Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-24 / Mutatványszám
/ Mutatványszám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1905. december 24, LÓSONCZI ÚJSÁG* Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Negyedévre 2 kor. 8 : A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT Ír Egyes szám ára 20 ti], [ HIVATALOS KÖZLÖNYE. \E felwl Karácsonyra. Irta : Kossuth Ferenc. A hazaszeretet vallásában hitsorsosainknak üdvözlet! A szeretet ünnepén, az ország nehéz helyzetében, áldás van a hazán. Csak nehány napja annak, hogy az egész országgyűlés, a képviselő- s a főrendiház egyaránt, egyhangúlag tiltakozott a magyar alkotmány s a törvények megsértése ellen. Bebizonyult az, amit néhány év előtt alig mertünk volna reményleni, hogy a nemzet egybeforr; s a pártok, a haza jogai védelmében nem egymás ellen, hanem egymás mellett állnak. Megszűnt a régi magyar átok: a pártoskodás; megszűnt a széthúzás. Bebizonyult, hogy midőn szükség van rá, egy szívvé, egy lélekké tud lenni az egész nemzet! Ezt az áldást, mely nagy áldássá lehet a nemzet életében, az a nyomor és szenvedés idézte elő, amelylyel megfenyegettek s a melynek az lett a hatása, ami a szenvedésnek mindannyiszor, midőn erős embereket ér. Megedzi a szenvedőt a szenvedés, de meg nem töri; ügy hat, mint a tűz az aranyra; megtisztítja a jellemet; kiveti a salakot és összeolvasztja azt, ami becses. így történt ez a magyar nemzeti érzelemmel ; s ezt az Isten áldása hozta ránk akkor, amidőn legtöbb, robbanó anyagot dobott közibénk az önkény, remélve, hogy szétrobban köztünk az összetartás. Ha lettek volna köztünk kishitűek, akik kételkedhetnének a nemzeti igazság végleges győzelmében, kételyüket eloszlatta volna az a megható jelenség, mely a magyar nemzet iránt a legmélyebb rokonszenvet fogja felkelteni a gondolkodók és érzők sokaságában, az egész világon. Akinek esze és szive van, meg fogja érteni és meg fogja érezni azt, hogy nagy igazság lehet a magyar nemzet igazsága, ha ügy tud hatni a nemzetre, mint ahogy hatott most a magyarra. Az alkotmányosság elvének magasztos diadala az, midőn ennek veszélye szenvedélyes ellentéteket elsimít és ennek védelme egymás mellé, állítja az ellenfeleket és a barátot. És vájjon mi lesz most, a nemzeti érzelem e nagy horderejű megnyilatkozása után ? Be fogja-e látni az agg uralkodó, hogy Magyarországot csak a nemzettel lehet kormányozni, de a nemzet ellen soha ? Be fogja-e látni, hogy a nemzet csodás mérséklete nem gyöngeség, hanem erő; nem lankadás, hanem kitartás; nem kétkedés, hanem bizalom és törhetetlen hit és akarat? . . . De, Bécs messze van, a királyi polc magas; sokaknak érdeke az, hogy elszigetelve álljon a polc és hogy a magyar király, aki a nemzet szivében élhetne, ha akarna, élete végén a sors által kiirtott családjának romjain, magányosan éljen, meghasonlásbán magyar nemzetével. Olyan tanácsosok környezték eddig, akik oda fejlődtették a helyzetet, hogy a jogvédő kisebbség, előbb többséggé, most már a nemzet összegeségévé lett. T ÁR C A. Letört virág. »Biró uram! ne vessen rám! Vicispánunk kertje alján — Vicispánunk legényfia Elvette a keszkenőmet S becsukatta szeretőmet, — — Elvesztettem az eszem, — Oh irgalmas Istenem!« »Ne sirj Annus! Harminc tallér Sok is, nem is, — de annyiér’ Od’adta von’ keszkenőjét Szőke kis lány, barna leány A faluban tán mind a hány. Ne keseregj gyermekem. Oh irgalmas Istenem!« »Babádért se zokogj olyan Keservesen, bánatosan, Kiszabadul börtönéből S üldözője majd meglakol, — Szived tehát m’ért zakatol í És urad csak ő leszen. Oh irgalmas Istenem!« Hazajön és szól a leány: »Anyám, anyám, édes anyám: Nem éhezel már te többet, Harminc tallért, arany tálért Ád a babám fogságáért A vicispán énnekem. Oh irgalmas Istenem ! GZ S aztán fut, mind bolond gyerek: »Jó emberek ! Jó emberek ! Tiszta, fehér keszkenőmet, Egyetlenegy szeretőmet Keresem ! Oh irgalmas Istenein!« És a jó emberek: »Ott láttuk jegyesed, Örökös hűséget Esküdött Lidinek, Keszkenődet, koszorúdat, Úszni láttuk Duna vizén, Utána ment édes anyád S ott veszett a viz fenekén, A zöld mohos köveken Oh irgalmas Istenem ! Harmadnapra Alkonyaira Lárma van A faluban: »Halott úszik A Dunán! ügy látszik egy Leány teste.« S kifogják még Aznap este. . . . Szól a falu bús harangja S az alkonyat szürke árnya Reáborúl csendesen. »Jé! Annus, a falu szépe!« — Suttogja a falu népe. — »Oh irgalmas Istenem!« Qyurkovics Mihály. Ennek dacára a nemzet mindig kész oly kibontakozásra, amely nem a nemzet megtörésében, nem az alkotmányos jogok megzsibbasztásában merítené megvalósulását. A nemzettel szemben több Ízben ultimátumot mondott ki az uralkodó, de ezekre a nemzet ultimátumokkal soha nem felelt, hanem megállt a törvény s az alkotmányos jog alapján s ezen kell létrejönni a megoldásnak, a törvényhozás két tényezője közt, ha a megoldás létre jöhet. A szeretet Istenének születése reményt, hitet, megváltást hozott egykoron. A remény és hit élénken él honfi szivünkben! Jöjjön tehát a megváltás is hazánkra. És jönni fog! Bizalmunk. Hiába nézünk erre-arra. Hiába kutatunk mindenfelé: a mai zűrzavaros viszonyokból való kibontakozás hajnalsugarát sehol sem tudjuk felfedezni. Bármerre tekintünk is: gondolatunkat a bizonytalanság, a sötétség veszi körül. Harmincnyolc év után a bécsi abszolutizmusról egészen lehullott a lepel. Ott áll előttünk teljes meztelenségében. Még ugyan az alkotmányosdi vékony fátyoléval takargatja magát. De nem segít már ez sem. Átlátszik rajta a nép szabadságára szomjuhozó vágy és a népjogokra kajánul vigyorgó arc. A politikai láthatáron tornyosulnak már a fekete felhők. Közelebb-közelebb jön. Már a szele is érzik. A közéletünkben összehord minden piszkot. A politikai kishitűség zül-A magyar nő eszményképe a magyar költészetben.*) Irta : Scherer Lajos. Egy magyar iró, Kenedi Géza »Problémák« ciinű könyvében többek között azt irja, hogy »van valami varázsa a női léleknek, mely mint egy kiengesztelő szelíd sugár, megaranyozza a lét tökéletlenségeit és virágot fakaszt ott is, ahol a természet keze csak sivár élettörvények szikláit bírta fölhalmozni.« B. Eötvös József meg azt mondja: »A jó asszony olyan mint a napsugár. Ha nem is hoz semmit, minden gyarapszik tőle. A rossz asszony pedig olyan mint az árvíz. Minél többet hoz, annál kevesebb a köszönet benne.« Íme e nehány sorban majdnem benne foglaltatik minden, ami a női ideálhoz tartozik. S habár mindnyájunk lelkében él bizonyos képe a női eszménynek, nem lesz érdek elen a magyar poétákhoz fordulni, meglesni mi Kegy, hogy ők mint vélekednek a nőkről, illetve mit tartanak ők a magyar nőkről, milyen hivatást szánnak neki s egyáltalán milyen eszményt rajzolnak ők róla követendő mintául. És azt annál inkább meg szabad cselekednünk, mert magyar nők között vagyunk, akik nemcsak szeretik és olvassák a magyar irók műveit, de a valóságban is igyekeznek azon, hogy mindig és minden körülmény között magyar nők legyenek, akiknek legbájosabb szépítő szerük »az ártatlan szív, a tiszta gondolkozás, az üde kedély, *) Szerző az ág. h. ev. egyh. nőegyesület ruhakiosztó gyűlésén, dec. 17-én, olvasta fel, amelyet ime örömmel közlünk, hogy költőink által teremtett szellem minden magyar nő kitörölhetlen vonása legyen érzésükben és gondolkozásukban egyaránt. Szerk.
