Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-04 / 2. szám
sen parancsolják! A mi lapunk nemcsak a losonczi függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye, hanem egyszersmind azon polgártársaink szócsöve, kívánságainak tolmácsa, akik az eddigi városi és megyei ú. n. közállapotainkkal megelégedve nincsenek. Nekünk az igazságot méltatnunk, a visszás igaztalanságot ostoroznunk kell! És ezen lapra éppen ezen szempontból feltétlen szükség volt. Ez lesz az egyedüli fórum, ahonnan nyílt bírálatot mondhatunk közviszonyaink ügyében! Mert, nyájas olvasóm, hidd el, hogy hallatlan a városunkban uralkodó ama botrányos csúszás-mászás, tányérnyalás és farkcsóválás, amelyet suttyomban egy-két pohár bor vagy sör mellett mindnyájan elitélünk, de ellene nyíltan senki sem mer tenni. — Menj el, jó polgártársam, akár a kerékasztalhoz, akár Rakottyay Zsigához, a polgári körbe, a Deutschba vagy Schwábhoz, mindenütt hallod víg vagy kevésbbé víg poharazás közben szidni a városi nagy költekezést : a kaszárnyákat, a villanyvilágitási mizériát, a trágyagyárat, a pinci vízvezetéki kísérletezést, az inkompatibilitásokat, no meg legutóbb a házbéradó-emelési ügyes manővert stb. (Majd meg fogom én ezen dolgokat itt e helyütt világítani egyenként!) Igen, menydörögnek ezekre a dolgokra képviselő-testületi és nem képviselőtestületi tagok egyaránt suttyomban; de hogyha a sok közül akad egy Sacher Ouszti-féle »merész« és »oktalan«, a »fejével falnak menő«, — szerintünk azonban igazságos és nyiltszivű, egyenes lelkű egyén, aki nyílt gyülekezetben »mert« felszólalni egyes visszásságok ellen (a »Clára« ügyében), — akkor az ilyen embert a jó érzésű emberek teljes erejükből pártfogolják! Az ördögbe a vastag tévedésemet!!! Fenét pártfogolják, — de sőt ledorongolják és pedig saját párthívei is, ha egyébbel nem,, hát mélységes mély........sunyi hallgatással! És pedig azok is, sőt azok leginkább, akik tegnap este még nagyban pattogtak, hogy majd a holnapi közgyűlésen igy meg amúgy----! No hát majd meg fogjuk mi ezentúl vitatni itt e helyütt úgy az eddigieket, mint az esetleg ezután jövendőket! Én mint csendes megfigyelője helyi közviszonyainknak a lehetőség szerint állandóan fogom észleleteimet, megfigyeléseimet közölni e helyütt addig, mig az olvasó közönség érdeklődni fog ezen rovat iránt. Amennyiben a közönség köréből bárkinek valamely megjegyzése van közviszonyainkba belevágó ügybe, szíveskedjék azt a szerkesztőségünkkel közölni, mely azt nekem át fogja adni, mert akaratom, szándékom, igyekezetem oda irányul, hogy a jól érző független közönség óhajait s kívánságait tolmácsoljam. Az eddigiekben irányt adtam, legközelebb már aktuális dologgal kívánok foglalkozni. Melléklet a Losonczi Újság január 4. számához. (1906.) HÍREK. Heti krónika. Leszállt az est, zimankós téli este, S az év utolsó napja im letűnt, Egy évi szenvedésre irt keresve Buzgó imára templomba megyünk. Zsúfolt a templom, áhítattal telve Vannak ez este a fájó szivek, A pap zsoltárt mond s helyükről felkelve Hallgatják azt az egybegyült hívek. Majd imát zengve felcsendül az ének Az Úrt dicsérve mindenek felett, Aztán a gyertyák szép lassan kiégnek S az Úr imádásának vége lett. Ez volt az egyik része jegyzetemnek, Most jő a másik s ez vigabb talán : A népek vígan mulatságra mennek S folyik a bor a korcsmák asztalán. Polgári kör, Schwáb, Vigadó és Berger, Magyar király, Hazám, Hungária, Mind tele van mulatozó sereggel, Senkinek sem szabad búsulnia. Mert hát Szilveszter-est az évnek tora S minden ember jobb esztendőre les, Eggyé lesz ekkor ellenség, cimbora, Mindenki csak mulatságot keres. Az óra fut s kialszanak a lámpák, A nagy sötétség új évet jelez, A zenekarok a Rákóczit játszák S a közönség tombolva éljenez. És igy vagyunk mi ezzel minden évben. Az ifjú évnek mindenki örül. S a föld robotját végzi nagy szerényen: Forog a légben tengelye körül. Lentulus. Csendes figyelő. hogy én visszalépjek, apám haragja nem lesz oly borzasztó. S könnyebb szívvel viseli el azt a gyalázatot, hogy leánya egy zsidóhoz ment 11UU1. Árpád megragadta Katica kezét s lemondólag nézett a szemébe. . . Hangjában elvegyült a boldogságának bizonyos érzete, annak tudatában, hogy Katicát mégis ő teszi boldoggá. Nélküle, de általa boldog lesz és talán megelégedett. — Jól van, Katica, lemondok a maga kezéről, csak boldog legyen. . . Korhely, lump és tékozló leszek addig, mig apja meg nem undorodik tőlem s örömmel nem látja visszavonulásomat. Csak arra kérem, ha majd nagyon boldog lesz, gondoljon egy percig arra is, aki annyit szenved a maga boldogságáért. .. Katica hevesen zokogva borúit vállára s Árpád egész testében megremegett a leány zokogásától. Árpád, maga nagyon, kimondhatatlanúl szeret engem, érdemtelent. .. Künn a faluszélen szegényes viskóban él egy nyomorgó család, s talán éhen haltak volna már, ha Hevessy Árpád nem segítené őket. Az asszonynak vézna, viaszsárga testét kopott ruha fedi . .. arcán a nélkülözések nyoma látszik a szeméből a boldogtalanság néz ki . . . . Ezt az asszonyt . . . Cseörgeő Katicának hívják. Kinevezés. A hivatalos lap legutóbbi vasárnapi száma a következő királyi kéziratot közölte: »Személyem körülötti magyar ministeriumom ideiglenes vezetésével megbízott magyar ministerelnököm előterjesztése folytán dr. Plichta Soma losonczi járási orvos és Nógrádmegye tiszteletbeli főorvosának, losonczi tanitóképzőiskolai, orvosi és egészségtantanári minőségben szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozom.« Ezen zavaros időkben, — midőn éppen azokat éri a királyi kegy, kik a nemzeti eszmékkel ellentétbe helyezkednek — jól esik konstatálnunk, hogy dr. Plichta Soma személyében oly férfiút ért a legfelsőbb kitüntetés, ki úgy közéleti szereplésével, mint hivatása gyakorlásával polgártársai szeretetét és tiszteletét vivta ki. A jól megérdemelt kitüntetés értékét emelje mindnyájunk osztatlan öröme és őszinte szerencsekivánata. Eljegyzés. Obrováci Mersich Jenő, volt losonczi kir. aljárásbiró leányát, Mártát, eljegyezte Vinkler József budapesti lakos. Tartós boldogságot kívánunk. Humánus gyártulajdonos. Kellemes újévi meglepetésben részesültek a helybeli Rakottyay György-féle zománcozó-gyár tisztviselői. A derék gyártulajdonos ugyanis méltányolva azon lelkiismeretes ügybuzgalmat, melyet tisztviselői fejtenek ki a gyár érdekében, beíratta összes jelenlegi tisztviselőit (24) a Vaskereskedők Országos Nyugdíjintézetébe s egyszersmint az ezzel járó fizetési kötelezettséget is — mely személyenként évi 72 koronát tesz ki — egyszersmindenkorra magára vállalta. Ez emberbaráti cselekedet áltanos fizetésjavitással lett tetézve. Nincs szükség arra, hogy dicsérettel halmozzuk el ez alkalomból is a köztiszteletben és közszeretetben álló humánus gyártulajdonost, mert hiszen e nemes tett már magában hordja a dicséretet. Molnár Albert dr., kerületünk országos képviselője, a »Czeglédi Újság«, Czegléden megjelenő politikai hetilap karácsonyi számában megemlékezik a Czegléden járt losoncziakról és egyben röviden ismerteti Losoncz városát, mint olyat, amelynek magas színvonalon álló ipara és kereskedelme mintául állhat bármelyik alföldi város előtt. Amikor erről rövidesen megemlékezünk és hálánkat is kifejezzük, hogy városunk hirét ilyen előnyösen terjeszti, nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül nagyságos képviselő urunk ismertetését. Ugyanis nagy hiánya van cikkének, amit kihagynia nem lett volna szabad. Noha czeglédi embernek azt elmondani felesleges, mert ott úgyis tudja azt még a vargainas is. De nekünk jól esett volna azt cikkében olvasni, hadd vésődjék be mélyen szivünkbe az, ami a czeglédieknek oly kitűnő jelessége. Ugyan egyszer egy banketten beszélt erről itt nálunk a képviselő úr, de szeretnők, ha ez a köztudatba is átmenne itt nálunk. Ha jól emlékszünk, egyszer úgy jellemezte a czeglédieket, hogy ott a harmincezer lakó között nem akad egyetlen egy királyilag (jobban mondva: kormányilag) kitüntetett ember sem, bár ez nem von le a losonczi kitüntetett férfiak érdeméből semmit. Hát mi szerettük volna, ha megírja cikkében a képviselő ur, hogy halljátok földieim, Losoncz erős iparú és kereskedelmi város. Ott sokat tanulhattok. De nektek is van egy kiválóságtok, amelyre nemcsak büszkék lehettek, de amely kiválóságtokat elsajátítani a felvidékiek is szeretnének. Ti síkságon laktok, földműveléssel, sertéshizlalással és gyümölcstermesztéssel foglalkoztok, de a jellemetek is hasonló foglalkozástokhoz. Nyíltan és egyenesen beszéltek. Szolgamódra nem görnyedtek. Túrjátok a földet, de jutalmat csak a kezetek munkája után a jó Istentől vártok. És ami a fő, oly magyar a szivetek és ielketek, hogy azon a félország is melegedhetnék. Ezt kellett volna még a cikkében felemlíteni, nagyságos uram! Mert nálunk haj! igazi demokratia, igazi szabadelvűség, őszinteség, teljes függetlenség még nincsen. S habár nekünk is van egy vértanuságot hirdető oszlopunk, de ez csak gyászról regél, nem úgy mint Perczel Mór emléke Czegléden, amelyhez az osztrák sereg oly hatalmas megveretése fűződik. Hiába, az embert naggyá nemcsak a foglalkozása, de a környezet jó szelleme, elismerése és szeretete is teszi. Rakottyay György és Társai losonczi zománcozó-gyár iparos személyzete által 1906. február hó 18-án tartandó műkedvelői előadáson nem a »Legény bolondja«, hanem »Túri Borcsa« adatik elő. Esti istenitisztelet volt Szilveszter estéjén szokás szerint — a múlt év végén is a helybeli templomokban, de mintha az idei búcsú az ó-évtől sokkal meghatóbb lett volna, mint máskor. A templomok zsúfolásig megteltek. A róm. katholikusoknál d. u. 5 órakor dr. Valihora János apátplébános tartott hálaadó istenitiszteletet. Az ev. reformátusoknál d. u. 3 órakor Kdjei Endre lelkész mondott szép imát. Az . g. hitv. evangélikusoknál este 5 órakor Greifenstein István lelkész mondott megható beszédet, kitérve a mostani politikai válságra s kérve az egek urát, hogy mint a múltban, az uj esztendőben se hagyja el népét. Este több helyen voltak mulatságok, de aránylag seholsem volt annyi ember, mint a templomokban külön-külön. Ily bizonyító tények mellett állítsa még valaki, hogy a kor vallástalan, népe pedig erkölcstelen! A Szilveszter-est. Szépen sikerült Szilveszter-estélyt rendezett vasárnap a helybeli Polgári kör saját helyiségeiben. A kedélyes vacsora után tombola volt, majd táncra kerekedett a nagyszámú fiatalság, s táncolva ment át az uj esztendőbe. Az éjfélt jelző sötétség után Kujnis Gyula polgártársunk mondott magas szárnyalásu, lelkesítő beszédet, melynek mélyremenő hatása alatt a közönség hazafias imáit dalolta el. Aztán ismét megszólalt a cigány táncrahivó hegedűje, megkezdődött újból a tánc, melynek csak a felvirradó újév hajnala vetett véget. Helyőrségünk tisztikara az idén is megtartotta az ó-évi búcsúztatóját. A szép számban megjelent közönség élvezettel hallgatta a katonazenekar szebbnél-szebb számait. Majd a tombola következett, s az értékes nyereménytárgyak ugyancsak izgalomban tartották a tombolajegyeknek nyerni vágyó — ugyan ki nem volt az ? — birtokosait. Kellerrtes meglepetést keltett egy, a katonazenekar kebelében szervezett cigánybanda, mely karmester nélkül játszotta a jó magyar csárdásokat és pedig nagyon jól. A losonczi iparos ifjúság önképző-köre Szilveszter napja alkalmából batyubált rendezett. A rendezőség leleményessége kitűnő hangulatot varázsolt az önképző-kör otthonába. Járták jókedvűen, hangos muzsikaszó mellett, a táncot kivirradtig. A Bergert eddig utolsó státiónak tartottuk a mulatságok krónikájában, de Szilveszterkor arról győződtünk meg, hogy lehet azt ott kezdeni is. Már esti fél 9-kor ember-ember hátán tolongott. A mulatság főrendezője beváltotta Ígéretét, kedves meglepetést szerzett vendégeinek, de különösen a hölgyekhez volt figyelmes. Adományok. A Klamarik szálló törzsvendégei közül egynehányan dec. 31-én délután összegyűltek a Vigadó éttermében egy kis bizalmas
