Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-24 / 22. szám

az abszolutisztikus és alkotmányos uralkodás közti különbséget, de láthatja azt is, hogy mily áldólag hat ez utóbbi s mily rombolólag az előbbi. Adja a magyarok Istene, hogy vész és vihar ne sújtsa többé hazánkat, de virágoztassa fel azt a maga törvényes jogainak és igazságainak diadalra jutta­tásával. Prónay Mihály főispán úr Öméltóságát ünnepélyes beiktatása alkalmából mi is örömmel üdvözöljük s kivánjuk, hogy vármegyénk boldo­­gitása körül legyen működése áldásos és sokáig tartó. Éljen ! Esküdtbiróság. A júniusi ciklushoz behí­vandó esküdtek névsorát dr. Kubinyi Lajos kir. törvényszéki elnök elnöklete mellett már kisorsol­ták. Rendes esküdtek lesznek Losonczról: Kis János fodrász, Tóth Antal gőzmalmi raktáros, Ungár Gyula kereskedő, dr. Gergely Ödön ügy­véd, Wohl Rumi Adolf magánzó, Illés Nándor nyug. erdőtanácsos, Jeszenszky Soma kalapos, Aranyosi Sándor ügyvéd, Belágh Lajos vaskeres­kedő, Pauncz Antal gabona kereskedő és Kluka János szabó. Eljegyzés. Lehotai Hercsuth Géza, a Ra­­kottyay György és Tsai zománcozó-gyár főköny­velője, eljegyezte Bucsinyi Piroskát, a Zorkóczy Jánosné vezetése alatt álló kisdedóvó másodóvó­nőjét. Gratulálunk! A gyarmati polg. leányiskola IV. oszt. tanulói f. hó 15-én Losonczon jártak, hogy váro­sunk nevezetességeit megtekintsék. A kirándulókat Winter Anna igazgató és Várady Szidónia tani­­tóné fogadták és kalauzolták. A kirándulók igen jól érezték magukat városunkban, s az itt szer­zett tapasztalatokat nem fogják egyhamar elfeledni. A lakbérilletmények emelése érdeké­ben. Már évek óta fönnáll városunk állami tiszt­viselőinek az a jogos panasza, hogy Losonczra nézve a lakkbérosztályzat nem megfelelő s hogy Losonczon minden tisztviselő jelentékeny össze­get kénytelen lakbérilletményén felül fizetni. En­nek egyrészt mizerábilis lakás ügyeink, de más­részt az is az oka, hogy Losonczot még mindig a régi viszonyok alapján sorolják a lakbérilletmé­nyek osztályozásába. Állami tisztviselőink már két ízben kérvényezték ennek a méltánytalan állapotnak a megszüntetését s illendő lakbérek utalványozását, de mindez ideig eredménytelenül. Még választ sem kaptak! Most, hogy az állami tisztviselők országos egyesületének helyi bizott­sága megalakult, dr. Layer Antal elnök és Mazár Sándor titkár újból gyűjtik a lakbére vonatkozó adatokat, hogy egy egybehívandó tisztviselői köri közgyűlésen memorandumot dolgozanak ki s felterjesztés alakjában a pénzügyminiszter úrhoz küldjék. Mi a legjobb sikert kivánjuk; mert mi is belátjuk, hogy mily sérelem az, amikor a több­nyire erőtlen hadnagy és főhadnagy uraknak sokkal több a lakbérilletményük, mint a rendesen sok gyermekkel megáldott állami tisztviselőknek. Ha már arányt nem lehet csinálni, hát ne bün­tessék meg őket a kevesebb lakbérrel azért, mert családot mertek alapítani. Az óra. Már vagy két hét óta bosszúsan tekint a város apraja-nagyja a kálvinista torony órájára, mely állhatatosan egy és ugyanazon időt mutatja. Az okát ennek a furcsa állapotnak már sokan tudakolták, felvetve azt az aggodalmas kér­dést, hogy talán Losonczon az órásokat kipusz­­titó epidémia ütött ki ? E körülmény megmagya­rázná a toronyórának két hét óta tartó nem mű­ködését, de örömmel látjuk, hogy órásaink jó egészségben vannak. Hát akkor mi légyen az ok? Csak azért bátorkodunk e kérdést felvetni, mert a toronyóra