Lorain és Vidéke, 1975 (62. évfolyam, 1-24. szám)

1975-12-19 / 23. szám

KARÁCSONY KARÁCSONY ünnepén a négyezer esztendeig várt ki­rályok királyának szeretetét látjuk megvalósulva; e szent napon a boldogság és az öröm szárnyain mi, hívők, mind­annyian kivétel nélkül sie­tünk Bethlehembe egy já­szolhoz, mely a világ Urát rejté magában, hogy ott szi­vünk legszentebb érzelmeit felajánljuk. Óh, milyen szíve­sen, milyen kimondhatatlan örömmel időzünk a szegény, elhagyatott istálló körül, mert uj és csodálatos titkot látunk ott. Angyalok, arkan­gyalok, kerubok és szeráfok dicséneket énekelnek, midőn látják, hogy ő, aki az égben volt, isteni kegyelmét szét­árasztandó, leszállott a földre. Ma Bethlehem a csillagok roppant tábora helyett az an­gyalok fényes karát fogadja, s hajnal ibibora után nem a természetes nap, hanem az igazság napja árasztja szét áldó, jótékony sugarát. Ma az ég lakói találkoznak a föld lakóival: angyalok, királyok, pásztorok együtt dicsőítik az Istent. Méltán örvendünk tehát mi is a mai napon, KRISZTUS születése napján, tudván azt, hogy Ő e világnak Isten által küldött Megváltója; ó az, aki mennyei tanításával megvilá­­gositotta az embereket; ő az, aki minket Istennel kibékí­tett, az ördög és a bűn rabsá­gából kiszabadított; ő az, aki minket újra Isten gyer­mekeivé, a menyország örö­köseivé tett. örvendjünk tehát ezen a napon és tiszta szívvel, lélek­kel, örömmel énekeljük az an­gyalok seregével: “Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratu embereknek.” (Luk. 2-14.) Boldog karácsonyi ünnepet kíván minden hivő magyar­nak Főt. Pajtás Bertalan. a Szt. Mihály egyház plébánosa. BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK lapom és munkatársaim nevében minden hirde­tőnknek, előfizetőnknek, olvasónknak és az össz­­. magyarságnak. Kívánjuk, hogy az ünne­pek hozzanak örömet, békét és szeretet minden magyar otthonban. Bodnár P. Lajos kiadó-szerkesztő Társadalmi események NAPTÁRA DECEMBER 31. — Magyar Szil­vesztert rendez a Szt. László Klub. Lesz disznótoros vacsora s jó zene. DECEMBER 31 — Szilveszteri mulatság lesz a ref. teremben. Este 8 órakor vacsora; 9 órától éjfél után 1-ig tánc. A mulatsá­got a Ref. Egyház szervezetei rendezik. FEBRUÁR 7, — A Polgári Kör tisztviseló'inek beiktatása vacso­rával és táncmulatsággal egybe­kötve. Az esemény a Szt. Lász­ló iskola termében lesz meg­tartva. Lapunk legközelebbi száma DECEMBER 29-ÉN jelenik meg VOLUME 62. ÉVFOLYAM—No. 23 Szám LORAIN, OHIO 44055 *tl EGYES SZÁM ÁRA 15c 1975. DECEMBER 19. Advent — Jön a Krisztus — Karácsony DVENT _ ELJÖVETEL. Az adventi időszak a Karácsany előtti négy vasárnapot magába foglaló időszak, a várakozás, az előkészülő­­dés időszaka Krisztus születéséhez, Kará­csony szent ünnepéhez! JÖN A KRISZTUS — mi pedig várjuk az Ö megérkezését! JÖN A KRISZTUS, a megígért Messiás! Izrael népe hosszú évszázadok folytán várta a megígért Messiást, mint királyát, hatalmas uralkodóját, hogy felszabadítsa Róma elnyomó hatalma alól. Isten a kellő időben elküldte Szent Fiát, Krisztust, a Messiást, de nem mint földi uralkodót, a nemzet felszaba­dítóját, hanem mint az emberiség megváltóját, idvezitőjét! “Az övéi közé jött és az övéi nem fogadták be őt. De mind­azoknak, akik befogadták, akik hisznek az Ő nevében, ha­talmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (János 1:11,12.) András megtalálta és felismerte Őt s testvéré­nek, Simon Péternek ezt mondotta: “Megtaláltuk a Messi­ást, ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus.” (János 1:41.) A samáriai nő Jákob kútja mellett igy szólt Jézushoz: “Tu­dom, hogy a Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik), mikor az eljő, megjelent nekünk mindent . . . Monda neki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.” (János 4:25,26.) Izráel népe nem fogadta el Jézust, mint a megígért Mes­siást. De mi elfogadjuk-e őt most, mikor hozzánk jön és valljuk-e Péterrel együtt: “Te vagy a Krisztus, az élő Is­tennek Fia!” (Máté 16:16.) Jön a Krisztus, a világ világossága! “Az igazi vilá­gosság eljött volt már a világba, amely megvilágosdt min­den embert”. (János 1:9.) Jézus ezt mondja önmagáról: “Én vagyok a világ világossága; aki engem követ nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Já­nos 8:12.) A XX.-ik század népe elméjében a legfelvilágosodottabb nép és nemzedék az emberiség történetében. Azonban mo­rális, lelkiéletében nemzedékünk ismét a “sötét korban” él! Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy lélekben fel­világosodjunk, hogy Krisztussal — a világ világosságával, _mi is a “v;Jí iJÁvcssáfta” lehessünk! _ Jön a Krisztus — “az ut, az igazság és az élet!” Jézus mondja: “Én vagyok az ut, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Já­nos 14:6.) “Megismeritek az igazságot és az igazság sza­badokká tesz titeket.” (János 8:32.) “Én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igaz­ságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én sza­vamra.” (János 18:37.) “Én azért jöttem, hogy életük le­gyen és bővölkedjenek.” (János 10:10.) “Amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.” (János 6:51.) Krisztus jön, hogy megjelölje és megmutassa mind­nyájunknak az egyedüli utat, amely egész földi életünkben az öröm és boldogság forrásához vezet bennünket és földi életünk után Istenhez és a krisztusi idvességhez. Jön a Krisztus, hogy hirdesse és megismertesse az ö igazságát, Isten igazságát az emberekkel, egyénekkel és nemzetekkel: “Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát.” (Má­té 6:33.) Mi emberek — férfiak, nők, ifjak, gyermekek — mindnyájan vágyakozunk a szebb, boldogabb, tökéletesebb életre. “Aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” (Máté 10:39.) Jön a Krisztus, a békesség Fejedelme! “Békességet ha­gyok nektek; az én békességemet adom nektek; nem úgy adom én nektek, amint a világ adja.” (János 16:33.) “Mert Ő a mi békességünk. És eljött és a békesség evangéliumát hirdette nektek.” (Efézeus 2:14, 17.) Karácsonykor ismét halljuk a menny üzenetét: “A földön békesség és az em­berek között jóakarat.” (Lukács 2:14.) Jön a Krisztus! Nemcsak hirdeti, hanem hozza ő a békességet mindnyájunk szivébe és életébe! Elfogadjuk-e őt, mint a Békesség Fejedelmét? Elfogadják-e őt a nem­zetek ?! Jön a Krisztus és hozza Isten örök szeretetét: “Mert úgy szerette Isten a világot, -hogy az Ő egyszülött Fiát ad­ta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16) “Amint az Atya szeretett en­gem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.” (János 15:9.) “Az Ur pedig igazgassa szi­veteket az Isten iránt való szeretetre és a Krisztusban való állhatatosságra.” (II. Thess. 3:5.) Ha befogadjuk Krisztust sziveinkbe, akkor vele együtt -befogadjuk Isten szeretetét is! Jön a Krisztus! Ez adventi időszakban úgy várjuk Őt, úgy készüljünk szívben és lélekben születése napjához, Ka­rácsony Szent Ünnepéhez, hogy ne csak meglássuk és kö­szöntsük őt, hanem valóban szivünkbe fogadjuk, mint Is­ten Szent Fiát, a világ Világosságát, életünk Útját Is Igaz­ságát, a Békesség Fejedelmét, s hogy Őbenne és őáltala megteljünk Isten Örök Szeretetével! Anyaszentegyházunk nevében boldog, Istentől megál­dott karácsonyi ünnepet kívánok gyülekezetünk minden tagjának, a Lorain és Vidéke szerkesztőjének és kedves fe­leségének, a lap olvasóinak és összes magyar testvéreim­nek! Igaz lelkipásztori szeretettel, Nt. Bacsó Béla és családja, az Elyria-i Magy. Ref. Egyház lelkipásztora. ÁDVENTI ELMÉLKEDÉS (HAZAI LEVÉL) J KARÁCSONY elé járulunk. Ma még csak várjuk, előre álmodjuk ezernyi szánét, va­rázslatos hangulatát. De mikor eljő, meglep majd minket azzal, hogy lelke elősugár­­zik minden fölösen reápazarolt, evilági csil­logás mögül és meg-nem-érdemelten is az Ünnepek Ünnepe marad. Nekünk, magyaroknak különösképpen is. Megiratlanul halasztgatott levelek kelnek szárnyra, el­haló barátságok kopognak az ajtón, mintha megannyi ma­gyar szív magáról hirt adó kis lángja borítaná fénybe a világ négy sarkát. Ha nem többet, de annyit mindegyik je­lent : é lü n k ; — -ha mást nem, de azt mindegyik kérdi: éltek-é? És közben könny futja át szemünket: mert íratlanul, szótlanul mindnyájan keresünk egy-egy messze múltakba foszió arcot, — valakiét, akinek már nem üzen­hetünk csak a lélek -titokzatos sugarainak utján . . . Szabad-é nekünk felbontani és szivünkhöz szorítani most egy ilyen levelet? Senki ugyan kézzel meg nem irta, írása formáját senki még nem látta. De én úgy érzem, hogy üzenete igazabb, kedvesebb minden másnál. Mert feladója: közös édesanyánk, Magyarország; címzettjei: mi valamen­nyien, idegenbe szakadt magyarok. Hallgassátok. “FIAM, — anyád ir most neked. Karácsony van idehaza is, és tudom, hogy mostanában sok könnyes gondolatod jár hazafelé. írok, mert van hoz­zád mondanivalóm, és van, amit nem kérhetek mástól, csak tőled, Amerikába, és a világ minden -szélére elbujdosott fi­amtól. Mert igaz ugyan, hogy odakint azt várnák el tőled sokan, hogy rólam végkép elfeledkezz, — idehaza pedig azt állítják némelyek, hogy elárultál engem, de még ha igaz is lenne ez a vád, akkor is a testi és szellemi életadás jogán nekem fiam vagy, mindörökre. Én láttalak első karácsonyfád tövében. Tudom, azóta sok sötétség rémitette álmaidat, és sok megaláztatás törte meg szemed csillogását. Én mégis arra az ártatlan örömre emlékezem, amit akkor megláttam benned. És én megál­dottalak akkof"Á miniden mosolyommal. Én láttalak és zeng még szivemben az ének, mikor ha­vasán, kipirult arccal, fehér süveggel jártátok a falut. A kis papir-betlehem ma is megvan. De azt csak most írha­tom meg, hogy a friss, meleg kalácsot, amit a jászol mellé tettél, egy életre akartam a kezedbe adni. Aztán háború lett. Lelkem oda is veled ment, fájdal­mam ezer éjféli haranggal is utánad kiáltott és tűz és ólom­eső póklábam is téged szólított, mikor a Halál Angyala és az Élet Jézusa egy napon kérték lelkedet. Ezért van az, fiam, hogy legyen bár hófehér a világ odakint, belül feketére vérzi -sebünk ezt a karácsonyt is. Mert nem az a mi legnagyobb panaszunk mostan, hogy valakik ezt is ki akarják tépni imára kulcsolt kezünkből. Ők e -világból valók, és csak azt vehetik el, ami a karácso­nyunkban a világé. De az fáj, hogy karácsonykor minden­ki hazatér, mint ama jelképpé vált császári népszámlálás napjain, csak hozzánk nem jön (haza senki sem. Üres a te­rített asztal, mert te nem hajolsz fölé, néma az éneklő temp­lom, mert nem vélem hallani a te hangodat odafent a kó­ruson. Nem érzem semminek értékét, szépségét többé, mint azelőtt. Akkor én adtam, én ajándékoztam mindent, neked is. Ma olyan furcsa, idegen az érzés, hogy nincs mit és nincs kinek adjak. Mondjátok azért mindenkinek, hogy ne bán­ja senki e föld hátán, ha az én karácsonyom egyszerű, fa­lusias ünnep, és nem tart lépést a kalmárkodó vásáriakkal. Hiszen nem igazi az a karácsony, amit tévelygő módon ti is el akartok vinni a családi tűzhely mellől duhajkodó, ri­­koltozó mulatságokba. Rám, magyar édesanyádra, akkor em­lékezel igazán, amikor az Ünnep értelmét Betlehem herce­gében, a Békesség Fejedelmében tartod meg. Végül: kérdezed fiam, hogy mit küldhetnól haza kará­csonyra? Ruhát is, cipőt is, élelmet is. Tudod, testvéreid vannak és én nem tudok adni nekik annyit, mint amennyit fogadott hazád nyújt neked mostan. De ha emlékem szent előtted, ha méltó akarsz lenni hozzám, — küldj haza min­den imából egy mondatot, minden könnyedből egy cseppet, minden szivedből a legmélyebb hűséget. Rajtunk ez segít a legtöbbet. Bizony, virrasztva várjuk soraidat, most, amikor, . . . megiratlanul halasztgatott levelek kelnek szárnyra, elhaló barátságok kopognak az ajtón, mintha megannyi magyar szív magáról hirt adó kis lángja borítaná fénybe a világ négy sarkát. Ha nem többet, de annyit mindegyik jelent: élünk; — ha mást nem, de azt mindegyik kérdi: éltek­­é ? És közben könny futja át szemünket: mert íratlanul, szótlanul mindnyájan keresünk egy-egy messze múltakba foszió arcot, — valakiét, akinek már nem üzenhetünk csak a lélek titokzatos sugarainak utján . . . Örök szeretettel csókol, és áldott, igazán boldog kará­csonyt kivan mindnyájatoknak árva édesanyád, Magyarország.” Nt. Novak Miklós, loraini református lelkész. Assisi Szent Ferenc JÁSZOL ÜNNEPÉLYE és annak kihatása (1223 dec. 25.) VILÁGTÖRTÉNELEM legkimagaslóbb ese­­eseménye: Jézus Krisztus, a megígért Mes­siásnak, a világ Megváltójának születése. Ezt a csodás eseményt a szent Evangélisták oly tisztán leírták, hogy azóta a kereszténység ezerféle módon kívánta megszemléltetni. így keletkeztek a különféle u.n. karácsonyi misz­tériumok, népiesen: betlehemek, amelyekkel a betlehemi jeleneteket a nézőközönség előtt mutatták be. Különösen a mélyen vallásos középkor művelte ezeket a karácsonyi vallásos játékokat. De épp ezen elter­jedtségüknél fogva a legtöbb helyt nem éppen a legmél­tóbb módon folytak le. Itt-ott durva jelenetekkel fűszerez­ték, sőt áhitatot; és erkölcsöt sértő szövegük volt. Szóval, a karácsonyi játékok eldurvultak. Akkoriban lépett fel Assisi Szent Ferenc, a róla elne­vezett Ferences-rend alapitója. ő volt kora legmegértőbb embere és egyúttal az Isteni Kisded legnagyobb barátja. Na­gyon fájt neki a szép pásztor-játékok elfajulása. Ezért el­határozta magában, hogy megtisztítja azt a visszaélések­től és olyan színvonalra emeli, hogy az valóban a lelki kul­túra egyik tényezőjévé váljék. Az esemény igy történt: Szent Ferenc égve a vágytól, hogy úgy ő, mint rendtársai és a nép minél megtisztultab­­ban, de szinte teljes eredetiségében lássák a mi Urunk, Jé­zus Krisztus csodálatos születését, a Karácsonyt és azt mi­nél áhitatosabb ünnepelhessék meg, három évvel halála előtt, 1223-ban Greccio-ba ment. Közeledett Szent Karácsony ünnepe. Hogy tervét keresztül vihesse, elment a gazdag és mélyen vallásos greccioi grófhoz, Giovanni Velita-hoz és megbeszélte vele a dolgot. “Kint, az erdő mélyén __ mond­ta neki Szent Ferenc — keresünk egy barlangot. Beállítunk egy jászolt, a jászol mellé szamarat és ökröt. Ott lesz Mária és József is, éppen úgy, ahogy Bethlehemben volt azon a szent éjszakán.” Minden úgy történt, ahogy Szent Ferenc kívánta. 1223 december 25-ének éjszakáján a Grecoio-i erdőben készen volt a jászol. Volt ott ökör és szamár. Máriát és Józsefet való­színűleg élő emberek, vagy szobrok helyettesítették. Csak a legfontosabb, az Ur Jézus hiányzott. De a jászol elé ol­tárt állítatott fel. És Karácsony éjszakáján megindult az egész környék népe a Grecoio-i erdőbe jászolt nézni. Greccio lett az uj Bethlehem. Eljöttek Szent Ferenc társai is, akikkel együtt ő képezte a jászol körüli belső kört. A nép magasan tartot­ta kezében a fáklyákat. Megkezdődött az éjféli mise, ame­lyen Szent Ferenc, mint diakónus, társaival együtt szolgált az oltárnál és segédkezett a miséző papnak. Felcsendült az ének; visszhangozta az erdő és visszazugták a bércek: “Gloria in exelsis Deo et in terra pax hominibus”. “Dicső­ség az Istennek és békesség a jóakaratu embereknek”. Megtörtént az átváltozás. Tehát már ott van a beth­­lehemi Kisded! Egészen tökéletes lett a bethlehemi jelenet. Azután szólani kezdett Szent Ferenc; mert ő mondotta a szentbeszédet. “Mélyen sóhajtva, megindulva nagy áhíta­tában — írja róla életraajzirója, Celanoi Tamás, — elá­rasztva a csodálatos örömtől, beszélt a szegény Királyról”, aki ezen az éjszakán nekünk született. Szivét túláradó ér­zések töltötték el, amelyek a prédikáció szavain át ömlöt­­tek a hallgatóság leikébe. És valahányszor Jézus nevét akar­ta kimondani, elárasztotta szeretetének tüze és helyette csak a “Bethlehemi Kisded” kifejezést használta. Ez a ki­fejezés Szent Ferenctől ered. Annyi kedvességgel ejtette ki e szókat, hogy az utánozhatatlan volt. Szent Ferenc egyszerre csak elhallgatott. Szótlanság­ban, elragadtással állott az Istennek szentje a jászol előtt. A legenda szerint, amelyet életrajzírói és az összes kódexek megerősítenek: víziója, látomása volt. Megjelent neki a “Kisded Jézus” gyermek alakjában. Beszélgetett, társal­gót vele. A nép mit sem hallott a bensőséges társalgásból, mit sem látott a jelenésből. Csak csodálva nézte Szent Fe­renc extázisbán ragyogó arcát. Ez volt Szent Ferenc karácsonya. Az első Greccio-i já­szol-ünnepély. Elképzelhetjük, micsoda boldogságot árasztó karácsony éjszaka volt ez ott kint, az Isten szabad ege alatt! Szent Ferenc Greccio-i jászol-ünnepélye korszakalkotó volt a karácsonyi misztériumok történetében. Előtte a ka­rácsonynak ilyen módon való megünneplése ismeretlen volt. Ebből fejlődött ki a mai modem értelemben vett “Bethle­hemi Kultusz”: a jászol, a bethlehemezés, a karácsonyi je­lenetek színpadi előadása, a szokásos pásztorjátékok és a mai bethlehemek művészeti előállítása a szobrászatban és festészetben. Mindez Szent Ferencnek és az ő rendjének köszönhető. Ezek a gyönyörű szép szokások mindenütt a ka­rácsonyi boldogságot árasztják, amely mellett a karácsony­fa részben már elvilágiasitott. Ilyen karácsonyi gondolatokkal, elmélkedésekkel eltelve kívánom meghívni a Szent László Egyházközség hivei és a magam nevében is Lorain és környéke magyarságát, hogy tekintsék meg templomunkban a mi bethlehemünket decem­­bei 28-án délután 3 és 4:30 között. Általánosan hires nem­csak városunkban, de más városokban is elterjedt szépsé­gének hire. Bethlehemünkkel szeretnénk boldoggá tenni és áhítatban erősíteni a hivő embereket úgy, mint Szent Fe­renc atyánk 752 évvel ezelőtt tette Greccio-ban. Szeretettel várunk mindenkit. Főt. Demetzky Sándor, a Szt. László Egyház plébánosa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom