Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-19 / 17. szám
Melléklet a Losonczi Újság 17. számához. (1906.)^ kétszer annyit fizetünk ki, mint amennyit az illető sorozattól bevételeztünk, bizonyításra sem szorul, hogy évről-évre rosszabbodni kell a bevétel arányának a kiadáshoz képest, és hogy ez nem vezethet tiz év alatt oda, hogy a vagyon 12.000,000 koronára emelkedjék, az mindenki előtt világos lehet. Tehát vagyonának kamataiból kötelezettségeinek megfelelni már most sem képes az egylet s még kevésbbé lesz a jövőben erre képes. De egy-egy évjárat által a tiz évi ciklusban felhalmozott tőke kamatai sem elegendők ily célra. Az 1895. évjárat által a tiz évi ciklusban befizetett tagdijak kamatos-kamattal kitesznek a legjobb esetben 220,000 koronát, minek évi kamata nem tesz ki 10,000 koronát. Minthogy ennek az évjáratnak szükséglete 30,000 korona, ez évjárat évenkint vagy 20,000 koronát kénytelen a maga tőkéjéből pótolni. Tehát sem az eddig gyűjtött vagyon kamataiból, sem egy-egy évjárat által az illető 10 évi ciklusban összegyűjtött tőke kamataiból sem képes az egylet az illető évjárat iránt reáháramló kötelezettségeinek megfelelni. Hogy ily körülmények között, még a természetes fogyást is (elhalálozás következtében) számba véve, kétségtelenül mihamarább elkövetkezik az az idő, midőn az évjárat a maga tőkéjét teljesen felemésztette s más évjáratok tőkéjéhez nyúlni kénytelen, azt ezek után külön bizonyítani nem kell. S mivel minden, a nyugdíj-jogosultságba bevonuló új évjárat már az első évben kénytelen tőkécskéjét megtámadni, dőre az a remény, hogy az egyletnek, még ha a taglétszám felszökkenne 600,000-re, kötelezettségeihez mérten számottevő vagyona lehessen. Annál kevésbbé, mert hisz amit eddig fejtegettem, az mind ama feltevés mellett áll, hogy a tagok sohasem fognak nagyobb arányban nyugdíjra szorulni, mint amilyen az illető évjáratok 3‘8%-a — az összes taglétszám */io °/<ra- De ha ez az arány rosszabbodik s ha pl. 4 év múlva felszökik mondjuk kétszeresére, ami éppenséggel nem volna sok s ami ellen az egylet sehogy sincs megvédve, akkor már 1909-ben 700 tagnak, a mai nyugdíjfizetések arányában, a múlt évi járadék körülbelül tizenkétszeresét: 360,000 koronát kell majd fizetni, ami négyszer annyi, mint amennyi az illető évjárattól bevételeztetek. S a fejlődés valóban azt az irányt mutatja, hogy a tagszám növekedése, tehát a tagdíjakból befolyó összegeknek növekedése sokkal kisebb mérvű, mint a segélyösszegek növekedése. A segélyfizetés az első tiz évi ciklus leteltével 1903-ban kezdődött. Már most a tagok száma 1903-ról 1904-re 26 %-kal nőtt s 1904-ről 1905-re 20%-kaI. Ez ellenében a segély-összeg (az 1903. év a segélyfizetések szempontjából mint csonka év mellőzendő) 1904-ről 1905-re 66 %-kal nőtt. S hogy ez az arány nem hogy javulna, hanem okvetlenül rosszabbodni fog, ki vonná kétségbe, aki meggondolja, hogy egy sok tízezernyi emberből minden válogatás nélkül, minden orvosi vizsgálat nélkül, foglalkozásra, nemre, korra s egészségre való tekintet nélkül összekeveredett társaság hány tagja dőlhet ki egyszerre a munkából. Kell-e jóstehetség ahhoz, hogy az ember az egylet csődjének bekövetkeztét biztosan előre lássa? Mert az egylet, mint fentebb emlitettem, voltakép már most is passzíve áll. Midőn egyszer arról az egyetlen reális s szolid alapról letért — illetőleg rá sem tért, — hogy neki csak vagyona, illetőleg a tagdij-járulékok kamataiból szabad kötelezettségeit fedezni, azzal a hiú s vészbedöntő álokoskodással áltatja magát s a hozzácsatlakozókat, hogy elég szolid alapon áll, ha az évenkint befolyó tagdíjakat nem kamatoztatandó tőkének, hanem szükség esetén felemészthető évi jövedelemnek tekinti és ebből fedezi majd, mint már most is teszi, az évi szükségletet. Ez azonban nem egyéb, mint az olyan adósnak művelete, ki, hogy az egyik adósságot törlessze, más s mind nagyobb adósságokat kontrahál. Kezdetben, midőn még kicsiny az egylet kötelezettsége, ez eljárás egyáltalán nem mutatkozik veszedelmesnek. De kimutattam, hogy az idő okvetlenül ki fogja lyukasztani ezt a jótékony köpenyeget, mely egyelőre még a szervezet ijesztő gyengeségét eltakarja. Ez a nagy lyuk lehet hogy már nehány év múlva csúnyául fog mindeneknek szemébe meredni. __________(F olytatjuk.)_____ Reflexió a „Reflexiók a korzóról“ c. cikkre. Tisztelt szerkesztő úr! Lapjának április 12-iki számában »Tavasz« cim alatt megjelent cikkére több losonczi hölgy megjegyzésekép kérem a következőket közölni. A cikkiró feljajdul amiatt, hogy a gácsi-utcai korzón, illetőleg a Berger tükörtáblái mögül nem gyönyörködhetik Ízléses és szép női toalettekben. Panaszkodik, hogy szemét sérti a nagy tarkaság, s a toalettek összeállítását valóságos merényletnek minősiti a »jó ízlés« ellen, amely jó ízlés országának eljövetele után megható módon vágyódik. Én, mint a korzó egyik látogatója tiltakozom ezen kirohanás ellen. Nincs igaza a cikkírónak, mert a korzón legnagyobbrészt a legutóbbi divatú toaletteket mutatjuk be, melyek budapesti és — Uram bocsásd meg — bécsi műtermek remekei, miről a férjek és apák nagy serege tehet savanyú ábrázattal tanúságot. S merem állítani, hogy amit e műtermek mesterei alkotnak, amit e »nagyok« szépnek és Ízlésesnek deklarálnak, annak —gó úr (vagy talán úrhölgy?) felülbírálására — engedelmet kérek — nem hivatott. A gó úr (úrhölgy) cikkének hangja is szokatlan. Ha úr a cikkiró, úgy megjegyzésem az, hogy aki az ízlésről és a szépről beszél, annak azt ízlésesen és szé en is kell előadni. De a »Tavasz« c. cikkben nincs semmi más, mint gorombaság. Mert kérem, nem a legnagyobb lovagiatlanság — s ennélfogva gorombaság bennünket ízlésteleneknek bélyegezni ? Ha pedig hölgy a cikkiró, úgy azt hiszem, eltalálom a valóságot, ha azt mondom, hogy az illető már rég túl van az élet »tavaszán«, s egyéb célja nem volt, mint bennünket a »tavasz« jelzővel illetve irigyen korholni. Nem gondolja szerkesztő úr? * Jóllehet névtelen leveleket elvből nem szoktunk közölni, az audiatur et altera pars elvénél fogva kiadjuk a fenti sorokat azzal a toldással, hogy a —gó karcolata nagy általánosságban foglalkozott csak az Ízléstelen női toalettekkel. Már pedig — mihaszna tagadnók — vannak ilyenek is. A szerk. HÍREK. Heti krónika. Soha szebb, Remekebb Husvétunk nem vala! Köztünk járt A rég várt Szent béke angyala. Szomorú, Mély ború Nem födte az eget. Az erdő, A mező Gyönyörtől remegett. A fecske Csevegve Szép jövőn hímezett. A hála Bejárta A magyar sziveket. S díszes már Az oltár! A pogány istenek Szaladnak; S támadnak Szabadság, Szeretet. Jöjjön hát, Szabadság, Fölkent apostolod; Diadalt Nyer, arat Tulipán ostorod! Köztünk jár, Velünk már A béke angyala. Soha szebb, Remekebb Husvétunk nem vala!-u. A képviselőválasztás. Vármegyénkhez leérkezett a belügyminiszternek, gróf Andrássy Gyulának leirata, melyben tudatja, hogy az országos képviselőválasztások április 29-től május hó 8-ig vezetendők keresztül. A központi választmány a választás érdekében f. hó 12-én tartott ülésen az alispán elnöklete mellett a választás napjául április 30-át tűzte ki. Egyszersmint megtette intézkedéseit, a melyeket a választások érdekében a törvény a központi választmány hatáskörébe utal. Az egyes kerületekre nézve a bizottságok összeállítását is megejtette, amely a losonczi választókerületben a következő lesz: elnök Madách Aladár, helyettes elnök Gellén Endre, jegyző dr. Gyurkovics Mihály, h. jegyző Besse Dávid. — Egyúttal jelezzük, hogy dr. Molnár Albert, kerületünk függetlenségi párti képviselő-jelöltje vasárnap, 22-én, a délelőtti gyorsvonattal Pest felől városunkba érkezik, hogy programmbeszédjét megtartsa. Városunkban óriási várakozással vannak a vasárnap iránt s mint értesülünk már a vafuti állomásnál nagyszerűen kívánják volt képvist Jnket fogadni, hogy igy is kifejezést adjanak hívei, hogy mennyire ragaszkodnak volt és leendő vezérükhöz. Hisszük, nem lesz senkinek sem kedve, hogy dr. Molnár Alberttel szemben fellépjen, mert föllépése azonos lenne a legcsúfabb bukással. Helyén is van ez igy! Kossuth Ferenc levele. Pártunk elnöksége táviratilag üdvözölte Kossuth Ferencet miniszterré való kinevezése alkalmából, mely üdvözlésre a következő levél érkezett a losonczi függetlenségi és 48-as Kossuth-párt elnökségéhez: »Tisztelt Elnök úr! Kereskedelmi miniszterré történt kineveztetésem alkalmával nyilvánított szives üdvözletéért fogadja őszinte köszönetem kifejezését. Mondanom sem kell, hogy a vezetésemre bizott ügyeket erős kézzel abba az irányba vezetem, ahol az önnálló magyar államiság magasztos összesége az önzetlen hazafiság ős erejével felépül. A miniszteri székben maradok, ami voltam, a magyar függetlenségi eszme törhetetlen harcosa bár tekintetbe kell vennem és fogom is venni, hogy a kormány adott célokért alakult és ehhez kell nekem is alkalmazkodnom. Hazafias üdvözlettel Kossuth.« Kossuth üdvözlése. A magántisztviselők helyi bizottsága a következő táviratot intézte Kossuth Ferenchez: Hazafias lelkesedéssel üdvözöljük Nagyméltóságodat abból az alkalomból, hogy Kreutzer Lipót főtitkárunkat a függetlenségi párt hivatalos jelöltjei közé felvette, amivei osztályunk egyik legfőbb érdekét és életbevágó szükségét kielégíti és számunkra is új érát teremt. Határtalan örömmel és hálával a Magántisztviselők Országos Szövetsége Losonczi Bizottsága. Eljegyzés. Jávorka Erzsikét, társadalmunk e bájos és rokonszenves alakját f. hó 15-én eljegyezte Bukovszky János cs. és kir. főhadnagy. Fogadják a jegyesek őszinte szerencsekivánatainkat s jusson osztályrészükül zavartalan boldogság. — Schönfeld Margitot eljegyezte Lusztig Vilmos Budapestről. Zupkó Károlyt, az újonnan kinevezett osztályfőmérnököt, a máv. altiszti kar nevében Illés Lajos József pályafelvigyázó vezetése mellett felkereste egy nagyobb küldöttség húsvét másodnapján, hogy a közszeretetnek örvendő derék főmérnök urat kineveztetése alkalmából üdvözöljék. A főmérnök úr a küldöttség tagjait fényesen megvendégelte s igy több órán át kedélyes beszélgetésben együtt ünnepeltek. Persze lelkes pohárköszöntőkben sem volt hiány. Felolvasás. A állami tanítóképző-intézetben f. hó 22-én, vasárnap d. u. 6 órakor Laczek Gyula hittanár tart felolvasást Észak-Europa nagyobb városairól személyesen szerzett tapasztalatai alapján. Felolvasás lesz azonkívül a Magas Tátráról. Mindkét felolvasást számos vetített képpel lesz illusztrálva. Belépti-dij 20 fillér. A művelődési kör tagjai nem fizetnek. A tulipán-kert. Április 9-én Bgyarmaton megalakult a Nógrádmegyei tulipán-kert. A társadalom lelke, a nő szólalt meg, hogy élére álljon a nagy nemzeti mozgalomnak s átvegye a dicső múltból reá szálló, reá váró örökséget. Az elnök báró Jeszenszky Sándorné a tulipán-kert célját ily röviden és tömören fejezté ki: »A tulipán célja a magyar ipar pártolása és az osztrák cikkek teljes boykottálása . Dr. Balás Károly indítványára megalakították a központi nagy választmányt és a külön járási választmányok megalakítására lelkes és tevékeny urinők kérettek fel. A Losonczon megindult mozgalom szervezésére vállalkoztak Wagner Sándorné, Kovács Ferencné, özv. Szigyártó Samuné, Sternlicht Lipótné. A losonczi járásban: Hubay Jenőné, gróf Czebrián Róza, Török Zoltánná, Kuhinka Istvánná. A füleki járásban: Mocsáry Sándorné, Jónach Antalné és Vecsey Ferenczné. Egyúttal lelkes felhívást küldöttek a kiküldött és a mozgalom irányítására felkért úrinőkhöz, amelynek bizonyára meglesz az az eredménye, hogy városunkban is mielőbb meg fog alakulni a tulip >-kert. Hiszen annyi szó folyt már erről és a tali', teljesen elkészítetnek látszik. A Losonczi Dalegylet elhalasztott dalestélyét feltétlenül megtartja f. hó 21-én, szombati napon. A dalegylet igazgatósága abban a szerencsés helyzetben van, hogy az előre jelzett műsort egészében sikerüli megtartania. Maga a
