Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-19 / 30. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I Hirdetések: Negyedévre 2 kor. ! I Egy petitsor tere 10 fill. 11 KÍLe: 8 'I I A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT \ Egyes szám ára 20 fi HIVATALOS KÖZLÖNYE. | " jutányosabb. " j| I. évfolyam. 30. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. julius 19. Sajtószabadság. (x) Egy interpelláció s arra nyomban megadott miniszteri válasz volt az elmúlt hét politikai szenzációja. Az interpelláció a sajtószabadság védelmében hangzott el. Okot reá a nemzetközi szocialista sajtó egyik termékének törvényes lefoglalása adott. A miniszteri válasz védte a kir. ügyészségnek a lefoglalás körül kifejtett szerepét. Ez a szerep a lefoglalás indítványozásában állott. Maga a lefoglalás a független bíróság ténye volt, mely senkinek védelmét nem kéri, és nem acceptálhatja. Mert a biró ténykedéséért földi hatóságnak felelősséggel nem tartozik, — amennyiben a törvény korlátain belül jár el. Már ebből kitűnik, hogy az igazságügyi kormányzatot az említett sajtótermék lefoglalása miatt ért támadások nem egészen alaposak; mert a bíróság jogmondásáért az igazságügyminiszter semmikép sem lehet felelős. Minthogy azonban kétségtelen, hogy a lefoglalás elrendelésének és foganatosításának mellőzhetetlen alaki előfeltételét képező indítványt az igazságügyminiszter fenhatósága alá tartozó kir. ügyészség terjesztette elő, a volt szabadelvű- és haladópárti lapok ezt a tényt a sajtószabadság elleni merényletnek, reakciónak, jogtiprásnak stb. minősítették. Az ügyészi indítvány jogi jelentősége felett ítélt az arra illetékes tényező: a független bíróság. Kimondotta, hogy az indítvány helyes, alapos. Ilykép a kérdésnek csupán politikai oldala marad a legális vita részére nyitva. Helyes, célszerű volt-e az indítvány beterjesztése? Valóban sértette-e a sajtószabadságot ? Az 1848: XVIII. te. a gondolatoknak sajtó útjáni szabad közlése és terjesztése elvét minden megszorítás nélkül proklamálja. Ez a törvény a nemzeti újjászületés mámorában keletkezett. A sokszázados halálos álom után életre kelt nemzeti önállóság első öntudatos lélekzetvételének nevezhető e törvény. A felébredt nemzet első életnyilvánulásának. S egyúttal az átszenvedett halálos baj elleni leghatékonyabb védőeszköznek a jövő esetleges szerencsétlenségei közepette. Ez a törvény az ideálisan teljes sajtószabadságot váltja valóra, eltörölve a gondolatközlés- és terjesztésnek minden akadályát. Nem vet gátat a gondolat röptének akkor sem, ha az bűncselekményt tartalmaz; pusztán az elkövetett bűnt kéri számon, a megtörtént rombolásért szólítja sorompóba az irót. Bizonyos, hogy 48-ban más törvényt nem lehetett csinálni. A szabadság akadályainak megsemmisítése s biztosítékainak megteremtése csak teljes lehetett. Félrendszabály, megszorított szabadság csak pillanatnyi szanálását jelentette volna a kárhozatos helyzetnek. A francia forradalom kitörésekor sem állapodtak meg a Bastille foglyainak a kiszabadításánál, hanem lerombolták a Bastille épületét is. A régi zsarnoki rendszer kipusztitása csak azzal vált teljessé és gyökeressé, hogy helyére pazarló kézzel plántáltatok el a szabadság minden institúciója. Ezek között a szabadságok elseje, a gondolat-közlés és terjesztés szabadsága, a sajtószabadság. Amilyen fontos attribútuma a sajtószabadság minden szabad nemzet életének, ha á sajtó ideálok szolgálatában marad, becsületes és betartja Deák Ferenc hires sajtószabályát, mely igy szól: »nem szabad hazudni« ; épp oly kárhozatos és veszedelmes a sajtószabadsággal űzött visszaélés. A törvényes rend, egyes jogintézmények, pl. a tulajdonjog, egyes néposztályok, vagy személyek elleni lázitás, tettlegességre, támadásra való felhívás példájául szolgálhatnak az ilyen visszaéléseknek. Az ujabbkori törvényhozások majdnem kivétel nélkül aggódó gonddal keresték az ellentétes érdekek kiegyenlítésének a módját. Hogy biztosítsák a sajtószabadságot, de védelmet nyújtsanak az azzal való visszaélés ellen is. A mi törvényhozásunk a bűnvádi perrendtartás 567—568. §§-aiban igyekezett e felette kényes kérdést megoldani. A közelmúlt eseményei megmutatták, hogy a megoldás szerencsétlen, mert lelkiismeretlen, erőszakos magyarázattal meg T Á R C A. A Csap utcán. Végig mentem a Csap utcán, Véges-végig, Minden kis kapuban virág Biz’ nem nyílik; Kis kapuban kiszáradt, hejh! A sok rózsa, Nem mosolyog egy kis lány se Ki alóla. Virág nélkül szomorú ez Utca képe; Szép lány nélkül mit érhet a Falu népe? Virág dísze a mezőnek, A növénynek, Dalos kis lány viditója A legénynek. Bús lesz nagyon ez az utca, Bús mindaddig, Amig reá virág s szép lány Ki nem hajlik. Nyíljatok hát, virítsatok Ti virágok, Nyíljék dalra néma szátok Szép leányok ! Dortsák Lajos. Lussin-Piccolo. (Fürdői levél.) Mélyen tisztelt szerkesztő úr! Megtisztelő kérésének, hogy lussin-piccolói élményeimet az általam is nagyrabecsült lapjában közzétegyen!, annál is inkább teszek eleget, mert azt hiszem, hogy e pár szerény sor becses olvasói közül különösen azokat fogja érdekelni, akik még sem tengert, sem tenger-vidéket nem láttak. Lussin-Piccolo az adriai Quarnero legdélibb részén fekszik egy földnyelvvel összekötve Lussin- Grande községgel, amellyel egyetemben teljes szigetet képez. Lussin-Piccolo városának festői szép fekvését leírni alig lehet. E város egy geometriai ív alakú öböl köré van építve mintegy 30 méternyire a tengerparttól és ezen távolság képezi nagy hosszú ívben a szép rívát, hol a tulajdonképeni élet folyik. Itt vannak a szállodák, vendéglők, kávéházak, üzletek s magánépületek, amelyek fokozatosan a rivát körülvevő lejtőn föl vannak építve, úgy, hogy egyik ház nagyobbnak látszik a másiknál; rendesek 3—4 sőt 5 emeletesek is. A legmagasabban fekszik a csillagászati torony, amely kis fáradság után elérhető, de a fáradság hálára is talál, mert innét a szemnek ritka szép kilátás nyílik. Maga előtt látja az egész szigetet és körös-körül a végtelen tengert. Oly benyomást tesz az az emberre, mint az alföldire, ki még hegyet nem látott, a Tátra. Menjünk vissza a rívára és tekintsük meg a kikötői életet. Legelőször is feltűnik az a sok bárka, melyek mindegyikében egy útra kész ember ül várva kirándulókra. Magában a tengerben vesztegel öt—tizennégy nagyobb kereskedelmi hajó, melyek szintén nagyon érdekes és szép látványt nyújtanak. Ezen hajók üdvözlése megérkezésükkor, és az eibúcsúzás távozásukkor, akik ilyenkor a ríván nagy számmal összesereglenek, képezi a lussiniak legnagyobb és legállandóbb szórakozást. Ha most egy bárkára ülve kievezünk az öbölből kifelé Lussin-Piccolo határáig és most visszatekintünk a városra, oly fölséges panorámát nyújtanak a kikötőben levő hajók, valamint az ívben és lejtőn fokozatosan felfelé épült házak, hogy önkénytelenül jutnak az embernek eszébe azok a kis házikók, melyeket az apró gyermekek skatulyáikból ki szoktak rakosgatni. Nagyon érdekes továbbá a lussin-pikolói éjjeli élet. Mihelyt besötétedett számtalan bárka megmozdul s viszi a hölgyeket és urakat esteli tengeri kirándulásra. Ezek azonban nem csöndesen elcsevegve töltik el az időt, hanem énekelnek és szüntelenül énekelnek szebbnél szebb olasz dalokat és operaáriákat; és minthogy nagyon sok közöttük a jóhangú és zeneértő, még az elkényeztettnek is valóságos élvezetet nyújtanak. Különösen egy dal maradt emlékezetemben, melyet minden este többször is elénekeltek. Ez a hires »Santa Lucia». E dal szövegének első versszaka magyarra kissé szabadon fordítva körülbelül ez: A fénylő tengeren, csillagos ég alatt A szél és habok szüntelen játszanak Jer s evezd a bárkám, a tenger sima. Santa Lucia ! Santa Lucia! Lussin-Piccolotól nyugatra és evvel összekötve fekszik Cigale, hol a tartózkodás sokkal kedvezőbb mint magában a bennső Piccolóban. Cigaleban nem kötnek ki kereskedelmi hajók, minek folytán nemcsak az öböl vize, de légköre is sokkal tisztább. A viz tisztasága miatt itt létesítették a tengeri fürdőt, amely a nyílt tengerrel szemben elhelyezve lévén, mindég van benne kisebb-nagyobb hullámzás. Maga a viz 24° C-nál magasabbra nem emelkedik. E fürdőben a hölgyek és urak fürdője közvetlenül egymás mellett van; s mig más fürdőkben egy a vizen úszó kötél jelzi a két osztály közötti határt, addig itt semmiféle jel nincsen. De ha az urak közül egyikmásik átmerészkedik a hölgyoldalra, számtalan hölgy kiált feléje: »Vissza ez hölgyosztáiy!« S a szegény megtámadottaknak nem marad más hátra,
