Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-15 / 8. szám

Melléklet a Losonczi Újság 8. számához. (1006.) Józsefné és Irma leánya, dr. Keszler Lipótné és Margit leánya, Sternlicht Sománé, dr. Vajda Bé­­láné, Sternlicht Károlyné, Sternlicht Lipótné (Abe­­lova), dr. Ruhig Tivadarné, Aranyosi Sándorné, Weisz Adolfné és Margit leánya (Rimaszombat), dr. Hajós Józsefné (nyár), Sacher Gusztávné, Heks Béláné, Lőwy Hermanné, dr. Schneller Pálné, dr. Herz Sándorné, Fein Oszkárné (dominó), Flertsko Sándorné (rokokó), Hammermüller Iza (Ámor), Willner Zsigmondné (tatanella), Wessl Antalné (fecske), Mühlstein Giza (páva), Brünner Margit (drótostót), Mühlstein Helén (bogáncs), Hammermüller Elza (regatta), Minkusz Antalné, Weiszman Mathild (T.-Daróc), Barna Sándorné és Miryke leánya (Gyöngyös), Mandl Margit (Coner dame), Krausz Szerén (bébe), Kohn Márkné (földi eper), Better Márkné, Ösztreicher Henrikné (cseresznye), Pekelmann Rózsi (pipacs), Leichner Rózsi (colombina), Deutsch Adél, Kre­­dens Gyuláné, Fiala Emma és Malvin (pierettek), Jászteleki Vilma (cseresznye), Klein Juliska (ibo­lya), Kohn Lipótné (halász), Schuschitzki Ilka (hólabda), Kämpner Margit (tavasz), Kis Józsefné (ibolya), Kohn Olga (Beszterczebánya, egér), Jele­nik Giza (Tiszovnyik, csillaghullás), dr. Grossman Ákosné, dr. Matzner Jánosné, Halmos Hugóné, Radványi Béláné, Lichtenstern Emilné, Nagy An­talné és húga, Kohn Dávidné és Stefiké leánya, Schwarz Jakabné, dr. Hertsko Jenőné, Grossmann Edéné, Kármán Zsigmondné, Schwartz nővérek (rózsa és ibolya), dr. Huszár Lajosné és nővére, Goldstein Sománé, Redlinger Ignácné és Jaquesné, Herzog Gyuláné, Herzog Ignácné, Kohn Dezsőné, Barna Sándorné, Himler Zsigmondné, Reisz Izomé stb. stb. Az urak jelmezei közül sikerültek voltak a következők: Breuer Ernő (gólya), Pick Béla (gi­­gerli), Kredens Béla (albán), Nagy Jakab (kolduló barát). Végül dicsérettel kell megemlékeznünk Kla­­marik Danó úrról, kinek konyhája és a pontos kiszolgálás szintén számottevőkként járultak a mulatság sikeréhez. HÍREK. Heti krónika. Egymás után bált rendeznek a különböző egyletek, Aztán persze nem csoda, hogy vígan teltek el a hetek. Szombaton jól sikerült az Izr. Nőegylet jelmez bálja, Kedélyes mulatság volt ám ; aki ott volt, nem sajnálja. Mig igy tombol Farsang herceg, tán azt hiszik Önök kérem, Hogyha nincsen más újdonság, hit én ezzel is beérem? Nem úgy van az! Mert ha nincs más, keresve mindig találok, Olyat, amit versecskémben egy kissé megkritizálok. Mert én azt hiszem, csak úgy lesz krónikámnak foganatja, Ha városunk minden baját, nagy szerényen felkutatja. A kőszikla erős, mégis addig hull a vízcsepp rája, Mig folytonos munkájával szép lassacskán ki nem vájja. Ily kis csepp az a tinta is, a közügyek tengerében, Mivel a rosszat gáncsolom és a jókat megdicsérem. Ezt tudva,hát nyugodt vagyok; ha szét fut is kicsiny cseppem, Megtisztítja s átdolgozza azt a helyet, hol lecseppen. maga jelöltjét. így hát mégis a kardnak kellett dönteni. Rudolf császár egyáltalán nem sietett öccse segítségére. Ő az egész dologgal nem törődött, amint hogy saját királyságának ügyeivel sem sokat gondolt. Az egész dolgot kezdettől fogva a habsburg-párti magyar urak csinálták, a dynasztia iránti túlzott szerétéiből. Azt azonban meg kell vallanunk, hogy ha bevitték Miksát a jelöltségbe, becsületesen ki is tartottak mellette. Fegyveres erővel siettek segítségére. Prépost­vári és társai, kicsiny, de elszánt csapatukkal már útközben meghódították Lebló városát, és a decemberi zord időben siettek a habsburg herceg segítségére Az erdélyrészi magyarok pedig Bor­nemissza Pétér vezérlete alatt a svéd herceg tábo­rában vártak honfitársaikra. 1588. január 24-én találkoztak Bitschin vára előtt. Hősi bátorsággal rontott a két sereg egy­másnak. Bámulhatta a világ, hogyan tudja magyar a magyart gyilkolni, tiszta hazaszeretetből, és milyen vitézséggel tudja egymást lekaszabolni. A vége az lett, hogy a habsburg hercegnek csúfosan menekülnie kellett Lengyelországból, így hát a magyar urak, a császári házhoz való határtalan hűségükkel nem értek el semmit. Azt azonban keresztül vitték, hogy a lengyel trónon a Báthory-dynasztia meg nem alakulhatott. Városunknak van pár éve egy polgári kaszinója; A kultúra terjesztése a legszebbik misziója. S éppen azért csodálom a Polgári-kör választmányát, A felolvasó estéknek nem érzik-e a hiányát? Rég nem volt már felolvasás, nagy ideje biz már annak, Az írott alapszabályok, úgy látszik, hiába vannak. De kivetné alá magát most egy egyleti-szabálynak? Midőn törvényt, szokást, esküt és alkotmányt sutba hánynak. Lentulus. A rom kath. egyház, f. hó 21-én köldött­­ségileg megy Rozsnyóra, dr. Valihora János apátplébános vezetése mellett, hogy az új püspö­köt üdvözöljék. Amint értesülünk, igen sokan készülnek a küldöttségben részt venni. Jótékonyság. Nemes szivüség és feleba­ráti szeretet szép tanujelét adták Bucsko József rézműves mester és felesége, továbbá Grohman Vilmosné úrnő, kik szivük sugallatát követték, mi­dőn az éhség és hidegtől sok nélkülözést szen­vedő iskolás gyermekek nyomorának enyhítése céljából pénz, liszt, hús és kenyér adományt jut­tattak a helybeli r. k. tanítótestület rendelkezé­sére. Mi midőn örömmel veszünk tudomást e nemes cselekedetről, egyszersmind tolmácsoljuk a tizenhárom segélyzett szegénysorsú iskolásgyer­mek és a helybeli r. k. tanítótestület hálás köszö­netét. Rakottyay György és Társai losonczi zománcozó-gyár iparos ifjúságának febr. 18-ára, azaz vasárnapra hirdetett előadása iránt az érdek­lődés egyre fokozódik. Dr. Molnár Albert kerü­letünk képviselője, — mint egyik előző számunk­ban már jeleztük, — szintén meg fog jelenni a mulatságon. A rendezőség felkéri a t. közönséget, hogy jegyeiket idejében szíveskedjenek megváltani, mert azok már is fogytán vannak. Dr. Kuti Lipót — ki városunkban végezte elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait — Gyet­­ván ügyvédi irodát nyitott. Losonczi Kereskedő Ifjak Egylete legutóbb tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a kereskedők helyi érdekeinek szolgálását is prog­­rammba veszi, s ebből kifolyólag az összes ke­reskedőket tömörülésre felhívja. Az együttműkö­dés sikerének növelésére az összes főnököket felkérik és e célból az Egylet címét is megfogja változtatni. Az inaszói bányatelepi ifjúság e hó 17-én a tiszti kaszinóban tánccal egybekötött mű­kedvelői előadást rendez, melynek jövedelme a »Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíj- Egylet« inaszói 77-ik fiókja külön alapja javára fog fordittatni. Előadni stílszerűen a >Kincsásók« cimű darabot fogják, melynek Karvajszky István bányatársulati tisztviselő a szerzője, s melyhez a zenét Bender Károly, a losonczi tanítóképző inté­zet volt tanítványa, szerezte. A Tompa-társaság Miskolczon f. hó 24-én estélyt rendez, amelyen Széky István, gyön­gyösi tanár, norvégjai utazása alatt szerzett ta­pasztalatairól szabad előadást tart. Az est nagyon érdekesnek ígérkezik. II. Rákóczy Ferenc Nagyszécsényben emelendő szobrán újabban adakoztak várme­gyénkből: Balassagyarmati Tak. és Hi elintézet 100 kor., Nógrádszakali hitelszövetkezet 25 kor. Eddig a szoborra begyűlt 11.104 kor. 51 fillér. Uj pénzintézet. A bgyarmati kereskedelmi egyesület kebelében mozgalom indúlt meg egy új pénzintézet létesítése érdekében. Az előérte­­kezlet f. hó 7-én tartatott meg és a résztvevők nyomban 120.000 koronát jegyeztek. A hitelszö­vetkezet működését legkésőbb f. é. április 15-én meg fogja kezdeni. Esküdtek névsora. A március 5-én kez­dődő ülésszak szolgálati lajstromát febr. 5-én álla­pították meg dr. Kubinyi Lajos kir. törvényszéki elnök elnöklete mellett. Rendes esküdteknek ki­sorsoltalak Losonczról a következők: Redlinger Jakab kereskedő, Podhraczky János asztalos, Lammer Ferenc lakatos, Török Zoltán nyug. fő­ispán, Kimer József keresk. test. titkár, Bogya János ügyvéd és Fischer József ügyvéd. Jelmezes mulatság Poltáron. Fényesen sikerült battyubált rendezett Poltáron f. hó 7-én a felső Ipoly vidéki intelligencia. Esti 8 óra után már szűknek bizonyult Kovács Mihálynak e célra k váló gonddal berendezett tánc- és vendéglő he­lyisége. Csakhamar felvonóit Karnevál herceg fényes udvara, a festőinél festőibb jelmezes ala­kok, Kovács Ilonka k. a. magyar csikós, Reich­­man Sándorné úrnő szakácsnő, Haás Pepike k. a. menyecske, Reisz Anna úrnő kéményseprő, De­meter János úr pierró, Reichman Sándor úr vas­orrú bába, Kohn S. úr juhász. E felvonulás méltó keretét képezte a sok szép asszony és leány, kik közül a következőket sikerült feljegyeznünk: Asszonyok : Bendik Jánosné, Fleismann Dávidné, Haás Adolfné, Herz Jakabné,! jónto Mórné, Ká­­resz Pálné, Klein Dávidné, Klein Károlyné, Kohn Hermanné, Kovács Mihályné, Marmorstein Ká­rolyné, Reichmann Sámuelné, Reichmann Sándorné. Reisz Anna, Schőnwald Miksáné, Schalk Miksáné, Stellner Gezáné, Tausz Samuné, Veisz Samuné (Poltár), Veisz Samuné (Szuha). Leányok: Ben­dik Ilonka, Haás Pepike, Herz Irénke és Jolánka, Bőhm Berta és Emma, Káresz Etelka, Klein Irénke, Kovács Ilonka, Tausz Helén és Margit, Schőn­wald Rózsika, Jelenák Regina. A póltári masina már Schvábnál vesztegelt, a mikor a vidám mu­­latozók még egyre keresték, a sok szép közül vájjon melyik érdemli meg a legszebb elnevezést. A losonczi izr. hitközség elöljárósága 4 nyomtatott ivre terjedő évi jelentést adott ki az 1903/5-ik évi választási időszakról és a múlt év számadásairól. A gondosan szerkesztett jelen­tés a hitközség minden dolgáról lelkiismeretesen számol be és tiszta képet nyújt az izr. egyház állapotáról. Látszik, hogy a hitközség vezetősége komolyan veszi a feladatát és a reá bízott er­kölcsi és anyagi vagyont nemcsak megőrizni, de fejleszteni, gyarapítani is igyekszik, amiben bizo­nyára Schneller Károly hitk. elnök úrnak van a legnagyobb része. Magát a jelentést részletesen ismertetni bajos dolog volna, ép azért csak egyes adatokat ragadunk ki belőle. A hitközség a le­folyt ciklus alatt 32744 kor. 76 fillérnyi adóságot törlesztett, 1210 kor. drágasági pótlékot adott al­kalmazottjainak, az iskola és templom javításaira 1400 koronát fordított, szóval nem csak tartozást törlesztettek, de egyéb szükségleteket is kielégí­tettek, ami a gondos és bölcs vezetés eredménye. A hitközség adófizető tagjainak száma 1905-ben 264. A születések száma 48, a halálesetek száma 28, esketés volt 10. Az egyház tiszta vagyona 99.8861 kor. 43 fill. Jótékonyságra fordítottak 2.292 kor. 24 fillért. Az évi bevétel volt 31.132 kor. 11 fill., kiadás 28.601 kor. 29 fill., pénztári maradvány 2.530 kor. 82 fill. Az izr. népiskolá­nál volt 8.952 kor. 47 fill, bevétel és 8.349 kor. 90 fill, kiadás. A tanitó-személyzet fizetésére (5 tanerő) 7.360 kor. forditatott, ami elég szép ösz­­szeg. Szóval egy hatalmas és erősen fejlődő hit­községgel van dolgunk, amelynek vezetői gon­dot, fáradságot, áldozatot nem kiméinek, csak hogy szeretett egyházuk felvirágozzék. A tagok pedig a jó példát követik. S ez igy helyes is. Rablógyilkosság. Rémes eset tartja izga­lomban az Ipoly folyó völgyét. Ugyanis Bika Imrét, harangozó, terbelédi lakost, f. hó 14-én, eddig ismeretlen tettes meggyilkolta, és 1000 kor. készpénzét, — melyet a szerencsétlen, valamelyik losonczi pénzintézetben elhelyezni akart, — el­rabolta. A gyilkosság a Terbeléd és Miksi köz­ségek között elhúzódó úton történt, s többen látták is a dulakodást, a vásárra törekvő emberek közül, s mire a helyszínére értek, tudták meg a haldoklótól, hogy mi történt. A menekülő gyilkost erre többen üldözőbe vették, s mint érte­sülünk, a losonczi rendőrség az állítólagos tettest, egy Petrovics nevű egyén személyében, d. e. 10 óra tájban Losonczon elfogta. Nevezettet egy régebben elkövetett rablás gyanúja miatt tartóz­tatták le, s szemtanuk szerint a terbelédi gyikossal azonos. - A csendőrség persze megint Balassa­gyarmatra van összpontosítva, mert ott tartóz­kodik Kristóf(fy) kiküldötte. Csakis e körülmény magyarázhatja kellően a szörnyű esetet. A bgyarmati dalegylet, — mint a Nóg­rádi Hírlap írja, — f. hó 3-án fényesen sikerült hangversenyt rendezett, melynek tiszta jövedelme 703 korona 15 fillért tesz ki. A kiadás 510 kor. 85 fillért volt. Szabolcska Mihály, a temesvári pap-költő, akit annak idején a losonczi papság betöltésénél ref. atyánkfiái szintén meghívni szándékoztak, nem fogadta el a nagykőrösi ev. ref. egyház meg­hívását, hanem továbbra is Temesvárott marad. Cselédünnepély. Dr. Mocsáry Sándor, lapujtői nagybirtokos, február 4-én, karancskeszi-i uradalmában cselédünnepélyt rent ^zett, s ennek keretében öreg cselédjét, Laczkovics János gaz­dasági kulcsárt, aki hosszú éveken keresztül hűen szolgálta, egy arany férfi órával ajándékozta meg. Ez alkalommal a földes úr beszédet inté­zett hű szolgájához s cselédjeihez, hogy köteles munkájukat kedvvel, ragaszkodással végezzék. Az ünnepély alkalmával Káposztássy Imre esperes­plébános szintén beszélt, s hűségre, szorgalomra és vallásosságra intette a cselédeket. Megjelent a községi elöljáróság is. Majd zenés lakoma következett, és virradtig tartó tánc. A most dúló munkásharc idején nyugvó pontot képez ez az ünnepély, mint élénk bizonysága annak, hogy dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom