Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-22 / 48. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetésiára: POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. SS.«: 8 : A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT Egyes szám ára 20 fii. HIVATALOS KÖZLÖNYE. | jutányosabb. jj I. évfolyam. 48. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. november 22. Gazdasági politika.* Úgy vagyunk, mint az egykori apa, aki aggodalommal nézi szeretett fia hirtelen növését. Látja annak behorpadt mellét, beesett szemeit és sápadt arcát, és sóhajtozva azt mondja: szegény gyerek, hirtelen növésed természetellenes. De majd azzal vigasztalja magát, hogy ha a fiú idősebb lesz, majd megerősödik, és mégis csak ember lesz belőle. Mi is fejcsóválva nézzük városunk hirtelen növekvését. Látjuk annak beteg szimptomáit is, s mégis azt mondjuk: majd hogy ha megerősödik, mégis csak szép város lesz belőle, mert vannak ahhoz minden kellékei. Losoncz városa már földrajzi fekvésénél, intelligenciájánál, és közlekedési vonalainál fogva mintegy hivatva van arra, hogy e nagy és gazdag vidéknek központjává váljék. Losoncz városából kell kisugároznia környezetére minden nemes gondolatnak és tettnek. Losoncz város véd bástyája a magyarságnak. Ezen város van hivatva a magyar kultúrát és a magyar igét Északmagyarország felé terjeszteni. Miniszterek és államtitkárok már nem egyszer nyilatkoztak haladó városunkról — és mégis......... Mi tagadás, valljuk be, hogy a nagyzási mámorunkban elfelejtettünk a legszükségesebbről, a könnyű megélhetésről gondoskodni. Mindig és mindent csak „felülről“ vártunk és várunk. Alamizsnát, kegyadományokat kértünk kilincselve-koldulva anélkül, hogy egyszer magunkért mi is tennénk va* Érdekességénél és eredetiségénél fogva közöljük e cikket, ámbár nagyon ideális álláspontra helyezkedik. Vajha a benne kifejtett gondolatok valami gyakorlati eredményre vezetnék — a drágaságot illetőleg — olvasóink egyikét vagy másikát. Szerk. lamit. Ezáltal kiszolgáltattuk magunkat egészen a vidék kapzsiságának, mert ezek most élelmi-cikkeikért annyit követelnek, hogy mi azt megfizetni szinte képtelenek vagyunk. Ha összehasonlítjuk a még csak egynéhány évvel ezelőtti árakat a mostaniakkal, rájövünk, hogy az élelmi-cikkek ára most kétszer-annyira emelkedett. Ezt a drágaságot emelte még a város lakosságának hirtelen emelkedése, és az a sajnos körülmény, hogy a város 10.000 lakója között nincs egyetlen egy termelő, sem tenyésztő. De igenis van 10000 fogyasztó. Tény az, hogy mi ezek folytán oly mértékben szegényedünk, amely mértékben a vidék meggazdagszik. Látjuk és érezzük azt legjobban, midőn nekünk a megélhetésre és az adófizetésre a^akarékpénztárakból pénzt kell felvennünk, holott a vidékiek csak úgy rakják be a százasokat és ezreseket. Nézzünk csak egy keveset a jövőbe és kérdezzük meg magunkat, hogy ezek után mi fog bekövetkezhetni ? Ha találkoznék valaki, aki a helyzetet nem oly sötéten, hanem rózsás színben látja, ám nyilatkozzék és oszlassa el aggodalmainkat. Ezeket előrebocsátva, a következő indítványt terjesztjük elő: Alakítsunk egy ipar- és gazdasági szövetkezetei, mely nekünk pénzt és e szerint könnyebb megélhetést fog biztosítani. Mert összetett kezekkel tétlenül ezt a drágaságot tovább nézni nem lehet. Legyünk mi is termelők és tenyésztők és igy fogunk olcsóbban megélhetni. Ezzel tartozunk mi magunknak és családunknak is. Van az erdő bejáratánál az első csőszháznál egy a város tulajdonát képező rét. Ezt ä darab földet szemeljük ki egy iparés gazdasági telepnek. Építenénk oda a) egy nagyobbszabású téglagyárat, mely építkezés' igényeinknek tökéletesen megfelelne; b) egy sertéshizlaldát és tenyésztést; c) egy tyukászatot és egy tehenészetet; ennek a terepnek a fele megmaradna d) kertészetnek. Találunk ezen a terepen mindent, de mindent, ami a vállalathoz szükséges, és ami a vállalat sikerét biztosítani képes. Ott találunk vizet, erdőt, egy magas dombot, mely a téglaégetésre szükséges jó anyagot még a jövő generációnak is szállítani képes lesz. Ott találjuk a szomszédságban a gőzmalmot, mely szinte a mi célunkra szolgálna, különösen ha az odáig járó vasutat meghoszszabbitanók egy ipar-vágánnyal és bevezetnők a mi telepünkre, melyen be- és kivitelünket könnyen és olcsón eszközölhetnők. Mindezekből kiviláglik, hogy ezen darab földet a mi vállalkozásunkra a természet a legjobb kedvében alkotta. Legközelebb erről a tárgyról részletesebben fogunk szólani, amikor egy költségtervezetet is fogunk bemutatni. Tájékozásul és elmélkedésre egyelőre ennyit tartottunk szükségesnek közleni. Egyről-másról. Irta: dr. Molnár Albert. K L ii. A szocialista akciónak a szája panasszal van tele. Nincs igazi egyenlőség: mondják ők. A legrútabb osztályuralom éli diadalát, amely a munkásnép véres verejtékéből táplálkozik. A mai társadalmi alakulat is emberi mű. Meg van annak is a maga fogyatékossága. Most nem akarok arra részletesen kiterjeszkedni. Majd valamikor arról is beszélgetek. A szocialista irányzatról van szó, arra visszatérek. Nem a theoretikus szocializmust vonom elmélkedésem körébe, hanem azt, amit látok és TÁRCA. Úti levelek Erdélyországból. Irta: Bodor Aladár. A »Losonczi Újság« eredeti tárcája. XIII. Topánfalva, júl. 20. El tudod e képzelni azt a gyönyört, mely eltölti amaz öszvér keblét, ki hat napig húzta a sóbányában a sóskocsit s végre vasárnapra kihozzák az édes meleg napvilágra s ő ittas gyönyörében a földön hempereg s lábaival az égnek kalimpál és harsány rajongó himnuszt üvölt a ragyogó Hélioszhoz? Oh öszvéri gyönyör! — mert emberiekre még nem vagyunk képesek, mig magunkban az állatot ki nem elégítettük. Tehát végre itt vagyunk Topánfalván, Ákos unokabátyámnál, hadviselt lábunk a megengesztelő pihenés üdvtengerében, vagyishogy vizeskádban kéjeleg, ajkunk a köbre emelt uzsonnázás és az utikaland-mesélés (ez is hatványozva) váltogatott gyönyöreiben dúskál, szóval a Milton Visszanyert Paradicsománál is jobb helyre jutottunk, mert itt még böjti prédikációt se kell hallgatnunk. Ez a paradicsom. Itt már itthon vagyok, inkább, mint losonczi hónapos szobámban. Boldog fiatal család vesz körül: Ákos unokabátyám első barátom, felesége régi barátnőnk, ki oly bájos-kedves, hogy ráadásul még Ilonkának is hívják, épen mint ... de csitt! A kisleányuk pedig keresztlányom, ő is Ilonka . . . Bandi, mért nem hívnak téged is Ilonkának, hogy avval is kedvesebb légy nekem. Gyönyörű völgykatlanban, fenyvesárnyalta kastélyban, az Aranyos folyó töndérszép szigetén lakunk; jobbról a folyóág szilajon nyargaló, balról aranyhomokon szelíden elsimuló; igazán Mesopotamia, hol az ősi boldog paradicsom volt. Te persze mindjárt azt kérded, vannak-e angyalok is e paradicsomban ? és hogy melyik a legbájosabb ? Én barátom Etuskára adom a voksomat, erre a gyermekségbűi lányságba ép most átgubózó leánygyermekre, szemben a Gábor megbámulta Lénkével, ki az emeleten lakik. Irénke hűvös május, Etus meleg március, melynek egén először reszket meg a tavaszelő forróságátúl az éter. Nekem március a legköltőibb idő. Március .. . Minden valónál nagyszerűbb a reá váró sejtelem; a virágillatnál is mélyebben megihlető a föld első illatpárája, mely életlázt csókol a földben szunyadó virágmagvakba, mely megcsiklandozza a fák gyökerét és lázba ejti a patakokat . . . És március után legköltőibbnek találom a nyár legközepét, azt a két-három napot, mikor a természet legpompázóbban teli van erőivel, kifejlett szépségeivel, mikor egy csöpp kell még — - kicsordul az első könny, még egy mély lélekzet ■ és az első hervadó levél sóhajává válik . . . Emez időszak : a harmincéves asszonyé . . . Hajh 1 . . . Nos hát én mindkét idő varázsában egyszerre gyönyörködhetem. Az égen a nyárközép pompázik, s mellettem van Etus, a lányiélek bimbóból fejlésével. Ez a március . . . Most lepi meg először nőisége öntudatlan sejtelme. Még zavartalan nyíltsággal nézett a férfiszemekbe, de már elárad elmélázó lelkén az első nyugtalanító sejtelem az eljövendő virágzásról s tavaszi viharokról .. . De már látom Bapdi, eddig megkívántad ehhez a gitárpöngetést is, nesze hát egy strófányi szemelvény: Márríus bubája, lány ébresztés láza, Az alvó rózsafát tavaszi szél rázza, A föld szive táján pihegve, zsibongva Milljó virág készül nagy forradalomra s Mit?! Hát te azt hiszed, hogy Etuska ilyen kedves bájos, mint amilyennek most itt leírtam ? Semmiesetre, — mert ő maga százszor bájosabb. És énelőttem a leányban a báj többet ér a szépségnél is. A szépség a hideg örökkévalósághoz szól, a báj a meleg pillanathoz. A szépség