Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-03 / 19. szám
nőm tőle, hogy legyen hű sáfárja nemzetének. Valamikor nem nagyon régen, még pálinkával, egyéb italokkal, pörkölttel, gulyással, aranyak csengésével szerezték meg a bizalmat. (Úgy van !) Mily nemesülése az emberi léleknek, mily öntudata mutatkozik most meg, mikor engem megtisztelnek avval, hogy pusztán bizalomból ^elküldenek a nemzet törvényhozó testületébe. Én, tisztelt polgártársaim, mikor a formailag is mandátum itt a zsebemben van, ma is az vagyok, aki voltam egy hét előtt, hű harcosa az állami önállóságnak, vágyam és törekvésem az, hogy ez a nemzet állami függetlenségét kivívhassa. (Zajos éljenzés.) Ugyanaz a demokrata vagyok most is, ami voltam. Az emberi szeretetet viszem az országházába, azzal a tudattal, hogy csak embert ismerek ! Épp úgy becsülöm azt a kérges tenyerű parasztot, aki egész életét a műhelyben, üllő mellett tölti, épp úgy becsülöm azt a nagy urat a magas társadalmi pozícióban, csak hogy benne az embert. Tisztelt barátaim és polgártársaim! Azt az akaratot, azt a szándékot viszem fel, az önök nevében, az önök megbízásából, hogy az a képviselő legyen igazi népképviselő; szeme mindig lássa a nép baját, szenvedését, akibe politikai bizalmát vetette. A jó szándék megvan bennem, hogy méltó lehessek az Önök bizalmához, csak az Istent kérem,hogy adjon nekem erőt, egészséget, hogy önök bizalmához méltó legyek. Képviselőnk ezután szállóbeli lakására tért vissza, hol az üdvözlők szerencsekivánatait köszönte meg. Délben a Magyar Király szálló éttermében 120 terítékű lakoma volt. A győzelemittas hangulatot fokozták a lelkes pohárköszöntők, és a cigány által szolgáltatott zene. Pohárköszöntőt mondottak: Madách Aladár Kossuth Ferencre, mint az országos függetlenségi és 48-as párt elnökére, Giller János Molnár Albert képviselőnkre, képviselőnk a diadalmas népszuverenitásra és a választási elnökre, Holles Danó a választás keresztül vitelére kiküldött elnökök, h. elnökök, jegyzők, h. jegyzőkre, továbbá a bizalmi férfiakra, Madách Aladár Holles Danóra, Bazovszky Lajos Molnár Albertre, mint a szeretet és bizalomból megválasztott népképviselőre, ellentétben azokkal, kik Isten kegyelméből viselnek hivatalt vagy töltenek be állást, Bogdán Ferenc az uj korszaknak uj Magyarországára, Greifenstein János a 48-as pártra, Besse Dávid a képviselőre. Kedves látvány volt Halyák Margitka és Belágh Ilonka szeretetnyilvánitása képviselőnkkel szemben, kik beszéd kíséretében pompás bokrétát nyújtottak át neki. Az ebéd emelkedett hangulatban késő délután ért véget. Képviselőnk megválasztatásáról pártunk vezetősége táviratilag értesítette képviselőnk hitvesét, atyját, a központi függetlenségi és 48-as pártkört és Kossuth Ferencet. Utóbbi következő sürgönnyel üdvözölte képviselőnket: Megválasztásod alkalmából szivemből melegen üdvözöllek, Kossuth.« (—era—) A védhimlő oltásról. A közeledő hivatalos oltási eljárás alkalmából célszerűnek látszik e tárgyról egyet-mást elmondani. Az oltóanyag borjúk beoltása s a keletkezett hólyagok tartalmának összegyűjtése által jő létre. Az anyagot a nyirk termelő intézetek górcső alatt megvizsgálják, s fogamzási képességre nézve kipróbálják, azután szállítják. Ma már csupán borjú nyirkkal oltunk, amivel a vaccinán, a védhimlőn kivül semmiféle betegséget a beoltandó szervezetére átvinni nem lehet. A borjúnyirkkel a beoltás akként történik, hogy a karon a bőrt 3—ó helyen megkarcoljuk, s e helyre dörzsöljük be a nyirkot; minél kisebb a vérzés, annál valószínűbb a fogamzás. A beoltás helye 3—4 napig nem reagál, azután kis bibircs keletkezik, mely hólyaggá alakul, ennek tartalma a 8—9-ik napon genyedésbe megy át, — ez időben lép fel a beoltásnál mérsékelt láz, amely 1 2 napi tartam után önként elmúlik, — majd a hólyag beszáradása következik, aminek befejeztével a hólyag helyén barnás fekete lencsényi vastag pörk ül, ami a 4-ik héten hűli le s maga után sugaras elrendezésű rózsaszínű heget hagy, mely idővel valamivel fehérebb lesz, mint a többi bőr. Ezen vaccina: védhimlő hólyag ha nem szárad be a 8-ik nap előtt, ha rendes borsószemnyi s ha az utána maradó heg nem túlságosan kicsiny vagy felületes, meglehetős biztosságot nyújt az irányban, hogy a szervezet immunisatiót: mentességet szerzett a nagy himlő vagy fekete himlő, az emberi szenvedések ezen legnagyobbikával szemben, azaz járvány esetén a sikeresen oltott vagy nem kapja meg a betegséget, vagy csak enyhe alakban. A mentesség még akkor is nyilvánúl, ha a védhimlővel biró egyént ellenőrzés céljából nagy himlő hólyag tartalmával oltják be, ez irányú kísérletet a londoni oltó-intézetben végeztek, ahol 1880-ban 19.000 oltás sikeres volt, ezek közül 5000-nél utóbb ellenőrző oltást eszközöltek nagy himlővel, de minden legcsekélyebb eredmény nélkül. Végül a mentesség még abban is nyilvánúl, hogy a sikeresen beoltottnál egy jó időn belül borjúnyirk újabb beoltása által védhimlő-hóiyagot létrehozni nem sikerül. Az immunisálás jó esetben — vagyis legalább 2 jól fejlett hólyag képződésekor — 9—10 évre terjed ki, azonban előttünk ismeretlen okok folytán előbb is megszűnhetik. Ezért rendeli el az országos törvény az ujra-oltást, még pedig kötelezőleg a 11—12-ik év között, azonban nem zárkózik el attól, hogy egyesek előbb is és pedig a 7-ik évtől kezdve beoltathatják magukat. Ajánlatos, hogy a kinek csak' 1 himlőhege van, az már a 7-ik évében beoltassék. Általában az ujraoltást úgy lehet felfogni a 11—12 életév előtt, mint kísérletet az irányban: bir-e még az illető szervezet immunitással ? ha fogamzás nem történik, akkor bir, ellenkező esetben már elveszett az, s hijnlőjárvány esetén a bajt megkaphatta volna. Ép azért történik az, hogy az üjraoltás nem fogamzik meg oly biztosan mint az első oltás, mert a beoltottak egy jó része még bir immunitással. Az ujraoltásnál a hólyag képződése, s általában az egész lefolyás nagyon eltér az első oltás hólyagjától, a hólyag, ha képződik, gyorsan beszárad, a 8-ik napon már pörköt találunk, de a legtöbbször hólyag nem is képződik, csak bibircs, amelynek ha csúcsa kiemelkedik, az már — ellentétben az első oltással — fogamzást jelent. Úgy hogy azt kell mondani, hogy azon kérdés: megfogant-e az üjraoltás vagy nem? csak szakember által bírálható el. A szülők azzal az orvossal oltathatják gyermeküket, — akár kicsit, akár iskolást, — akivel akarják ; csupán az oltási bizonyítványt, vagy ha a gyermek beteg, akkor az oltás elhalasztását indokoló orvosi bizonyítványt kötelesek a hivatalos oltáskor az arra kitűzött időben és helyen bemutatni; ha pedig gyermeküket csak a hivatalos oltás után óhajtják beoltatni, akkor is kötelesek annak idejét a hivatalos oltási bizottságnak bejelenteni, amely a megtörtént oltást ellenőrzi. A kicsi gyermekek oltása Losonczon április 18-ikán szerdán d. e. 10—12-ig, d. u. 2—6-ig volt a városházán. Az iskolás gyermekek oltására a megfelelő tanintézetekben fog történi. A sikeres oltásról az orvos bizonyítványt ad. Ezt meg kell őrizni, mert első oltási bizonyítvány nélkül az elemi iskolába végleg beiratkozni nem lehet. Az iskolások ujraoltási bizonyítványát a tanító urak és hölgyek vannak hivatva a gyermek iskolai bizonyítványához ragasztani, vagy hozzá fűzni. Dr. Gömöry Elek. Közgyűlés. A fogyasztási szövetkezet múlt vasárnap tartotta meg évi rendes közgyűlését Csonka Zsigmond igazgató-elnök elnöklete mellett. A határozat képességhez 76 tag vagyis a részvényesek '/5-e kellett volna és oly nagy volt az érdeklődés, hogy már a gyűlés megkezdésekor 100-on felül volt a jelenvoltak száma. Az igazgatói és felügyelői bizottsági évi jelentes és az évi mérleg bemutatása után a tiszta nyereség felosztása fölött hoztak határozatot, amelynek értelmében osztalékot nem adnak, mint azt az igazgatóság javaslatba hozta, hanem azt a tartalék alaphoz csatolják. Az igazgatóságból 5 tag kisorsoltatott és újra választatott. A felügyelő bizottságba egyhangú lelkesedéssel Kemény Bertalan s. telekkönyvezető választatott a lelépett Kollmann Károly helyébe, ki jegyzőkönyvi köszönetét kapott. Jegyzőkönyvi köszönetét kapott Szabó Pál, az igazgatóság lelépett elnöke, Konss József és Scherer Lajos igazgató pénztáros, illetve titkára buzgó fáradozásaik fejében. Gróf Károlyi Sándor a szövetkezet eszme nagy előharcosa elhunyta alkalmából a közgyűlés ablakot. Édes, mámoritó szellő csapta meg az arcát. Szemei előtt a bűbájos tenger, melynek fodros tükrében fürdött a vakító nap sugara. A távolban apró delfinek játszva kergetődznek a vizen. Itt-ott egy csónak, amelyet a gyönyörű idő messzebbre csábított a parttól. Közvetlenül az ablaka alatt levő virágágyakból pedig erős rózsaillatot hozott feléje a fuvalom. A közeli társalgóban valaki zongorázott. Ebben a percben nagyon fájt a szive. Hogy elkergesse magától az elérzékenyülést, hirtelen betette az ablakot. Lement a sétányra. Délig a tengerparton bolyongott. Találkozott nehány ismerősével, de egyikhez sem csatlakozott. Mikor ebédre harangoztak a szállóban, már otthon volt. A table d’hote-nál egy éltesebb bécsi nő mellé került, akivel minduntalan megakadt a társalgás. Szinte örült, amikor vége volt az ebédnek s felmehetett a szobájába, hogy az elmaradt éjszakai alvást pótolja. Öt óra volt, amikor felébredt. Az esplanadeon már javában szólt a cigányzene. Saskőy gyorsan rendbeszedte magát, s lement. A beszélgetés, kacagás, pohárcsörömpölés, zeneszó, — mindannyi valami közös harmóniába folyt össze. Egy üresen álló kis asztalka mellé ült a kávéház szélén. Vajat és sört rendelt. Közben pedig nézte a sétálva hullámzó népet. Egyszerre elállott a lélegzete. Hevesen megdobbant a szive. Egy pirosnapernyős fiatal nőt pillantott meg. Fehér, könnyű csipkeruha volt rajta, egy sárga rózsa volt a hajába tűzve. A nő még nem vette őt észre, de folyvást közeledett ahhoz a ponthoz, ahol észre kellett vennie. Nem volt többé kétsége. Elza volt. Saskőy menekülni akart, de már nem lehetett. Elza kalandozó tekintete megakadt rajta. Látta, hogy elsápad. Megemelte a kalapját, és Elza hideg fejbólintással viszonozta a köszönést. E pillanatban odaért az asztala mellé. — Jöjjön utánam ! Beszélni akarok magával! súgta Élza, s azzal tovább ment. Saskőy fizetett és követte őt. Elza egy elhagyatottobb, sűrű lombsátorral árnyékolt helyen várta be. Egy percig némán néztek egymásra. Elza törte meg a csendet. — Miért jött utánam? — Hiszen ön mondta, hogy kövessem mondá tréfás hangon Saskőy. — Maga tréfál, pedig láthatja, hogy nem vagyok tréfás hangulatban ! — szólt Elza s hangja bánatosan rezgeti. — Miért utazott utánam ? Ebből a feltevésből, sajnálatomra, ki kell önt ánbránditanom, — szólt Saskőy ironikus mosollyal. Elza arcán fájdalmas csalódás tükröződött vissza. Tehát nem tudta, hogy itt vagyok nászuton? Becsületemre, nem! De azt talán tudja, hogy férjhez mentem ? Tudom. És tudja, mit jelent ez ? Sok mindent. Többek közt azt is, hogy ön már nem szabad. Kérem tehát, — szólt hidegen Elza, tartsa magát ehhez! — Hogy bebizonyítsam, mennyire nem szolgáltam rá e figyelmeztetésre, azonnal csomagolni fogok és tovább utazom. — Hová? Azt hiszem, legcélszerűbb lesz, ha Velencébe megyek. — Oh, oda nem lehet ... A jövő héten mi is oda megyünk. — Akkor hát visszautazom Budapestre s onnét a Tátrába. Isten önnel! Meghajtotta magát és egyenesen a szállóba ment. A holmija még úgyszólván együtt volt, s igy nem maradt egyéb teendője, mint, hogy az elutazáshoz szükséges intézkedéseket megtegye. Csöngetett a szolgának, akinek meghagyta, hogy podgyászát vigye a hajóállomáshoz. Még egy negyedórája volt. Azalatt a menetrendet tanulmányozta. E pillanatban halk kopogás hangzott az ajtón. — Szabad! Elza lépett be. Kissé halvány volt, de mosolyogni próbált.
