Lorain és Vidéke, 1962 (49. évfolyam, 10-52. szám)

1962-11-16 / 46. szám

1962. NOVEMBER 16. LORAIN ÍS VIDÉKÉ—LORAIN & VICINITY 3 OLDAÍ sxxxxxxxxxxxxm:ox ‘-REGÉNY- * SZENT PÉTER ESERNYŐJE Irta: MIKSZÁTH KÁLMÁN Nem kellenek neki ezek a szerény polgári leánykák! Talán egy Mednyánszky, vagy egy Radvánszky baroness kó­­válog a fejében. Egyszóval nagy stréber, olyan, mint a vadszőlő, magasra kúszik elő­ször, és csak aztán kezd vi­rágozni Pedig, ha most nősül­ne is, emelkedhetnék. Lám, a futópaszuly együtt kúszik a virágaival . . . Mind bolond beszéd ez. Nem volt Wibra Gyurinak más ba­ja, ami az ő pályafutásának egyenletességét, egyéniségé­nek összhangját zavarta, csak az a szerencsétlen legenda az örökségről. Nem háborgatta leányarc, sem nagyravágyás, csak az a legenda. Mert legenda volt az má­soknak, de őneki majdnem valóság, mely fénylik előtte, mint a lidércfény: nem bír­ja sem elhagyni, sem elérni. Fut, fut utána, a köznapi vá­gányból kiterelve, fut izgatot­tan, szakadatlanul, eléje bot­iak mindenünnen, üldözi éb­ren, álmában, egy hang kiált ki a falakból, az utcakövek­­ből: “Hiszen te milliomos vagy.” Mikor a nyomorult öt­­tizf orintos kereseteket írj a, egyszerre csak rávigyorognak a kacskaringós betűk: “Csapd le a tollat, Wibra Gyuri, van EGYLETI KALAUZOK A LORAINI EGYHÁZAK ÉS EGYLETEK NAGYBIZOTTSÁGA Tiszteletbeli elnök: Szántó H. József. Elnök Pongrácz Antal. Alelnök Tomka Györgyné, második alelnök Németh Károly. Péntáros Takács József né. Titkár Tomka János. Trustee-k: Hoffman József, Szmogya Mihályné és Király József. Gyűléseit negyedévenként — a hó harmadik keddjén — tartja. A LORAINI MAGYAR IFJÚSÁGI ÉS BETEGSEGÉLYZŐ EGYLET Gyűlését minden hónap negyedik szombatján tartja saját helyiségé­ben, este 7-kor (3696 Pearl Ave.) Elnök Kajatin Lajos. Alelnök: Donát István. Jegyző Sárady Jó­zsef. Pénztáros Varjú Gyula. Tit­kár Kretovics József, dmére (2031 E. 31st St.) küldendő minden, az egyletet érintő levél. Telefonja: BR. 7-3621. Számvizsgáló bizottság és trus­­teek: Dohányos István, Kokas Ber­talan és Berencsi Géza. Beteglátogató Rebman Antalné. A tagok nála kötelesek megbete­gedésüket bejelenteni. Címe: 1700 E. 30th St. Telefonja: BR. 7-3638. Ajtóőr: Elek Károly. Házkezelő: Kacsó Lajos. Klubház bizottság: Balogh Jenő és Nagy Gábor. Az intézőbizottság gyűlése min­den hó harmadik szombatján este 7 órakor van. Az egylet hivatalos lapja m Lo­rain és Vidéke. Egyleti orvos: Dr. A. Loser. AZ AMERIKAI MAGYAR POLGÁRI KÖR Tagja lehet minden magyar­­származású férfi, vagy nő. A Kör célja: egybetömöriteni a Lorain és környékén lakó ma­­gyarszármazásu első-, második- és harmadik generáció tagjait és ez­által fokozottabb politikai és kul­turális társadalmi életet fejteni ki. A Kör negyedévenként tartja gyűléseit, a tisztikar által meg­nevezett helyen. (Ez évben a gyű­lések az Ifjúsági Egylet székhá­zában vannak megtartva.) Tagsági dij $1.00 egy évre. Elnök: Smith P. József; alelnö­­kök: if j. Grunda József és Balogh Jenő; titkár: Gall J. Ferenc; pénz­­tárnok: Újhelyi Antal; trusteek: ids. Grunda József, Vakarics Pál, Tóth Gábor, Gall János és Tomka János. SZENT LÁSZLÓ RÓMAI KATH. BETEGSEGÉLYZŐ ÉS TEMPLOMI EGYLET Gyűléseit tartja minden hó har­madik vasárnapján, — délután 1 órakor — a Szt. László templom alatti teremben. Az egylet tisztviselői: Horváth Pál, tb. elnök. Simó Károly elnök. Girán Richard alelnök. Titkár Ker­tész Mihály (BR. 7-4984), segéd­titkár Jáger József. Jegyző Szép Antal. Pénztámok Papp Mihály. Ellenőr: Markó András. Trusteek: Hoczkó József és Simó Ernő. Számvizsgálók: Gabrie Bertalan és Kamey László. Ajtóőr Bállá Ferenc. Beteglátogató: Kim István. (Te­lefonja BR. 7-7869). Halottvivő-rendező: Horváth Pál (telefonja: CH. 6-2703). Zászlóvivők Kun István és Papp Mihály. Sport-igazgató: Simó Ká­roly. A klubház elnöke: Berta Ernő. Klubház: 3024 Vine Ave. Tele­fonja: 7-3166. Házkezelő: Patrícia Hankó. A piknikhelység kezelője Szép Antal. Cime: 3612 Toledo Rd. Telefonja: CE. 3-6204. Az egylet hivatalos lapja a Lo­rain és Vidéke. A LORAINI MAGYAR REF. BETEGSEGÉLYZŐ EGYLET Gyűléseit minden hónap első va­sárnapján tartja, a Ref. Egyház iskolatermében. Elnök: Dohányos István (6821. Cherrywood Dr. Tél.: CE. 8-6216). Alelnök: Rusin Andrásáé (2716 Sherwood Dr. Tel.: AV. 2-6524). Jegyző: Albert Antal (1721 E. 34th St. Tel.: BR. 7-6819). Titkár: Ifj. Horkay Lajos (788 Brownell Ave. Tel: CH. 6-4696). Pénztáros: Berencsi Gézáné (E. 32nd St. 1720. Tel.: BR. 7-6784). A beteglátogató Kish Sándomé, akinél a helybeli tagok kötelesek megbetegedésüket bejelenteni. Cí­me: 2544 Jackson Dr. Telefonja: AT. 8-8620. Számvizsgálók: Bucsi Benjámin­ná, Szőnye Ferenc és Molnár Ed­ward. Trustee: Pandy Lajos és Jáger János. Zászlóvivő Beregszászy József s Parácsi János. Az egylet hivatalos lapja a Lo­rain és Vidéke. A LORAINI RÓM. KATH. SZŰZ MÁRIA NŐEGYLET Gyűléseit minden hónap második csütörtökjén — este 7 órai kez­dettel — tartja a Szent László Is­kola termében. Elnöknő: Takács Józsefné (CH. 5-9237). Alelnöknő: Pesti Imréné (BR. 7-4531). Titkár: Takács Im­réné (CE. 3-6642). Jegyző: Kolbai Imréné (CH. 6-3140), pénztáros Kőmives Imréné. Özv. Németh Józsefné, tb. el­nök. Csillag Pétemé, Kónya Ferenc­­né és Kiss Istvánné, a számvizs­gáló bizottság tagjai. Beteglátogató Dojcsák Istvánné. Borsos Dánielné, zászlóvivő és Leskovics Józsefné, ajtóőr. Az egylet hivatalos lapja a Lo­rain és Vidéke. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET mint Testvérsegitő és Társadalombiztosító intéz­­meny, két millió dollár kölcsönt adott egyházak I segítésére és magyar református templomok építé­sére. — Nemcsak a legjobb élet-, baleset-, kórhá­zi és betegsegély biztosításokat nyújtja Oi-tól 66 éves korig, hanem 'Bethlen Otthon’-ában gondoskodik tagsága árváiról és elesett öregeiről. Jó biztosításért és testvérsegitésűnkért, érdeklődők forduljanak ügykezelőinkhez. Lorainban: ÁROS BÉLA ÉS NEJE, 2325 E. 33 St., BR. 7-6248 Elyriaban: Mrs. HELEN PALÁGYI, 234 Foster Ave, FA. 2-6545 Clevelandban: Kerületi Szervező: VARGO ELEMÉR, SK. 1-6769 Területi Felügyelő: BENEDEK JÓZSEF, 18108 Invermerc St. Phone: SK. 2-2922 Központi Hivatal: The Hungarian Ref. Federation of America 1346 Connecticut Avenue N. W, Dupont Circle Building, Washington 6, D. C, teneked elég kincsed, Isten tudja mennyi kincsed. Ha gyott az apád, mert a te apác volt, neked gyűjtötte, a te jo­gos örökséged. Nagy ur vagy te, Gyuri, és nem egy sze­gény, kezdő prókátor! Dobc a pokolba azokat az aktákat, és láss a kincseid után. Hogy hol keresd ? Persze, hogy hol ? Hiszen éppen ez az, amiben meg lehet bolondulni. Megte' hét, rajtok ülsz, mikor fárad­tan leheveredel valahova, le­het, éppen melegszenek a te­nyeredtől, mikor a kezedet megtámasztod valamiben, és az sincs kizárva, hogy soha­sem találod meg. Pedig mi­lyen nagy ur tudnál lenni! Mennyit tehetnél azzal a pénzzel. Négy lovon járhatnál, pezsgőt innál, inasokat tarta­nál. Más világ, más étet nyíl­nék meg számodra. Címeres ajtóknak ezüstkulcsa meg­­csikordulna lépteid neszére. És hogy ez igy tegyen, csak egy kis eltalálás dolga. Az el­mének egy szerencsés villa­­natja kell hozzá ... De mint­hogy ez nincs, csak ird to­vább, barátom, a kereseteket s egzekváld nemes nyugalom­mal a szegény tót alperese­ket.” Valóságos szerencsétlenség volt őrá nézve az eltűnt va­gyon tudata. Maga is érezte ezt és sokszor óhajtotta, hogy bárcsak sohase hallott volna felőle. Sokért nem ad­ná, ha egy olyan részletet ta­lálna kibukkanni a homály­ból, mely kétségessé, sőt való­színűtlenné tenné az örökség létezését. Bárcsak előállna egyszer egy ember s igy szól­na: “Láttam az öreg Gregori­­csot Monacóban, roppant ösz­­sz egeket vesztett! ’ ’ De nem, csupa olyan rész­letek vágódtak ki, melyek még jobban bizonyítják az el­rejtett vagyont s olyan em­berek bukkantak ki, akik megbiztatták a fiatal ügyvé­det: — Nagy vagyont, kétség­telenül nagy vagyont hagyott önre a megboldogult Grego­­rics Pál. Istenemre mondom, sok pénzének kellett lennie. Igazán nem sejt ön felőle semmit ? Nem sejtett semmit, — de gondolata mindig rajta járt, s megrontotta minden örö­mét, nyugalmát. A jeles ifjú valóságban csak félember tett, mert két ember lelkiállapotát kellett viselnie. Egyik nap abban élt, hogy ő egy szolgá­lónak a fia, az is csak tör­vénytelen. Érezni kezdte, hogy sokra vitte saját eszé­vel, és boldog, megelégedett volt ilyenkor, a munka nemes vágya hevitette. De egy szó keltett, egy gondolat, s a fia­tal ügyvéd átfordult más em­berré. A dúsgazdag Gregorics Pálnak tett a fia, aki most földönfutó, mig az örökséget meg nem leli. Időről időre tan­­talusi szomj fogja el a vég­zetes vagyon után; gyakran otthagyta virágzó irodáját he­tekre, s elutazott Bécsbe, ku­tatni azoknál, akik egykor ap­jával üzleti össeköttetésben állottak. A gazdag kocsigyáros, aki a Gregorics Pál bécsi házát vette meg, csakugyan mon­dott is egy jelentékeny ada­tot. — Az ön atyja igy szólt előttem egy Ízben, midőn a vételárat kifizettem: “Egy utalványra teszem be a pénzt valamely bankba”, s kérdez­gette tőlem az utalványok és csekkek természetét. Gyuri minden banknál ku­tatott ezen az alapon, de ered­ménytelenül. Teljesen kifá­radva, elkedvetlenedve, azzal az erős elhatározással tért vissza Besztercebányára, hogy nem létezőnek veszi ezentúl az egész dolgot. “Nem járom többé a bolondját. Nem engedem, hogy az aranyborjú