által mutatott időhöz még hivatalok is alkalmazkodnak és igy közszükséglet volna a torony óra, persze úgy, hamutatja azt, amiért odatették. A múlt héten nyakunkba zúduló felhő­­szakadás sok kárt okozott, sok szép reményt szaggatott széjjel. De azért haszon is származik — talán — a dologból. Ugyanis azok között, kiknek házán, illetve házmenyezetén keresztül ví­gan csörgedezett be a viz, első helyen áll, a lo­­sonczi járásbíróság épülete. A birák annyira amenyire megvédték magukat a zápormódra be­szivárgó vizcseppektől, amenyiben esernyőt feszí­tettek ki, s az alá húzódtak. De ezt már nem lehetett tenni a nagy halmaz hivatalos iratokkal, s biz azok bőségesen kaptak a záporból, s még szerencsének mondható, ha azok közül - mit még nem tudunk —egy csomó nem semmisült-e meg. A balassagyarmati törvényszéknek épp az időtájt itt járó elnöke megdöbbenéssel vegyest megbotránkozással szemlélte ezt a lehetetlen, s valóban ázsiai állapotot, s értesüléssünk szerint sürgős előterjesztést intézett az igazságügyi kor­mányhoz az állapotok megszüntetése iránt. Ideje is már a cselekvésnek, mert bizony teljesen igaz az érdekeltek azon kifakadása, hogy emberi ér­zésű ember még a barmait se tartja oly helyiség­ben, mint az állam a losonczi bíróság tagjait. Mi a helyes? Egy asztaltársaságban e na­pokban arról folyt a vita, hogy hogyan kell váro­sunk fűszerüzletein elhelyezett zománctáblákon a Maggi nevet helyesen kiejteni. A kiejtésnél a név eredeti lévén az irányadó, voltak akik a né­met Maggi, a francia Mazszsi, az angol Meggi és a holland Maghi mellett érveltek. Utána jár­ván a dolognak, mondhatjuk, hogy egyik fél sem találta el a helyeset, mert a hires Ízelítő feltalálója sem nem francia, sem nem angol, hollandi vagy német, hanem svájci, akinek elődei a múlt század elején vándoroltak be Olaszországból Svájcba. A Maggit most tehát olaszosan >Madzsi«-nak kell kiejteni. Svájcban van manap is az összes Maggi­­társaságok központja. Sok a viz. Amilyen áldásos a gazdaságra a múlt hét sok esője, olyan káros volt az Lo­­soncz város lakóira. Á hirtelen jött zápor vizét hamarosan nem tudták levezetni sem a föld fe­letti, sem a föld alatti csatornák. Sok helyen meg teljesen megrekedt a viz s bizony alig akadt pince, amely - mint valami vízgyűjtő medence — teljesen meg nem telt volna esővízzel. Jó volna, ha hatóságunk figyelme ilyenre is kiterjednék s gondoskodnék nemcsak a kellő nagyságú csator­nákról, de lehetőleg minden utcában — ahol ilyen nincs — megfelelő árkot és átereszt is létesítene, hogy a hirtelen jövő csapadék oly hirtelen el is tudna folyni. Legyezőgyár. Múlt számunkban említést tettünk ezen uj iparágról, mely úttörőnek mond­ható, mert e szakmában e gyár az első hazánk­ban. Cége is ennek megfelelően a következő • »Első Magyarországi Legyezőgyár«. Alkalmunk volt a rózsa-utcái gyárat működésben látni, mely úgy berendezésénél, mint a gyártott cikkek ele­gáns kivitelénél fogva, bizonyára kedveltté és el­­terjedtté válik majd rövidesen. A tulipán védjegy­gyei ellátott legyezők városunk e szakmabeli ke­reskedőinél már beszerezhetők. Katonai hir. Úgy értesülünk, hogy a had­ügyi kormány dandárparancsnokságot tervez Lo­sonczra helyezni. E tárgyban már a hivatalos tu­dakozódások megejtettek, s lehetséges, hogy rö­vid időn belül a terv valósággá válik. A vasúti indóház szűkvolta miatti panasz tárgytalanná lesz. Ugyanis a kereskedelmi kor­mányzat