Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-04 / 2. szám
LOSONCZI ÚJSÁG előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: I Negyedévre 2 kor. j ! Egy petitsor tere 10 fül. 8 : a losonczi függetlenségi és 48-as párt Egyes szám ára 20 fii. HIVATALOS KÖZLÖNYE. jutányosabb. I évfolyam. 2. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. január 4. Egy kis beszámoló. Ne csodálkozzék senki, hogy lapunk most megjelent 3-ik számában beszámolót akarunk tartani. Nem lapunkról lesz szó! A jó gazda, kereskedő, iparos az év végén mérleget, kimutatást csinál, amelyből az uj év elején meglátja, gyarapodott-e, csökkent-e vagyona. És ez a mérleg ad irányt neki a jövőre nézve, hogy veszteségeit pótolja, vagyonát szaporítsa. Mi is ilyen mérleget akarunk felállítani az elmúlt évről, hadd lássuk, fejlődött-e, gazdagodott-e Losoncz és kerülete? Még pedig haladt-e politikailag, gyarapodott-e vagyonilag, nemesbült-e erkölcsileg? Egy kis város, egy kis kerület képe igen sokszor az egész ország képét nyújtja. S ez természetes is. Száz krajcár egy forint! Sok város, sok választó-kerület, együtt szabja ki az ország testét, adja a nemzet egységét. S ha az a kapocs gyenge, az a láncszem hibás, az a tag beteg: nem érzi-e meg azt az egész test is? Bizony egy-egy fekély még az óriást is betegágyba dönti le. S ha ilyen szempontból vesszük vizsgálat alá Losoncz városát és kerületét, nagy lehet a mi örömünk. Mérlegünk nem fog deficitet mutatni. Éppen ma egy éve, hogy feloszlatták a képviselőházat, hogy megkérdezzék a nemzetet, labanc akar-e lenni, vagy kuruc? 1905. január 26-án Losoncz és kerülete is megadta a férfias választ. 943 szótöbbség felemelő és biztató diadala jelentette ki, hogy a vértanú Losoncz inkább kész még egy vérkeresztségen átmenni, semmint a bécsi járom alatt nyögni. S azóta mi történt ? A levert párt megszűnt. A győztes tábor higgadtsága meg nem aknázta ki diadalát vad üldözéssel, hanem békejobbot nyújtott és mondá: »Jer testvér! Véremből való vér! Küzdjünk együtt s vívjuk meg együtt a harcot hazánk, nemzetünk fel vi rágoztatásáért!« Ma már annyira fejlődött városunk és kerületünk politikai élete, hogy nem kell Madách Aladár szavait hangoztatnunk. »Ádám, hol vagy?« szállóigévé lett. Adám --- a kimondott kérdés óta^— csak egy akadt nyílt jelentkező. A többi Adám »fejére hinte hamvat és ölte szőrcsuhát« — mint a zarándok, hogy vezekeljenek ideig-óráig tartott vakságukért. Politikailag ott állunk ma, hogy kerületünkben nincsen a 48-as függetlenségi párton kívül más párt. A hol a sasok járnak, elhallgat a kuvik madár. A losonczi liberális párt megtört, elpusztult. Ma már kő sem jelzi a romok helyét. Ez nem is lehet máskép oly pártnál, ahol minden tényező a kormány közege. Fejétől büdösödik a hal, mondja a közmondás. Bukott kormányrendszer hozza magával, hogy bukjék az oly párt, amelynek élén a kormány teljhatalmú főispánja áll, amelynek végrehajtó bizottsági elnöke egy kir. közjegyző. Lehet itt szabad vélemény, emberi akarat, józan férfias belátás? Hivatalfő vezérli az egész hivatalos gárdát. És ha a caesar meghal: oda az impérium! Íme politikai mérlegünk ! A talaj, az uralom a mienk. Az ne aggasszon senkit, hogy tettekről nem tudunk még beszámolni. A parázs hamu alatt lappang. Tűzre kap az rögtön, mihelyt kedvező fuvalom éleszti. És a milyen politikai mérlegünk, olyan a vagyoni és az erkölcsi állapotot feltüntető statisztikánk is. Ex-lex van országszerte. A végrehajtó pihen, hogy erőre kapjon a szegény ember is. Keservesen keresett fillérjeit most befekteti, hogy szilárd alapra szert tehessen. Kicsi pénzét forgatja, kamatoztatja. S ha eljő a törvényes állapot: örömmel fizeti le köteles adóját, mert lesz miből fizetnie. íme az erkölcsi haladás biztató jele! Hazája javáért mindent ad a jó hazafi, de alkotmányellenes kormány kezére nem biz semmit. A felszabadult magyar érzi önállóságát, függetlenségét és törvényeiben gyökerező erejét. Ez hevíti, ez sarkallja minden tettében. Ennek köszönhető, hogy a nógrádi főispáni installátió is oly »fényesen« sikerült. Gróf Berchtold Artur, — akinek nevét örök időre márványkőbe kell vésni, ősi címerével, de egy akasztófát jelző motívummal bővítve megtanulhatta, hogy Nográdban még él a kuruc szellem. Megtanulhatta, hogy II. Rákóczi Ferenc nem hiába taposta vármegyénk földjét. Lába nyomán lelke, bátorsága, férfiassága, egyenessége terjedt szét a hívek leikein s elmondhatjuk a nógrádiakról a költő szavát: »Nem szül gyáva nyulat Nubia párduca.« —- És ha mégis? Se baj! Az anya fölfalja, megsemmisíti önnön korcsszülöttjét. Íme előttünk áll kerületünk politikai, társadalmi, vagyoni és erkölcsi mérlege. T Á R C A. Egy kis pajtásomnak.*) A szomszéd kis fia bejött szobámba; Szép, bátor gyermek, oldalán fakard, Elémbe áll s rámnéz dacos szemével: »Bátya, igaz, hogy bántják a magyart? Most azt beszélik minden este nálunk, Rámszólnak: Menj s aludj — hiában ám! S volt egy kép a falon, aranyruhás úr: S ma reggel tűzre dobta az apám. Miért? Nem mertem kérdezni. Rámtette Kezét búsan s igy szólt: Nesze, fakard! Az iskoláig majdnem sírtam . . . Bátya, Mért bús apám? Ki bántja a magyart?« Szép szőke kis öcsém, jaj én is szótlan Simítom tiszta gyermek-homlokod, Amelyre im egy százados nagy holló Bús árnya im először rácsapott. Egy százados felhő, mit homlokára Ez emberöltő örökül kapott, Apánk pirúlva hagyta ránk örökbe, Pirúlj te is, ki ép most megkapod. *) Szerzőnek >Versek« cim alatt most megjelent verskötetéből. Szerk. Egy százados zord felhő, bús nagy kérdés, Mellyel minden magyar homlok teli, Mely átokként száll meddő életedre, S mely hulló véredet megszenteli. Tán látlak egykor, tépett zászlónk alján, Szép homlokodra ráborúl a vér, Hogy e roppant kérdésedet lemossa S felel apádnak hallgatásaér’. Ne kérdj öcsém, csak hallgatunk, ha [kérdesz, Menj, játssz tovább, nézd, vár reád e — kard, Majd egyszer, egyszer ő majd rátalál még S megmondja, hogy ki bántja a magyart! Bodor Aladár. Letört szárnyak. A Losonczi Újság eredeti tárcája. Irta : Vajda József. Hevessy Árpádot és Cseörgeő Katicát még gyermekkorukban egymásnak szánták a szüleik. Innen-onnan rokonok is apai ágon, mindkettő után jókora darab néz s csak a mesgyét kell elszántani, hogy a két birtokból egy uradalom legyen. Aztán még a gyerekek sem idegenkedtek egymástól, szívesen eljátszottak egymással, sokszor esküvősdit is, hol a Hevessyék, hol a Cseörgeőiék kertjében s a szülők mindannyiszor boldogan nézték őket valahonnan a sűrű fák közül. Történt azonban, hogy Katicát egy távoli rokona kívánta magához, mivel hogy Cseörgeő Bálintné hirtelenében meghalt s az árva kis lány támasz és gondozó nélkül maradt. Mert hiába, az apa akármilyen gondos s bármennyire gyöngéd, nem tudja az anyát helyettesíteni. Különös adománya az Istennek az anyai gondozás. Árpád is megnövekedvén már időben és testben, az apja beadta a városba latint tanulni. Nem árt az a gyereknek, akármilyen gazdag is az apja. így hát Katica és Árpád hosszú időre elszakadtak egymástól s csak tizenöt év múlva látták egymást viszont. Árpád huszonöt éves volt, Katica húsz. Mindkettő fiatalságának teljében és szépségének pompájában. Cseörgeőéknél májusi mulatság volt, s a hosszú távoliét után itt találkoztak először. Árpádot elragadta mennyasszonyának szépsége s egymásután támadtak fel lelkében a gyermekkori emlékek. A hársfa, mely azóta megizmosodott, s a kis patak az apró halakkal itt a kert alatt a hársfa lombjai alatt. Katicát körülrajongta az imádók serege s csodálkozva hallgatták elmésségeit, de ő Árpádot tüntette ki kegyeivel. A kertbe vezette őt s a virágok megmutatásával kedveskedett neki. — Nézze ezt a futó rózsát. Ha teljes lesz, a fa óriási gömb alakot mutat. Virágai nem olyan nagyok, mint a közönségesnek, de sokkal szebbek és illatosabbak. Nekem nagyon tetszik, mindennap megnézem. És magának tetszik? — Nagyon szép, valóban szép. Úgy érzi itt magát az ember, mint a paradicsomban. Boldog lesz a paradicsom Ádámja, melyben maga lesz az Éva.