örökké bőgjön a fülembe, s mindenemet fölegye. Egy lé­pést se teszek többé, úgy ve­szem, mintha álmodtam vol­na.” De lehet-e azt úgy venni? Lehet talán hamut kotorni a parázs fölé, de nem füstölög-e azi mégis? Nem fujja-e fel egy széláram untalan? Elgyszer ez fecseg, másszor meg amaz. A mama, a jó öreg mama, aki már mankón jár, fölmelegiti a régi jó időket, bizalmasan, őszintén, meleg kandalló mellett. Régen volt, mindegy már. Kivallogatja, hogy mikor a jó Gregorics Pál haldokolt, sürgöny utján kívánta volna Gyurit az ágyá­hoz. — Jaj, de nehezen várt, meghalni se tudott, mig te nem jössz. De én voltam a hi­bás. — És miért várt olyan ne­hézen? Nem mondta? — De bizony mondta. Át akart neked adni valamit. Hogy világosodik, hogy szürkül a homály. Apró, fe­hér pontok keletkeznek itt­­ott. A bécsi kocsigyáros elő­adásából megállapítható az, hogy bankutalványban kel­lett lennie a Gregorics Pál vagyonának. Az öreg mama szavából kitetszik, hogy őne­ki, fiának akarta átadni az utalványt. Tehát nála volt. Dehát hová lett? Melyik bankra szólt? Hát lehet ezt nem kutatni? Lehet ebbe be­lenyugodni, józanul, higgad­tan elfelejteni örökre? Nem, nem. Nem veszhet el végkép, nyomtalanul. Hiszen egy buzaszem is, ha elesik, árok szélére, vagy bárhova, egyszer csak előbuvik várat­lanul, még a kabátzsebből is kicsirázik. Hát még egy ilyen dolog! Egy szó fölszakitja, egy szikra megvilágítja . . . Nem is kellett sokáig vár­nia. Egy nap a haldokló pol­gármesterhez, Krilovszky Ta­máshoz hitták Gyurit, vég­rendeletet csinálni. Jelen volt a városi főjegyző és néhány szenátor, akiket szintén hiva­tott az utolsó órájához. A város feje (ez a makacs, parancsoló fej) bágyadtan, sárgán feküdt a vánkoson, de még most is benne volt az ün­nepélyes dikció, amellyel le­­bucsuzott a tisztikartól, szi­­vökre kötvén a nemes város további gondozását, aztán ki­húzván feje alól a város hi­vatalos pecsétjét, egy mély sóhajjal nyujtá át a főjegy­zőnek : —- Húsz évig nyomtam vele az igazságot. majd végrendeletét diktálta le a Gyuri tolla alá, miközben, mintegy áttekintvén egész életén, forradalmi emlékeiről kezdett beszélni. __Teringette, milyen idők voltak azok! — szóit, a sza­vait Gyurihoz intézve. — Az ön apjának volt egy vörös esernyője, amelyiknek a nye­le ki volt fúrva. Abban az esernyőlyukban hordta a leg­titkosabb értesítéseket tábor­tól táborhoz . . . __ Úgy? Az esernyő . . . — dadogta Wibra György és szemei megvillantak. Villám gyanánt ütött fejé­be a gondolat. Ó, jaj! Ebben az esernyőben volt a bank­utalvány ! Vére sebesen kez­dett nyargalni ereiben, halán­tékairól izzadság csurgott, s elméje tomboló diadalmasság­­gal nyomult előre a bizonyos­ság felé. Ott volt, ott volt, biztos, hogy ott volt! Egyszerre eléje toppant a tiszai jelenet, mi­kor az esernyő beesett a csó­nakról a szép szőke vízbe, hogy elrémült az öreg, hogy B0DZASH FUNERAL HOME BR. 7-8164 1783 East 31st St. Lorain, Ohio AMBULANCE SZOLGÁLAT ÉJJEL-NAPPAL! Ígért nagy jutalmat az eser­nyőért. Ah, biztos, biztos! Meg is csendültek fülében a Grego­rics akkori szavai: “Ha egy­szer majd hozzád kerül az esernyő, jó lesz a