képviselőnk közbenjárása folytán, a leg­közelebbi időkben már intézkedni fog, hogy úgy az állomás és raktárhelyiségek, mint maga a pá­lyatest, városunk forgalmának és szükségletének megfelelően kibővittessék. Ezzel kapcsolatban megemlítjük azt, hogy a tervezett kövezetvám kérdése is legközelebb megoldást fog nyerni. Megyei függetlenségi párt. Balassagyar­matról értesülünk, hogy f. hó 23-án a főispán! installáló gyűlést megelőzőleg megalakittatott a megyei függetlenségi párt, melynek elnöke Prónay Péter, alelnökei Madách Aladár és iff. Laszkáry Gyula lettek. A Nógrádvármegyei Tanítóegyesület losonczi köre élénk érdeklődés mellett tartotta e hó 16-án Lónyabányán tavaszi rendes körgyülé­­sét. A gyűlés helyéül az ág. ev. népiskola volt kiszemelve, hova azonban a napsugarak nem igen szoktak betévedni és félő volt, hogy az el­nököt, Hábor Sándort nem látják meg a tagok, mely oknál fogva az ev. lelkész szives engedel­­mével a gyűlést a templomban tartották meg. A gyűlésnek érdekességet kölcsönzött az is, hogy Máthé Géza kir. tanfelügyelő mindvégig részt­­vett. A gyűlés előtt Galáth Sámuel lónyabányai tanító tartott a tótajkú gyermekekkel magyar nyelvű sikerült tanítást, mely után Hábor Sándor a tőle megszokott magvas beszédben mutatott az iskola feladataira és általános helyeslés kisérte szép megnyitó beszédét. Apróbb egyleti ügyek elintézése után Rehák Ede értekezett mindvégig érdekesen, magas színvonalon »A népiskola a szociális érdekek szolgálatában: c. tétéiről, mig Pedrivaldszky Károly málnapatakai tanító, igen élvezetes, derűs értekezését »A tanítói fizetés pót­lékok rendezéséről« Kormos János málnapatakai tanító olvasta fel, mivel betegsége meggátolta abban, hogy aranyos humorának általános hatá­sát maga láthassa. Kormos János a Földes-féle tanítók törvényét ismertette nagy tájékozottság­gal, majd megadták a felmentvényt Domber József pénztárnoknak, valamint Bartók Jakab könyvtár­noknak köszönetét szavaztak. A fél napig tartó tartalmas gyűlés után közebéd volt, amely Galáth Sámuel tanító konyháját dicséri, kit igaz köszö­net illet azért a gondoskodásért, amellyel a ven­dégekről kartársi szeretettel gondoskodott. A ta­nítók áldozatkészségét fényesen igazolja az, hogy a Losonczon létesítendő tanítói internátus javára összegyűlt 1 filléres árverésből 22 kor. 52 fill., gyűjtésből 10 kor. 64 fill., Máthé Géza kir. tan­­felügyelő és Thaisz L. adományai egyenként 2 kor. 40 f. Összesen 37 kor. 96 fill. A váltóóvási eljárás körülményes és költséges volta már régebbi idők óta a reformá­lás eszméjével foglalkoztatta az irányadó köröket. Főleg két ok az, amely miatt nemcsak az üzleti körök, hanem neves jogtudósok is az eddigi rendszer megszüntetése mellett szállnak síkra. Ez okok egyike az, hogy az óvási okiratok tartama az óvás célja által kívánt mértéket jóval túllépik s emellett veszélyeztetik az érdekeltek anyagi jo­gait, a másik ok pedig az óvási eljárás fölöttébb költséges volta, mely költségek különösen kis összegekről kiállított váltókra súlyosodnak arány­talanul. A reform javaslatok különösen az óvási okirat alakjára és tartalmára, az óvás felvételének jogosultságára és az óvási idő uj szabályozására vonatkoznak. Most bővebben nem foglalkozunk a dologgal, de alkalomadtán ismertetni fogjuk a kérdést. Csak azt az érdekes tervet említjük meg, hogy az óvás felvételére jogosult közegéül a közjegyző kelyett a postahivatalokat akarja tenni a reform javaslat. Gazdasági kiállítás. A Gömörmegyei Gazdasági Egyesület — mint értesülünk — ez év folyamán vásárral egybekötött szőlő-, bor-, és gyümölcs kiállítást rendez. Egy kis statisztika. A mostani küzde­lemben kislelkűek és rosszakarók szájáról gyakran elhangzik, hogy nincs is magyar ipar. Hogy honi iparunk nincs, az hamis és téves állítás, de hogy mellőzzük, saját kárunkra és a külföld gazdagí­tására, sajnos való. Tudva azt, hogy a magyar liszt ki van tiltva Csehországból s a kassai sódar minden tekintetben megállja helyét a prágaival szemben, mégis 1904-ben sódarért 2.940,658 ko­rona ment ki tőlünk Ausztriába, [mig a magyar sonkáért csak 80,100 korona folyt be tőle. Az összes sonka-behozatal pedig 2.944,109 korona volt, mig kivitelünk 88,288 koronát tett ki. Szi­­varkahüvelyért 1.057,140 korona vándorolt ki tő­lünk, mig bevételünk 81,900 korona volt. Levél­papirosért ,2.944,300 koronát adtunk külföldre, mig bevételünk 597,900 korona volt. Irótollért 261,270 koronát adtunk ki, 36,540 koronát pedig bevettünk. Nyakravalókért kiment 3.077,500 ko­rona, bejött pedig 62,700 korona, férfikalapokért kiment 3.884,060 korona, bejött 424,560 korona, nőikalapokért 2.108,600 korona kiment, bejött 72,800 korona. No, de elég legyen ! Még csak a gyufakivitelünket tüntessük fel, amely 1.040,866 korona volt, a behozatal pedig 690,288 koronát tett ki, ugyancsak 1904-ben. E rideg számok a magyar hazafiság hőmérői. A mi lelkesedésünk, honszerelmünk forrponton van bár, de tetterőnk, mint a fentebbi statisztikai adatokból is láthatjut, erősen a fagypont alatt van. Ausztriát évente több mint 800 millió koronával gazdagítjuk; csoda-e hát, hogy a bécsi gyárosok hivalkodnak, hogy nekik a mi politikai válságunk nem árt, mert a »jó magyarok« éppen csak oly buzgó­­sággal veszik cikkeiket, mint ezelőtt. Az a rengeteg sétabot, amit Magyar­­ország fogyaszt, mind a mi erdeink és berkeink Iáiból készül — Ausztriában, Angolországban, sőt Amerikában. A zay-ugróci botgyár pedig teng-leng. Hát még a bot sem jó, ha itthon csinálják? Mióta üt az osztrák bot jobban, mint a magyar? Drága lesz a szőlő. Az a rendkívül zi­vataros időjárás, mely már idestova két hete tart s mely vidékünkre is hozott egy pár jégverést, oly erővel tombolt végig az ország egyes részein, hogy milliókra megy a pusztulás, amit a fejlődő terményekben okozott. Sokat ártott a jégverés a szőllőnek s Gyöngyös vidékén, a honnan váro­sunk piacát szokták legnagyobbrészt ellátni szőllő­­vei, három határt a múlt héten úgy elvert a jég, hogy nemcsak a szőllőtőkék, de még a szőllő­­karók is pozdorjává zúzódtak. Elszámolás a f. hó 12-én a Vigadó ter­mében tartott jótékonycélú hangverseny jöve­delméről. Összes bevétel volt 200 korona. Felül­fizettek: Wagner Sándor 10, Lázár Benő 5, dr. Vécsey Mátyás, dr. Gömöry Elek és Weisz Samu 4 - 4, özv. Szigyártó Sománé, Rittinger Pál, özv. Rachler Ferencné 3 3, Draskóczy Ede, Stein­­hőbel Lajos, dr. Fischer József, Doucha Zdenka, Schein Klára és dr. illyefalvi Aladár 2—2, N. N., Lőwy Károly Henrik, Jeszenák Ráfaal, özv. Sneff Jánosné, Mihalovics Gyula, Stollman Ágost, Be­­niczky Kálmán és Kájel Endre 1 — 1 koronát. Kiadások : nyomtatványokért 9 kor. 48 f., jegy­szedőnek 2 kor., hatósági engedély 2 kor., zon­­goraszállitás 10 kor., zongorahangolás 6 kor., j szinpadvilágitás 3 kor. Összesen 32 kor. 48 fill.

Next

/
Oldalképek
Tartalom