meg a helybeli államilag segélyzett községi polgári leányiskolának »Kármán József önképzőköre« első diszgyülését, melynek ügyesen és gonddal összeállított műsora a következő volt: »Táncok«, Hummeltől, zongorára, négykézre. A bájos Szende nővérek kitűnő alkalmazkodási képessége és átgondolt, finom előadása nagy élvezetet nyújtott a hallgatóságnak. Utána Ábrányi E. »A kis Savoyard«-ját kellemes hangon, kifogástalanul, kedvesen szavalta el Kolener Erna II. o. növ. Igen tetszett Hauptmann: »Tavaszi dal«-a, mit kettősben énekeltek el helyesen Fleischmann Hona és Streisinger Magda, II. o. növendékek; a zongora kíséretet Izák Juliska, kézimunka tanf. növ. szolgáltatta nagy ügyességgel. Általános derültség közt szavalta el ezután Greth Jusztin, III. o. növ. Arany János »Fülemile« c. költeményét. Majd ismét Izák Juliska, kézimunka tanf. növ. mutatta meg, hogy milyen otthonosan érzi már magát a zongorán; Horváth G. egyik »Magyar Ábránd«-ját játszotta el könnyed, szép előadásban. Ezen nem is csodálkozunk: apja leánya! Zöldi M. »Julius Caesar« c. monológját Szende Valéria, III. o. növ. adta elő véghetetlen kedvesen, mely után ezúttal már, mint vendég lépett Bartos Gizi k. a. a zongorához, hogy eddigi hangversenysikereit ismét egy szép számmal gyarapítsa. Sarasate: Cigány dalait, játszotta el lendületes előadásban. Nagyon érdekes volt a zárószám is, a II. III. és IV. oszt. növendékekből kiválogatott kar énekelt el egypár gyönyörű magyar dalt, Jamrich Biri ügyes vezénylete mellett. A kitűnő betanításért Várady Szidónia úrhölgyet üdvözöljük őszintén! Mondanom sem kell, hogy az iskola nagy terme zsúfolásig megtelt az érdeklődő díszes közönséggel ; a tetszésnyilvánításban, tapsban nem volt hiány. Elismerés és köszönet illeti meg a tantestületet, — élén Winkler Anna úrhölgy, igazgatónővel — fáradságot nem ismerő igyekezetéért; jól esik látnunk, hogy csak a folyó évben alakult ezen ifjú kör, legelső nyilvános bemutatkozásával is tanúságot tett arról, hogy komolyan törekedik azon elvek szerint haladni, melyeket a korán elhúnyt iró, Kármán, már akkor kifejtett, mikor nemzeti nőnevelésről még szó sem volt s mely elvek alapján leányaink, házias hajlamaik megtartása és fejlesztése mellett, oly nevelésben részesülnek, mely kifejleszti lelkűkben a fogékonyságot a művészet és szép iránt. A diszgyülés jövedelme fele részben a »József főherceg szanatórium egyesület«, fele részben a kör vagyonának gyarapítására fordittatik. D . ..s. H ÍREK. Heti krónika. Ügyelni kell a rigmusokra S vigyázni mindenek felett, Minden sort jól meghányni-vetni Minő a szó, a szerkezet. A rímbe csengő sorok között Nincs-e olyan, mely gyanús lehet, Mert — tudniillik — az ügyészség Megkedvelő a verseket. Vigyázok hát, nem irok arról, Hogy milyen lázasak vagyunk, Hogy a szégyentől ég az arcunk, Hogy izzó tűzben ég agyunk. Nem irok arról, hogy e honban Eltiporják alkotmányunk’, Hogy »egy jobb kor« jövetelében Bizony már szinte nem bízunk. Nem irok arról, mily bóra ül A sápadt honfi arcokon, S hogy vészthozó villámokat szór Minden szem, — elhallgatom. Ügyelni kell a rigmusokra S vigyázni mindenekfelett Mert az ügyészség mostanában Megkedvelő a verseket.
