Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-23 / 35. szám
LOSONCZI ÚJSÁG j Előfizetési ára: j! POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. hmŰŰK. j Negyedévre 2 kor. j1 Egy petitsor tere 10 fill. eSÍLL 8 : E A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT || Egyessrfmára20(il. | HIVATALOS KÖZLÖNYE. jutányosabb. I. évfolyam. 35. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. augusztus 23. Vigyázni kell Irta: Dr. Molnár Albert. Ma nem elég a becsületes gondolkodás; tiszta látás, éles szem kell ahhoz, hogy bárki helyesen megállapítsa a politikai helyzet diagnózusát. Az a negyven éves közös ügyes kormányzat megzsibbasztotta egész közéletünket; most az ország olyan nehezen tudja magát megszokott kábultságából kiszabadítani. Minden közszereplésnek fundamentuma a haza, a közügy önzetlen, tisztességes szolgálata. Az a körülmény, hogy a mindenkori kormányok egyedül és legfőképen a rideg párturalomra törekedtek, megtévesztette a közvéleményt. Aki nem vigyáz magára, könnyen tévedésbe esik: nem a haza becsületes szolgálatát, hanem a párturalmat tartja célnak. Így van ez a közélet egyes munkásainál is. A becsületes politikusnak sohasem célja a népszerűség. Hazánk üdve a cél, az a fő, a népszerűség csak járulék, legfőbb elégtétele lehet egy politikus szereplésének és biztosítás arra, hogy a közügy szolgája munkájával helyes utón jár. Ez a fogalomzavar akadályozza azután igen sokszor a tiszta látást. Mert akadhat még a jóhiszemű politikusok között is olyan, aki nem úgy osztja be munka- és szerepkörét, amint az adott viszonyok között legjobb és legokosabb) hanem azt nézi, hogy mi a legtetszetősebb. így azután sokszor megesik, hogy az ellenzékiséget nem a szükség, nem a célszerűség teremti meg, hanem a népszerűség hajhászása. A modern lélekbúvárok a hazudozást úri kedvtelésnek tartják. Ha megfigyelés alapján állítják is, én ezt a feltevést nem fogadom el. A hazugság nem feltétele az intelligenciának. Bár az is igaz, hogy különösen a politikai életben sok ember az igazmondás talajáról könnyen letér. Azt mondják: (amit megint nem irok alá) okos embernél a siker érdeke megkívánja. Ezért ma a tiszta látásnak nagy akadálya a hazudozások betegsége is. A választó közönségnek a hazudozásokból kell a lehető legnagyobb erővel az igazságot kihámozni. Általában beszélek, tisztelet a kivételnek: a magyar sajtóra nagyon is ráférne az igazmondás. A »haladó« urak, a »haladó« sajtó morális prédikációja senkit sem hozhat zavarba. A szabad személyeknek a tisztességről való tanítása nem hathat rám. Ezeknek az akciója egy jóhiszemű politikust sem téveszthet meg. Ellenezzük a más politikai alakulatot! Magát a koalíciót a szükség, a hazánk sorsa fölötti komoly aggodalom hozta össze. Az volt a kiinduló pont, az is tartja fenn. Ott voltunk már a forradalom előtt. Kristóffiék letapostak minden politikai tisztességet. A nemzet nagyjai nagy lemondással összeállónak, hogy a kátyúba jutott szekeret a rendes útra kivonszolják. A pártvezérek lemondtak a rideg párturalomról azért, hogy hazájuknak használjanak. Hiszen ez maga önzetlenség. Éppen a függetlenségi pártnál érvényesült legjobban az önzetlenség, mert volt benne annyi belátás, érettség, hogy a haza szolgálatát a népszerűség fölé tudta helyezni. Nem rosszabb a helyzet mint volt; holott a visszavonulást a hadi taktika többször még a győző hadvezérnek is megengedi. A népszuverenitás harcban állt az uralkodó akaratával. Nem vívtuk meg a harcot. Az ütközet el lett csak halasztva. Nekünk bizony egyesülnünk kell, ha a népakaratot diadalra akarjuk vinni. Sőt még a szociáldemokráciának is szüksége van a koalícióra. Mert mit ér az általános választói jog, a melyik az egyeduralommal szemben akaratát nem tudja keresztül vinni? A közvélemény helyes megalakulását akadályozza a sajtó egy részének magatartása is. A sajtóra is ráillik az a mondás: senki a maga ügyében igazságos biró nem lehet. A társadalomban, az államban az összérdek uralkodik. Ennek az összérdeknek alanya maga az ember. Minden institúció magának az embernek a szolgálatában áll. így a sajtó fölött is uralkodik az összérdek. Az intézménynek soha sem lehet több joga, mint magának az embernek van. A sajtó fölött is van egy hatalom: a közérdek hatalma, amit neki akceptálni kell. Az én jogom is a sajtószabadság; de annak a sajtónak nem lehet több joga, mint nekem van. Az embernek itt nálunk nincs annyi joga, mint amennyit a sajtó magának követel. En nem akceptálom a sajtó omnipotenciáját. Ez a hivatás tultengése, ami a sajtó sok munkását elfogulttá teszi. Ez az elfogultság magyarázza félre a sajtó elleni praeventiv intézkedés joghatályát. A sajtó egy részének az elfogultságból eredő akciója könnyen megtéveszthetik a rövidlátót. A mai kormány nem erőszakolja uralmát. Addig irányítja a nemzet szekerének a TÁRCA. A Dalok könyvéből. — Heine. — 1. Május volt, buja, csudaszép A bimbók fesledeztek, Amikor vágy és szerelem Szivemben nyílni kezdtek. Május volt, buja, csudaszép Madár szólt minden ágon, Mikor fülébe súgtam Szerelmi vallomásom. 2. A lányka sóhajtozva A tengerparton állt. Mód nélkül meghatotta A nap, mely épp leszállt. Viduljon fel, kisasszony, E látvány olyan régi; Itt elől lehanyatlik És hátul vissza fog térni. 3. Magam sem tudom, mit jelenthet, Hogy oly levert vagyok. Egy ősrégi bús mesétől Ah, nem szabadulhatok. Hűvös, borongó alkony ... A Rajna suhanva csobog. A hegy magasra omló Aranyfényben lobog. A legszebb lány ül ott fenn, A legcsodásabb szűz, Fésülködik s hajába Csillogó aranyat tűz. És arany haját fonva Dalol s e dalolás Bűvös melódíáju, Hatalmas és csodás. Kis csolnakában a hajóst Vad vágy ragadja el. Zátonyra nem ügyel többé, Csak néz a magasba fel. Csolnak és csolnakos végre A habokba merül. S oka e bús esetnek Lorley volt egyedül. Faragó József. Tévedés, nem sajtóhiba, mégis hiba. E lapoknak 33-ik, múlt előtti csütörtökön megjelent számában a »Losoncz, augusztus 8.« cimű közleményben az mondatik, hogy annak már 58. esztendeje, amikor Orabbe hadtestparancsnok orosz katonái Losoncz városát mindenből kifosztva felgyújtották és leégették. Igen igy van mondva; pedig ez nem áll, mert, hogyha 1906-ból 1849. levonunk, eggyel kevesebb, csak 57 marad, e szerint ez, levonás számításban ejtett hiba; de nem sajtóhiba. Igen ám, de Beniczky Lajos sem 1848 március 24-én győzött a császáriak ellen a losonczi piacon vívott csatában, hisz amaz év március 15-én ébredt a nemzet a budapesti múzeumnál nem csak a »mit kiván a magyar nemzet!- proklamáció olvashatása és Petőfi Sándor »Talpra magyar, hiv a haza« költemény meghallgatása s megéljenzésére; s igy az időtájban nem volt szükség a császáriak ellen honvédekre, de még akkor nem is lehettek, nem voltak honvédek. Ez tehát inkább volna sajtóhibának mondható, de mégsem az, mert a közlemény kéziratában világosan 1848. van írva és igy hát tévedés, »tévedni pedig emberi dolog«. A betűszedő tehát nem oka, de nem is hibás, hogy sem az egyik, sem a másik állítás nem felel meg a valóságnak, mert hiszen a szabadság, egyenlőség és testvériség magasan lobogtatott zászlaját csakhamar elsodorta a vihar, a riadó csatazaj és harci kürt; már pedig az események rohamos változása, akarva nem akarva követtetett el hibát s tévedéseket. A tévedés és hiba, a fentebiekben, a nyájas olvasó szives beegyezésével e szerint rendbe hozatott; azonban ama közlemény kiegészítéséül még a következő mondani valóm van, mit akkor elmulasztottam volt. Tény, hogy a guerillák még Losonczra bejövetelük előtt Udornán is, kire, mire lövöldöztek s egy háztető meggyűlt, le is égett. Ami ez után és hol s mikor történt? röviden érintve van a mondott cikkecskében, de, hogy a guerillák által meglőtt tiszt és hat maródi 4- beteg közlegény