felhők, esők ellen”, megcsendültek s kong­­tak-bongtak, mintha most frissen jönnének a másvilág­ról. A szenátorok el nem tud­ták gondolni, mi lelte a fiatal ügyvédet, mi izgatta fel any­­nyira a Krilovszky uram hal­doklásában, hiszen végre is jól teszi, ha elmegy, úgyis csak immel-ámmal húzta már idefent a csuzos lábait, jól te­szi, ha fiatal erőknek enged helyet; bizony nem élt hiába, megfestik arcképét a tanács­terem számára, s ezzel szépen bevégzé — ha még tiz évig tartaná a város gyeplőjét, ak­kor sem érhetné több, mint hogy az arcképét megfestik, de a kép már akkor csúnyább lenne. Még jobban meglepte a sze­nátorokat az a furcsa, sőt va­lóságosan bamba kérdés, me­lyet dacára az' ünnepélyes pil­lanatnak, a haldoklóhoz inté­zett. — És nagy volt az üreg, kedves polgármester ur ? —Miféle üreg? — kérdé a haldokló, aki már elfelejtette, mit mondott. — Az esernyőnyélnek a lyu­ka. Üveges, meghomályoso­­dott szemeit bágyadtan, cso­­dálkozón emelte rá, miközben kapkodva szíttá be a levegőt a fogain keresztül. — Bizony nem tudom, so­hasem kérdeztem az apjától. Majd behunyta szemeit, s halk hangon hozzátette, azzal a, sajátságos, hányaveti kedé­lyességgel, mellyel csak a ma­gyar ember tud meghalni: — De ha vár egy kicsit, mindjárt megtudakolom tőle. S amit ígért, meg is tehet­te, mert alighogy eltávozott az ügyvéd és a tanácsbeliek, egy félóra múlva már nagy fekete zászlót illegetett Pri­­voda hajdú a városház hom­lokzatára, s a katolikus tor­nyokban rendre megkondul­­tak a halottat sirató haran­gok. Wibra Gyuri pedig ezalatt hazaérkezve, lázban, izgalom­ban szaladgált föl s alá iro­dájában. Szive majd mámo­rosán ugrált az örömtől: “Megvan a kincs, megvan” — majd összeszorult remény­telenül: “Azaz megvolna, ha az esernyő kéznél lenne. De hol van?” Se enni, se inni, se aludni nem tudott addig, mig ennek a végére nem jár. Legelőb­ben az anyját kérdezte ki. Az öregasszony erőltette is az emlékező tehetségét, de csak annyit birt mondani: — Ki tudhatná már azt, édes fiam, annyi esztendő után! És minek is volna ne­ked az a rongy esernyő? Gyuri felsóhajtott: — Kiásnám én azt most a föld mélyéből is öt körmöm­mel, ha tehetne. Az asszony vállat vont és a fejét csóválta. la. Talán a Matykó tud ró­­(Folytatjuk.) AMHERST MEMORIAL STUDIO Lakás és műhely 180—84 JACKSON ST, AMHEPST. OHIO Mindenféle Sírkövek,.. V®/ ES SIRJELZOK EVFRT NYLEN, tulajdonos. JAMES LEWIS MONUMENT CO. 541 Cleveland St. (Ez a lakás és a műhely.) Elyria, O. Lakás és üzlet telefonja: EM. 6-3194 Nyitva vasárnap is, — délután 1 és 6 óra között Mindenféle SÍRKÖVEK és SIRJELZÖ TÁBLÁK Mielőtt elhunyt szerette sírjára sírkövet, vagy bármilyen sirjelzöt vásárolna, keresse fel üzletemet. Tekintse meg raktáram, — minden vásárlási kötelezettség nélkül. Magyarul is beszélünk. IMRE LAJOS, tulajdonos John R. Dovin Funeral Home 2701 Elyria Ave. CHerry 6-5118 John R. Dovin • Nincs külön használati dij számítva ezért a gyönyört uj otthonért. • Teljes konyhai felszerelés áll rendelkezésére. O Tágas pihenő és pipázó termek. • Privát parkolás a temetés alkalmára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom