Lorain és Vidéke, 1975 (62. évfolyam, 1-24. szám)

1975-04-11 / 7. szám

Tony Ellsworth (327-7th St., Elyria) 19 éves s Thomas Baldwin (21,5 South Park St., Oberlin) 21 éves fiatalember a Ford-gyár loraini telepén az elszállításra váró, uj zárt panel-kocsik (Van) közül 13 darabot súlyosan megrongált az által, hogy a kerítésbe, il­letve egymásba hajtotta őket. Tettükkel az eddigi becslések szerint körülbelül 50 ezer dol­lár értékű kárt okoztak. A rendőrség mindkettőjü­ket elfogta és bíróság előtt felelnek cselekedetükért. ■ James Macartney, az Ohio Turnpike egyik supervisor ja, aki az elyriai 8-as kapunál teljesít szolgálatot, megnyer­te az Ohio Lottery-t (állami sorsjáték) és 300 ezer dollárt kap a következő húsz év fo­lyamán. Az első 15 ezer dol­láros csekket már meg is kapta A szerencsés nyertes fele­sége a Lorain Products Inc. alkalmazottja, aki maga is két 20 dolláros jegy nyertese. Az egyikkel az 1 millió dollá­ros húzás reménykedő részt­vevője is.) ■ A legutóbb közölt hivatalos jelentések szerint, a munka­­nélküliek száma az Egyesült Államokban megközelíti a 8 milliót. A kormány vezető tagjai s Ford elnök legutóbbi nyilat­kozata szerint a gazdasági élet hanyatlásának üteme le­lassult és az infláció irama is jelentősen korlátozódott. Azt remélik, hogy az 1975-ös esz­tendő harmadik negyede meg­hozza a várva-várt fordulatot és a gazdasági helyzet attól kezdve javulni fog, ha lassan is. Ugyanakkor Ford elnök azt indítványozza, hogy a mun­kanélküli segélyek folyósítá­sának idejét az eddigi 52 hét­ről 65 hétre emeljék fel. Társadalmi események NAPTÁRA ÁPRILIS 13. —• Palacsinta ebédet rendez a Ref. Egyház énekkara déli 12 órától 3-ig. Jegyeket elő­re is lehet váltani. ÁPRILIS 27----A Szt. László Egy­let klubházának adósságlevél­égetési ünnepélye — bankettel s táncmulatsággal — a Szt. Lász­ló iskola nagytermében. MÁJUS 15. — A Szűz Mária Egy­let Anyáknapi ebédje a Szt. László iskola nagytermében. JUNIUS 29. — Az Ifjúsági Bs. Egylet csoportos kirándulást ter­vez a Martins Ferry-i Magyar Napra. Léghűtéses buszon indul­nak. Helyfoglalást eszközölni le­het Mrs. Ethel Dellefieldnél, ki­nek telefonszáma: 282-5924. JULIUS 12. — Szabadtéri szalon­nasütés lesz az Ifjúsági Egylet Pearl Ave.-i klubházának szom­szédságában. AUGUSZTUS 3. — A loraini ma­gyarság 38-ik “MAGYAR NAP­JA” a Nagybizottság rendezésé­ben. AUGUSZTUS 9. — Szalonnasütés a régi Smith-féle farmon (Dun­­ton Rd.) a Polgár Kör rendezé­sében. SZEPTEMBER 6. _ “Magyar Es­tet” rendez az Ifjúsági Egylet. OKTÓBER 4. — A Polgári Kör gála rendezvénye, a “NIGHT In BUDAPEST” a Szt. Mihály Te­remben lesz megtartva. OKTÓBR 12. _ A Szt. László Egyház szüreti bálja. NOVEMBER 16. — A Szt. László Egyház fennállásának 70 éves jubileumi ünnepe. NOVEMBER 22. — Barnyard est az Ifjúsági Egyletnél. Lapunk legközelebbi száma ÁPRILIS 25-ÉN jelenik meg OLUME 62. ÉVFOLYAM - No. 7 Szám LORAIN, OHIO 44055 EGYES SZÁM ÁRA 15c 1975. ÁPRILIS 11. MEGHALT CHIANG KAI-SHEK TÁBORNOK . Nemzeti Kina elnöke, a 87 éves Ghiang Kai-shek tábor­nok, április 6-án reggel meghalt szigetországa székhelyén. Az elhunyt elnök utódja — a Taipei szóhellyel kormányzott For­­moza elnöke — C. K. Yen volt alelnök lesz, de a hírek szerint, a tényleges hatalom Chiang Ohing-kuo miniszterelnök, Ghiang Kai-shek legidősebb fiának kezében marad. Politikai szakér­tők nem várnak lényeges változást Nemzeti Kina politikai magatartása tekintetében. Chiang Kai-shek tábornok közel hatvan, esztendeje volt aktív szereplője Kina 4,000 éves történelmének és jól infor­mált politikusok véleménye szerint rendkívül erős egyénisége ellenére az igazi hatalom, és az agy tulajdonképen felesége, az amerikai egyetemet (Wellesley) végzett Soong May-ling volt, akinek nővére dr. Sun Yat-sen-nek, a Manchu-dinasztia egyik megbuktatójának és az uj Kína miniszterelnökének fe­lesége volt. És míg az óriási akaraterejü tábornok közel negy­ven éven át állandóan harcolt, legendás szépségű — és még szépségénél is nagyobb intelligenciájú — felesége diplomáciai vonalon segítette hires férje szabadságtörekvéseit. Ghiang Kai-shek hosszú és elkeseredett küzdelmet vívott a kommunisták ellen, habár a második világháború idején váll-váll mellett harcolt velük a betolakodott japánokkal szem­ben. A második viágháboru után ismét megkezdődött a kom­munista és a nemzeti kínaiak között az akkor körülbelül 400 millió lakosúra becsült Kina feletti hatalomért való vetélke­dés. A harcok folyamán a kommunisták elsöprő győzelmet arattak és Cihiang Kai-shek Formoza szigetére vonult vissza híveivel. Az ott Taiwan néven létesített államot azóta ame­rikai segéllyel és amerikai fegyverek védő árnyékában tartot­ta fel, egy pillanatra sem adva fel a reményt, hogy valaha még győzelmesen visszatérhet az anyaország területére. Ghiang Kai-shek most meghalt anélkül, hogy élete nagy álmát valóra válhatta volna, sőt közben meg kellett érnie har­cos élete legsúlyosabb csalódásait is: kormányát ugyanis ki­zárták az UNO-ból (Egyesült Nemzetek Szervezete), amely­nek egyik alapi tó tagja volt,; Nixon elnök Pekingbe látogatott és azzal, ha ténylegesen nem is, de hallgatólagosan elismerte Vörös Kina kormányát; egyik nemzet a másik után szakítot­ta meg a diplomáciai kapcsolatot Nemzeti Kínával és ismerte el a pekingi kommunista kormányt. Chiang Kai-shek tábornok a második világháborúban egymás oldalán harcolt szövetségesek utolsó életben maradt nagy vezetője volt, aki most F. D. Roosevelt, Sir Winston Churchill és Joseph Stalin után utolsónak távozott el a nem­zetek történelmének nagy forgószinpadáról. SZOVJET ŰRRAKÉTA KUDARCA iSzovjetorosz űrkutatók, akik az ez év julius 15-re ter­vezett közös amerikai-szovjet misszióra készültek elő, tech­nikai hiba miatt visszatértek a Földre és simán leszálltak űrhajójukkal 1,000 mérföldre a kilövés helyétől. A két szov­jet Űrrepülő Vasily Lazarev ezredes és Oleg Makarev, akik­nek ez a kísérlet második Űrrepülésük lett volna, — “jól van­nak”, mondja a hivatalos szovjet hirszolgálati iroda, a TASS jelentése. A jelentések szerint automata gép értékelte ki a hely­zetet és adott utasítást az űrhajó utjának megváltoztatásá­ra és a Földre való visszatérésre. A szovjet jelentés nem tesz említést a julius 15-re ter­vezett közös misszió idejének, vagy terveinek bármilyen irá­nyú megváltoztatásáról. TEHERÁNBAN KIVÉGEZTEK KÉT “HIGH JACKERT” Teherán-ban (Irán) a hatóságok kivégeztek két iraqi repülőgép elrablót, akik egy iraqi Boeing 737 repülőgépet 85 utassal és 8 főnyi személyzetével március 1-én Teheránba kényszeritettek repülni, — mondja az iráni állami hirszol­gálati iroda jelentése. A két légikalózt katonai hadbiróság találta bűnösnek és ítélte halálra. A halál nemét a jelentés nem jelölte meg, de Iránban a katonai bíróság halálos Ítéletei rendszerint golyó általi halált jelentenek. A repülés történetében ez az első eset, hogy repülőgép elrablókat kivégeztek. (Mellékesen fel kívánjuk hívni olvasóink figyelmét az iráni igazságszolgáltatás gyors kezére. Mig az Egyesült Ál­lamokban évekig húzzák a bírák és ügyvédek egy-egy na­gyobb szabású — vagy akár kisebb — ügy tárgyalását és ez az időhúzás rendszerint súlyos összegekbe kerül az ame­rikai adófiztőnek, amellett, hogy legtöbbször csak néhány hónapra, nagyon súlyos esetekben esetleg néhány évre von­ják ki a bűnözőt a forgalomból — összeköttetéseitől és va­gyonától függően, — Iránban 30 napon belül szolgáltattak igazságot, beleértve az Ítélet végrehajtását is! ) A KONZERVATÍV REPUBLIKÁNUSOK VÉLEMÉNYE FORD ELNÖKRŐL A konzervatív republikánusok múlt vasárnap Califomi­­ában tartott gyűlésén az egybegyűltek azzal fenyegetőztek, hogy elejtik Gerald Ford elnöki jelölését 1976-ra, ha ragasz­kodik ahhoz, hogy Nelson Rockefeller legyen az alelnökje­­lölt. A republikánus gyűlés azzal vádolta Ford elnököt,. hogy “megalkuszik a republikánus párt alapelveit illetően és kri­tizálták őt az adóreform törvény aláírása miatt. DÉLVIETNÁM ELVESZETTNEK LÁTSZIK Az utóbbi hetek eseményei után Ítélve, Délvietnám füg­getlensége, illetve annak elvesztése már csak rövid idő kér­dése. Az északvietnámi csapatok elfoglalták az ország leg­nagyobb részét és egyes helyeken — e sorok írásakor — még 100-120 mérföldre vannak Saigon-tól, az ország fővárosától. Egyes előretolt egységek, amelyek valószinüleg önkéntesek­ből, vagy partizánokból állanak, időnként váratlanul ismét­lődő rakétatüz alatt tartják a város forgalmasabb részeit. Es mig Ford elnök és az amerikai kongresszus azon vitázik, hogy érdemes-e — és ha igen, milyen módon és milyen mértékben — segiteni a nem-kommunista világ részére lassan, de biz­tosan elvesző délkelet-ázsiai országot, addig az északvietnámi csapatok egyre több és egyre nagyobb területeket foglalnak el és könnyen lehetséges, hogy a döntés idején már nem lesz kit segiteni. Ford elnök és Kissinger külügyminiszter nem mondotta ki egyenesen, hogy a kongresszust okolják az események be­következéséért és Délvietnám rövid időn belül várható eles­­téért, mivel a Kongresszus tagjai szavazatukkal megtagad­ták az ígért anyagi segélyt, amelynek kiutalása nélkül Dél­vietnám nem képes ellenállni az egyre erősödő kommunista nyomásnak, de körülírt, egyenesen ki nem mondott szavaik a Kongresszusra hárították a felelősséget. Az események ilyen irányba való fordulása miatt — jog­gal, vagy igazságtalanul! — az Egyesült Államokat éri. Szá­mos vezető délvietnámi személyiség — és Délvietnám Wash­ingtonba delegált nagykövete is, — kijelentette, hogy az Egyesült Államok “cserben hagyta, eladta” országukat és a követ szavai szerint, biztonságosabb Amerika ellenségének, mint barátjának lenni. A kongresszus tagjai viszont a délvietnámi haderő fe­gyelmezetlen megfutamodását, katonákhoz méltatlan maga­tartását és az amerikaiak által szállított rengeteg nagyér­­tékü hadianyag gyáva elhagyását hozzák fel az események magyarázatául. Szerintük nem érdemes adnunk, nem szabad többet adnunk, mert minél többet adunk, annál több kerül az északvietnámi csapatok kezébe. A külföldiek kétségbeesetten igyekeznek elhagyni a fe­nyegetett fővárost, amelynek elestét öt-tiz napon belül, — tehát az ájprilis 11 és április 16-a közötti időre — jósolják. A délvietnámi katonák elkeseredett hangulatát mi sem bi­zonyítja ékesebben, mint hogy egy általános, tehát végső kommunista támadás esetére a külföldi fehérek kiirtásával fenyegetőznek. AZ "ESETLEGES KATONAI BEAVATKOZÁS” KÉRDÉSE Az Egyesült Államoknak körülbelül hétezer polgára van még a körülzárt Saigon-ban és az amerikai kormány állam­polgárainak kimentése érdekében tengerész gyalogság part­­ratevését fontolgatja arra az esetre, ha Saigon sorsa két­ségesnek, vagy megpecsételtnek látszik. Felelős amerikai személyiségek hangoztatják, hogy —mivel államunk törvé­nyei tiltják amerikai katonaságnak az ország határain kívül való bevetését a Kongresszus előzetes hozzájárulása nélkül, ez alkalommal “egyszeri esetről” beszélünk, amerikai pol­gárok életének megvédése céljából. Az amerikai katonák nem harcolni mennének Saigonba, hanem az amerikai pol­gárok biztonságos eltávolítása céljából, de ha katonáinkra rá­lőnének, az Egyesült Államok ismét háborúban találhatná magát.. DÉLVIETNAMI KATONAI REPÜLŐGÉP BOMBÁZTA THIEU ELNÖK PALOTÁJÁT Kedden egy bombázási feladatról visszatérő fiatal pilóta­­tiszt, az északvietnámi születésű Nguyen Thanh Trung had­nagy feladatának végrehajtásáról hazatérőben bombákat do­bott Nguyen Van Thieu délvietnámi elnök palotájára. Az épületbe nesett károk mellett három személy meghalt a légi­támadás következtében, de az elnöknek és családjának nem történt baja. A támadást végrehajtó fiatal hadnagy el volt kesered, „ve hogy az elnök szinte harc nélkül feladja az északiaknak Délvietnám északi részét, — ahol Nguyen Thanh Trung pi­lótahadnagy családja is él, és országszerte az a hír járja, hogy Thieu elnök és az amerikaiak titkos egyességet kötöt­tek a kommunistákkal és Délvienámot szinte eladták. Nguyen Thanh Trung hadnagy eltűnt a támadás után és úgy hiszik, hogy “F-5 Freedom” harcirepülőgépét valahol északvietnámi területen tette le és ő maga átállt az északi­akhoz. Minden esetre, a támadás óta nem hallottak róla és nem tudnak felőle. A támadás után Thieu elnök kijelentette, hogy a légi­támadás nem ellene tervezett összeesküvés eredménye, ha­nem elszigetelt eset, csak egyes személy önálló cselekedete. Ezt a hivatalos álláspontot a rádió gakori adásokban ismé­telte. Jól értesült politikai megfigyelők véleménye szerint a bombázás siettetheti Thieu elnöknek a hatalomból való ki­esését annak ellenére, hogy az elnök eltökélten hangoztatja; “I am determined to remain in office.” EGYRE SÚLYOSABB A CAMBODIAI HELYZET Cambodiaban egyre súlyosabb a kormány helyzete. Az északvietnámi térnyeréssel egyidejűleg ott is erőltetett iram­ban támadják a felkelők a kormánycsapatok állásait és egy­re nagyobb területeket foglalnak el. A külföldi sajtótudósitók jelentése szerint a kormány­csapatok fegyelme ijesztően meglazult, fizetésük késik, ellá­tásúik rossz és egyre jobban romlik. Mindent egybevetve meg kell állapitanunk, hogy Cambodia helyzete semmivel sem ró­­zsásabb, mint Délvietnámé. ÖZV. LEPOTSKY ISTVÁNNÉ elérte életének századik ÉVFORDULÓJÁT A hosszú élet titkát évezredek óta kutatja az emberi­ség, de a tudósok még a mai napig sem tudják pontosan meghatározni, miért élnek egy-egy vidék lakói hosszabb ideig, mint egy másik vidéké. Ha pedig valaki olyan terü­leten él meg magas kort, ahol a többi emberek csak átlag kort élnek meg, a kérdés még talányosabbá válik. Azt tud­juk nagyjából, hogy mik azok a körülmények (tultápláltság, egészségtelen életmód, stb.), amelyek megrövidítik az átlag ember életét, de hogy mi hosszabbítaná meg, azt pontosan senki sem tudja. Ezek és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak, miu­tán kaptuk a hirt, hogy lapunk egyik régi előfizetője. ÖZV. LEPOTSKY ISTVÁNNÉ SZÁZADIK SZÜLETÉSNAPJÁT ünnepelte 1974. december 26-án a napsütéses Floridában. Lepotsky Istvánná 1874. december 26-án született Ma­gyarországon, ALauj megyében. 1888-ban vándorolt be az Egyesült Államokba es itt 1889-ben kotort házasságot Penn­sylvaniádban. Lorainbe 1906-ba költözött családjával. Itt a Pearl Avenuen- a 29-ik és 30-ik utca között volt füszerüzle­­tük évtizedeken át. Férje 1939-ben hunyt el itt Lorainban. Lepotsky Istvánné férje halála után itt élt közöttünk s 1952-ben költözött Floridába, ahol Pál fiával lakik a 1246 S. W. 135th Streeten. Hat gyermeke közül négy már elhunyt. Leánya, Mrs. Emma Ewald Palm Springs-en (California) lakik. özv. Lepotsky Istvánné azok közé a rendkívüli emberek közé tartozik, akiket az Isten bizonyára nagyon szeret, mert hosszú élete folyamán még 100 éves korában is megtartotta szellemi frisseségét. Pál fiával él Miamii-ban és fia szavait idézve “szép, úgy néz ki mintha 75 évesnél nem lenne több”. (“Looks like she may be 75 years old — She’s beautiful”.) Jó egészségnek örvend; rövid sétákat tesz és rokonaival, ba­rátaival beszélget. Sokat imádkozik. Itt Lorainben a Szent László Egyháznak, ,a Szent Lász­ló Egyletnek és a Szűz Mária Egyletnek volt tagja, az utób­binak még ma is rendes tagja. Lepotsky Pállal történt levélváltásunk után — ahogy édesanyjáról nyilatkozik, — amilyen hangon ir, csak azt hi­hetjük, hogy két boldog ember: anya és fia. Lepotskyné szé­pen és jól nevelhette fiát és sok szeretettel vehette körül gyermekeit, ha fia még 100 éves korában is “gyönyörü”-nek mondja édesanyját. Amiben nem is túlzott. Bizonyosan egyetértenek olvasóink, ha megnézik Lepotsky Istvánné csak nemrégen készült fényképét. Még mindig szép asszony. Mi is őszinte szeretettel kívánunk szerencsét rendkívüli szép számú születésnapjához, és kívánjuk, hogy jó erőben, egész­ségben élhesse életének hátramardt éveit. AZ ÖRÖKBEFOGADOTT DÉL VIETNÁMI ÁRVÁKAT REPÜLŐGÉPEKEN SZÁLLÍTJÁK AMERIKÁBA E sorok írásakor 1700 délvietnámi árva gyereket szállí­tottak az Egyesült Államokba a Saigon-i repülőtérről felszál­ló amerikai repülőgépek. A gyermekeket előzetesen lefoly­tatott örökbefogadási eljárás után amerikai házaspárok ott­honaiba kisérték. Ez az esemény — mint minden más esemény, — ismét megosztotta az amerikai közvéleményt. Egyesek az adoptá­lások várható hátrqnyait, a vietnámi árvák nevelése körül felmerülhető nehézségeket, bajokat említik, mig mások mel­lette szólanak. Egyesek bírálják, mint szenzációhajhászást elitélik, mások az amerikai nyilvánosság lelkiismeretének megnyugtatására szolgáló eszközt látnak benne (az “árvák” tulajdonképen Délvietnámban szolgálatot teljesített ameri­kai katonák és délvietnámi nők hátrahagyott törvénytelen gyerekei, akiket a vietnámi társadalom kiközösít, mint ide­gent megvet és annyira gyűlöl, hogy a gyermekek sorsa Dél­­vienámban biztos halál lett volna), megint mások viszont emberbaráti okokra hivatkozva dicshimnuszokat zengenek róla. A vietnájni háborús gyerekeket szállító egyik óriás­repülőgép lezuhant — állítólag szabotázs következtében fel­robbant) s számos gyermek és sokan a kísérők közül is a szerencsétlenség áldozataivá lettek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom