Lorain és Vidéke, 1973 (60. évfolyam, 9-24. szám)
1973-12-07 / 23. szám
Az energiakrizis e héten közel jött hozzánk itt Lorainban, amikor a teherszállítók december ,5 virradóra az Ohio Turnpike főútvonalat, mely keresztül szeli az államot — keletről nyugatra, — elrekesztették truck jaikkial. A szállítók azzal indokolják ezen drasztikus intézkedésüket, hogy ez az egyedüli m ó d j a annak, hogy protestálják a washingtoni kormány intézkedését, mely az üzemanyag árának emelkedését engedélyezte és a hajtási sebesség lelassítását propanálja. Szerintük az üzemanyag áremelkedése különösen a magános teherautó tulajdonost tönkre teheti. A hajtási sebesség csökkentése 55 miiere nem praktikus, mivel azáltal nem fognak sprórolni gasolint, mint azt egyesek vélik. A lelassított hajtás miatt több órát kell az utón tölteniök és igy nem lesznek képesek a rendes munkabérüket megkeresni. Csütörtökön délben már több mint ezer teherautó sorakozott fel a Turnpike-on a 6-os és 9-es sz. kapuk között, Toledotól North Olmsted-ig, mely keletre van Loraintól. Az 1-70 ohioi Freeway szintén több helyen el lett rekesztve teherautókkal. A helyzett annyira komoly, hogy Washingtonból Claude S. Bringer, Transportation Secretary kérte a illetékesek közreműködését, engedj éle a forgalom mozgását addig is, miír a tárgyalások folynak az “ü^oén:' John J. Gilligan kormányzó is közbelépett és intézkedést tett, hogy a forgalom úgy a Turnpike-on, mint az 1-70 utón megnyíljon, bár lapzártakor még mindig nem mutatkozott semmi engedékenység a protestálók részéről. ■ Lorainban a- városi tanács december 4-én tartott ülésén megszavazta a város déli részén levő East 31-ik utca kiszélesítését és egy uj hid épitését a Black Riveren keresztül. A munkálatok költsége meg fogja haladni a két millió dollárt, melynek egy részét — $942,100.00-t, — a megye fogja fizetni. Máris megkezdődtek a tervek készítése és előzetes számítás szerint a munkálatok teljes befejezése három évet fog igénybe venni. VOLUME 60. ÉVFOLYAM—No. 23 Szám LORAIN, OHIO 44055 EGYES SZÁM ÁRA 15c 1973. DECEMBER 7. A HÉTVÉGI GAS0UN-K0RIÁT0ZÁS ELSŐ VASÁRNAPJÁNAK MÉRLEGE Az elnök által bejelentett, egyelőre önkéntes vasárnapi zárvatartás első vasárnapján a legtöbb gazolin-állomás kezelője eleget tett az elnök felszólításának és ha valaki nem gondoskodott autójába való hajtóanyagról szombaton este 9 óráig, ugyancsak sokat kellett keresnie, amig végre talált egy nyitva levő állomást. Akik nyitva tartottak és hajlandók voltak üzemanyagárusitásra, azoknak sem igen fizetődött ki, mert a rendes vasárnapinál is kevesebb forgalmat bonyolítottak le. Az autók forgalma erősen lecsökkent és — úgy látszik, — az úgynevezett “vasárnapi hajtők’’ inkább a football mérkőzést nézték a televízión, -mint hogy nem nagyon fontos autózásra induljanak. Az utcák tele voltak leparkolt kocsikkal, még a főútvonalakon is csak gyenge forgalom volt. Nagyobbára teherautók közlekedtek. A gasolin és pénz megtakarításán kívül még egy jelentős eredménye volt a vasárnapi önkéntes hajtási megtartóztatásnak: a forgalmi balesetek száma erősen lecsökkent még a múlt évihez viszonyítva is. SZOVJETOROSZ-INDIAI BARÁTSÁG GAZDASÁGI SZERZŐDÉSSEL ÉS — FEGYVERSZÁLLITÁSI ÍGÉRETTEL egybekötve Leonid I. Brezhnev, a Szovjetunió kommunista pártjának főtitkára négy napig tárgyalt Indira Ghandi asszonynyal, India miniszterelnöknőjével. Az eredmény négy pontból álló titkos egyezmény, amelynek értelmében India szoros gazdasági kapcsolatba lépett a Szovjetunióval, Brezhnev pedig megígérte, hogy leszállítják Indiának mindazokat a régen áhított orosz fegyvereket, amelyekre Indiának oly nagy szüksége van. Nem tudunk ellenállni annak a gondolatnak, hogy az orosz-amerikai barátságért súlyos árat fizetünk, mert az általunk szállított javak — különösen gabona, amely az éhező Indiának oly rendkívül fontos — elősegítette az oroszok ab- 7>:an, hogy egy velünk nem barát, látszólag mindkét irányban semleges országot, teljesen a maga oldalára állítson és azzal a gazdasági kapcsolattal, amelyhez — bármily kis mértékben is, — mi is hozzájárultunk, most végleg magához láncolja. LEMONDOTT JOHN A. LOVE ÉS HELYETTESE John A. Love és helyettese, Charles DiBona, akik az elnök energia-ügyi tanácsadói voltak, lemondtak hivatalukról. Mindketten a gasolin adagolás mellett foglaltak állást és úgy érezték, hogy az arabok által lecsökkentett olaj ellátás miatt az előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. Az elnök nem osztotta nézetüket és a volt coloradói kormányzót lemondásra kényszeritette. Az elnök egy uj hivatalt, a Federal Energy Adminisration-t alapított az ügyek intézésére, és annak fejévé Wm. E. Simon-t nevezte ki, aki helyettes pénzügyi államtitkár volt s Love és DiBona előtt ő volt a legfőbb energia-ügyi előadó. Társadalmi események NAPTÁRA DECEMBER 22. — Karácsonyfaünnepély (Christmas Party) a Szt. László Klubban — táncmulatsággal egybekötve. DECEMBER 31. — Hagyományos szilveszteri mulatságot rendez a Szt. László Klub. Lesz disznótoros vacsora. A tánczenét a Gargus zenekar szolgáltatja. DECEMBER 31. — A Ref. Egyház nagyszabású szilveszteri mulatságot rendez az egyház termében. A Tokaji zenekar muzsikál. DECEMBER 31. — Nagyszabású szilveszteri bált rendez a Szt. Mihály Egyház szervezetei. Lesz finom ételek és jó zene. December 16-án fogják dedikálni Lorain uj városházát A loraini uj városháza épületét december 16-án nyitják meg és adják át rendeltetésének hivatalos keretek között. Az átadási ünnepség délután 1:30 órakor kezdődik, melyen Joseph Zahorec polgármester, a városi tanács tagjai s más dignitáriusok lesznek jelen. Az öreg épületet, mely 1877-ben épült, mint lakóház, a város 1903-ban vásárolta meg és alakította Mayor Joseph Zahorec át, s azóta itt bonyolították le a város ügyeit 70 éven keresztül. Nemcsak a tanács tartotta itt üléseit, de a bírósági és számvevői hivatal is itt volt. Az uj épületben már a különböző városi hivatalok beköltöztek. Az öreg városházát rövidesen lebontják s igy Lorain városi történelmének és fejlődésének egy részese tűnik el a West Erie Avenueról. SÜRGŐS VÁLTOZÁSRA VAN SZÜKSÉG! — NEM FELFORGATÁSRA: TÖRVÉNYES VÁLTOZÁSRA! 3.4 MILLIÓ DOLLÁR VÁLTSÁGDÍJAT FIZETNEK J. PAUL GETTY III. SZÜLEI J. Paul Getty III.-t J. Paul Getty, Sr.-nak, a világ állítólag leggazdagabb emberének unokáját, — Olaszországban elrabolták és 3.4 millió dollár váltságdíjat követelnek érte. A 17 éves, rozsdás hajszinü csemete elrablását először hamisnak, saját maga által előkészített trükknek mondták és a nagyapa megtagadta a váltságdíj fizetését azzal az érvvel, hogy váltságdíj fizetése bátorítás lenne más bűnözőknek és veszélybe döntené vele többi unokáit. Miután az állítólagos elrablók nem kapták meg a követelt összeget, levágták a fiú jobb fülét és becsomagolva elküldték azt az édesanyjának. A mellékelt levélben azzal fenyegetőztek, hogy minden következő levél után, — ha nem teljesítik követelésüket, — tovább csonkítják a 17 éves fiút, amig a pénzt megkapják. A fiú elvált apja először egy millió dollárt volt hajlandó fizetni, de végül is kijelentette, hogy kifizetik az egész összeget, csak engedjék a fiút szabadon. A legidősebb Getty továbbra sem hajlandó egy centet sem fizetni unokája megmentésére. Lapunk legközelebbi száma DECEMBER 21-ÉN jelenik meg. Ki ALKALMAZNA 22 ÉVIG EGY KÉTBALKEZES TITKÁRNŐT? Miss Rose Mary Woods —aki 22 éve Richard M. Nixon személyi titkárnője, — állítólag véletlenül megsemmisített egy rendkívüli fontosságú hangszallagot. A bíróság s a hangfelvevő gépet gyártó vállalat szakértője szerint a “tévedés” “lehetséges”, de nem valószínű. Miss Woods egy 18 percig tartó beszélgetést semmisített meg a hangszallagon és — az egész ügyben ez a legérdekesebb! — nem egy érdektelen, lényegtelen részt, hanem a hangszalagnak azt a részét, amelyben Nixon elnök elismerését fejezte ki John Dean-nek a Watergate-ügy elsimítására irányuló törekvéseiről és tevékenységéről. A legújabb fejlemények szerint egy másik igen fontos hangszallag is hiányzik, amelyet állítólag — technikai tévedés következtében, — soha nem is örökítettek meg. Csodálatos dolog történt szép hazánkban, ebben a tejben-mézben fürdő gazdag országban: hirtelen mindennek szűkében vagyunk. Alig egy-két éve még fizettünk a farmereknek területük nagysága arányában, hogy ne termeljenek gabonát. A világ minden részébe szállítottuk termékeinket, többnyire nevetségesen alacsony áron, vagy teljesen ingyen, abban a reményben, hogy gyűlölettől eltelt ellenségeinket nagylelkű adományainkkal barátokká szelídítjük, hogy a kommunizmus karmaiból saját táborunkba hódítjuk át. A valóságban pedig csak annyit értünk el, hogy a gazdagságunk által okozott irigységet mélyebb gyűlöletté fejlesztettük. Igyekeztünk megvásárolni az oroszok és a kínaiak barátságát, majdnem csak — ahogy magyarul mondani szokás, — bagóért adtunk el nekik gabonát, hogy szegény polgáraikat megmentsük az éhezéstől. Nagylelkűségünk _és ostobaságunk — kettős eredményt szült: az éhező “barátok” busás haszonnal eladták a megmentésüket célzó gabonát, mi pedig itthon azon a címen, hogy “hiány van” gabonában, magasabb árat fizetünk érte. Az élelmiszerek áremelkedése csak bevezetés volt. Az amerikai kormánynak népünk jóléte érdekében kifejtett “sikeres” erőfezitése kiváló eredményeket hozott: most már nemcsak élelmiszerben van hiány, de mindenben, amire az embernek szüksége van a mindennapi életben. Nincs elég építőanyagunk, nincsen elég fűtőanyagunk. Nincs elég hajtóanyagunk, nincs elég semmiből. Kivéve hazug, szélhámos, csaló megvesztegetett politikusokból, közéleti emberekből, köztisztviselőkből. Ezekből van annyi, hogy még kivitelre is jutna. Nyilvánvalóan gyökerestől rothadt egész fánk, alapjában korhadt egész épületünk. Ami természetesen a sajáthibánk. Mert a szavazó polgáron múlik, hogy mi történik Washingtonban. Nem ma és nem holnap. Az abba való beleszólásunk jogát eladtuk 1968-ban és 1972-ben. De hogy mi történik 1976-tól, az csak rajtunk múlik. Tőlünk függ, hogy milyen szenátorokat, milyen képviselőket választunk. Tőlünk függ, hogy azok, akik a mai kormánynak tagjai és kiszolgálói, segítői — a “fejbólintó jánosok” — 1976 után is eladhatják-e jólétünket, hogy maguknak nagyobb bankbetétet, több földi bőséget, érdemtelen előnyöket vásároljanak. Hogy azok, akiket a nép jelölt és küldött alacsonyabb, vagy magasabb hivatalukba, valóban a népet fogják-e szolgálni, vagy saját önző érdekeiket. Hogy azok, akik ma pénzért, hatalomért eladják választóik érdekeit, akik ma csalnak, lopnak és hazudnak a demokrácia oltalma alá húzódva, a demokrácia és a demokratikus rendszer által biztosított védelmet jogtalanul és dicstelenül kihasználva és azzal visszaélve, kapnak-e jogot áldásos tevékenységüknek gyakorlására 1976 után is. Vizsgáljuk meg képviselőinket, szenátorainkat. Mérlegeljük állásfoglalásukat a bizonyos, fontos ügyekben. Ne azt nézzük, hogy milyen kedves, barátságos ember, mert kisfiúnkat a karjára vette, vagy megrázta munkától kérges, fáradt kezünket. Ne azt nézzük, hogy milyen szép családja van, és befolyásos hivatala, vagy hogy milyen tetszetős külseje van. Azt vizsgáljuk meg — lehetőleg húszszoros nyagyitón keresztül, — hogy mit tett választói érdekében? Hogy miként szavazott? Hogy munkáját végezte-e, vagy vadászni járt? Hogy megbízható, független ember-e, vagy eladta testét-lelkét a nagyiparnak? Hogy vett-e részt gyanús üzelmekben, amelyekből megpróbálja “kimagyarázni” szerepét? Általában: hogy valóban megbízható, tisztességes ember-e, vagy valaki, aki elnyerve hivatalát fütyül a választók érdekeire és a maga pecsenyéjét sütögeti. Hogy mindazt a szégyenteljes következményét egy nyílvánvalóan téves választásnak — ha ellenőrzésünk negativ eredményekkel végződne, — elkerüljük a jövőben, tartsuk állandóan szemmel képviselőink működését és szavazatát, állásfoglalását. Ha látjuk, hogy nem érdekeinket képviseli, ne adjunk alkalmat árulásának folytatására azzal, hogy még egy, vagy több terminusra megválasztjuk. Addig nem fog a helyzet megváltozni, addig nem fog az amerikai politikai és közélet megtisztulni, amíg mi magunk meg nem tisztítjuk. Azt pedig csak szavazatainkkal tehetjük. Tehát ellenőrizzünk és szavazzunk! Ez a mi jogunk, ez a mi kötelességünk. És egyetlen fegyverünk, egyedüli védelmünk! MEGHALT DAVID BEN-GURS0N David Ben-Gurion, volt izraeli miniszterelnök meghalt 87 éves korában. David Ben-Gurion David Green néven született Lengyelországban és onnan 1905-ben vándorolt ki Palesztinába, Álma az önálló zsidó állam felállítása volt. 1948-ban kiáltotta ki Izrael megalapítását és annak első miniszterelnöke és nemzetvédelmi minisztere lett. Ő vezette az arabok ellen az első háborút és 12 évig volt hivatalában. Az 50-es években önként visszavonult, de három év után ismét visszatért a politikai élet porondjára. Barátai és ellenségei — angolok, arabok és zsidók, — két dologról ismerték híresnek: erős hitéről Zion újjászületésében és rendkívüli akaraterejéről. TOVÁBBRA IS ÉLVEZHETJÜK A FERTŐZÖTT LEVEGŐT Hosszas huza-vona után végre sikerült a nagyvállalatok nagyobb részét rákényszeríteni, hogy szénfütésü energiaforrásaikat a levegőt kevésbé fertőző olajfűtésre cseréljék át, ami — az iparvállalatok nyilatkozatai szerint, — tetemes összegeket emésztett fel. Végre egy kissé megtisztult a levegő — különösen a nagyobb ipartelepek és ipari városok felett. Végre könnyebben lélegeztünk __ de nem sokáig! A kormány által elkövetett hibák tömkelegében szerepel a hajtóanyag hiány előre nem látása is. A hajtóanyag hiány pedig most teljes fenyegető erejével itt van! Fojtogatja mindennapi életünket, iparunkat, közlekedésünket és a levegő fertőzésével rövidesen minket is! Mert az állítólagos hiány következében nincs más megoldás, mint viszszatémi az átkos, káros szénfütésü berendezésekhez. Tehát most ismét vissza kell szerelni az olajfütésre átállított gépeket és szembenézni a levegőt fertőző szennyel, korommal. AZ ELMOSOTT TENGERALATTJÁRÓ-PARANCSNOK A tragikus, de rövid hírek mindig valamilyen rejtélyesség érzetét keltik a tapasztalt újságolvasóban. Nemzetközi érdekességü, fontos híreket, nagyjelentőségű híreket rendszerint néhány rövid sorban, az újságok valamelyik hátsó lapjának egy elbújtatott kis zugában helyeznek el. Ez a hír nem volt annyira elbújtatva, de azért csak olyan rejtélyesnek és érdekesnek tűnt. A hir szerint Cmdr. Alvin L. Wilderman, aki egy nukleáris támadó tengeralattjárónak a parancsnoka volt, tengeri gyakorlatra irányított hajójával a Golden Gate Bridge közelében merülés közben a hullámzó tengerbe sodródott és elveszett. Wilderman parancsnok mentőmellényt viselt eltűnése idején. A Coast Guard hajói a lesodort tengerésztiszt kutatására indultak. A szerencsétlenség körülbelül 6 mérföld távolságra történt a legközelebbi szárazföldtől, viharos tengeren.
