Lorain és Vidéke, 1960 (47. évfolyam, 2-50. szám)
1960-03-11 / 11. szám
“A kutya nem eszi meg a telet,” — mondja a magyar közmondás. Úgy látszik, hogy — mint minden régi magyar mondásnak, — ennek is van alapja. Az idei telet csakugyan nem ette meg a kutya. (Ha mégis megtette volna, hát bizony rosszul járt volna, mert ez a közel 20 incses hótömeg — amely az elmúlt héten Amerika áldott földjére zudult, — még a közmondásbeli kutya gyomrát is elfagyasztotta volna. — De legalább is az utak egy részét használhatatlanná tette rövidebb-hosszabb időre; váratlanul külön tanítási szünetet hozott egyes iskolák diákjai számára ; kimondhatatlan “örömet” szerzett egyes elakadt autósoknak és egy kis külön jövedelmet a vontatóval rendelkező garázsoknak. Bízunk azonban benne, hogy semmi “jó” sem tart örökké; igy a kutya által meg nem evett tél örömei is elmúlnak lassan s jön az áldott tavaszi Nap, természet-ébresztő meleg sugarával és rövidesen csak az lesz a napi gondunk, hogy mielőbb az Erie-tó hüs hullámaiban üdítsük fel magunkat. — Addig azonban öltözzünk melegen, fogyasszunk sok teát és — igyekezzünk az influenzát elkerülni. (Erre alkalmas egy néhányhetes floridai üdülés is!) HALÁLOZÁSOK Penke Lajos (1716 E. 32-ik utca) 1960. március 4.-én éjjel, - hosszúbetegség után, 69 éves korában, — elhunyt a Szent József Kórházban. Magyarországon született és 1907-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba. 53 éve volt loraini lakos. A loraini magyar református egyház (United Church of Christ), az Amerikai Magyar Református Egyesült és a Műkedvelő Bs. Egylet tagja volt. — A National Tube Co. munkása volt 42 évig s 19'55-ben ment nyugalomba. Gyászolja özvegye; két mostoha-fia — Csavina János és Ferenc —; leánya, Mrs. Irene Galus, — valamennyien Lorainban; öt unokája és egy dédunoka. Temetése a Dovala Temetkezési Intézetből volt március 7.-én, hétfőn délután 1 órakor, egyháza templomából pedig l:30-kor — Nt. Tóth Bálint gyászszertartásával, az Elmwood Temetőben. Ids. Szabó András 1960. február 25.-én hajnalban — háromheti betegség után, agyvérzés következtében, 73 éves korában — Budapesten (Magyarország) elhunyt ids. Szabó András, — lapunk munkatársának édesapja. Az elhunyt Iszkaszentgyörgyön született, Fehér megyében. Tagja volt a Pestszentlőrinc-i (Budapest XVIII. kerületi) Református Egyházközségnek. 1945-ig Pestszentlőrinc város tisztviselője volt. Felesége 1956. október 5.-én hunyt el. A Budapest XVIII. kerületi Temetőben helyezték örök nyugalomra, a ref.’ vallás szertartása szerint. Emlékét fájdalommal s szeretettel őrzi fia — Szabó András, — és menye — Szabó Andrásné (Pogány Irén), Lorainban (Ohio). Népünk érdekeiért küzd Washingtonban a Szövetség, __támogassuk! VOLUME 47 ÉVFOLYAM —No. 11 Szám. LORAIN, OHIO EGYES SZÁM ÁRA 10<> 1960. MÁRCIUS 11. A HÉT ESEMÉNYEI MÁRCIUSI ÜNNEPÉLY LORAINBAN RÁDIÓBAN ÉS TELEVÍZIÓN mondott beszédben fordult Eisenhower elnök — délamerikai útja végén, — az amerikai néphez. Beszédében az elnök ismertette utazása jelentőségét és hangsúlyozta az amerikaközi együttműködés fontosságát s Délamerika gazdasági felsegitésének jelentőségét. Az elnök késéssel tért viszsza Délamerikából, mert a hosszú ut kimerítette s néhány napig pihennie kellett Puerto Rico-ban. Orvosai kijelentették, hogy sohasem járultak volna hozzá ehhez az utazáshoz, ha tudják mennyire fárasztó és kimerítő, sőt majdnem ártalmas volt az elnök egészségére. Remélik azonban, hogy az elnök hamarosan rendbejön. Úgy tudják, hogy a republikánusok elnök jelölő konvenciójára Eisenhowert kérik fel beszélni. Addig egyelőre nincs hosszabb utazás tervbe véve, hanem a párisi májusi csúcskonferencia marad az elnök programjának legjelentősebb része. Remélik, hogy erre a döntően fontos kélet-nyugati megbeszélésre az elnök teljesen rendbejön egészségileg. ❖ A DÉLAMERIKAI UT komoly siker volt, bár tagadhatatlan, hogy Argentínában, Uruguay-ban és Chile-ben elégedetlenség mutatkozott az Egyesült Államok délamerikai politikája miatt. Kétségtelen, hogy Délamerika felára USA.nak nagyobb érdeklődést kell tanúsítania, ha távol akarja tartani a kommunizmust és a Castrohoz hasonló, apró diktátorokat. Puerto Ricoban egy törpe kisebbség ismét követelte a szigetvilág önállóságát. Ajnerika csak fejfájást és az idevándorolt soktizezer puertoricoi problémáit kapja cserébe azért, hogy az amerikai területként kezelt Puerto Rico-t magáénak mondhatja. Ha Puerto R-ico-nak megadnák önállóságát, valószínű, hogy a szigetvilágban népfelesleg és gazdasági nyomor ütné fel a fejét. Uruguay-ban a tüntetők Castro mellett törtek lándzsát és helytelenítették Amerika cubai politikáját. ❖ CUBA és az Egyesült Államok viszonya ismét a pattanásig feszült. Havana kikötőjében felrobbant egy francia hadianyagot szállító hajó. Castro azzal vádolta Amerikát, hogy köze van a robbanáshoz. Le is tartóztattak egy Cubában időző amerikai újságírót, a robbantás gyanúja miatt. Később az illetőt tisztázták és szabadlábra helyezték. Castro vádjait a diplomáciában szokatlanul élesihangu tiltakozásban utasította viszsza Herter külügyminiszterünk. A cubai nagykövetnek adta át Herter Washingtonban, az éleshangu amerikai tiltakozást. ❖ AGADIRBAN — Marocco “Miami”-jában, az Atlanti O- ceán partján, — a történelem egyik legborzasztóbb földrengése után a halottak száma 6,000 körül van. Az egész város romhalmazzá vált, ahol kétségbeesett hozzátartozók hiába kutattak a romok között szeretteik holtteste után. A kormány elhatározta, hogy az eltemetett és oszlásnak indult hullák fertőző veszélye, (Folytatás a 2-ik oldalon.) Lorain és környéke magyarsága március 13.-án hódol a magyar szabadság áldozatai emlékének. — Ünnepély és műsor lesz du. 3 órakor, a ref. egyház termében. — Mindenkit szeretettel hiv és vár, az ünnepélyt rendező' Nagybizottság. A Loraini Magyar Egyházak és Egyletek Nagybizottsága most vasárnap, március 13.-án délután 3 órakor a ref. nagyteremben rendezi meg az idei március 15.-i szabadságünnepélyt. Az 1848-as és az 1956-os magyar szabadságharcok ünneplése minden évben a legjelentősebb eseménye a szabad földön élő magyarságnak, — minden országban. Eleken az ünnepeken tesz hitet és kötelezi el magát a magyarság, hogy nem szűnik meg dolgozni és harcolni a magyar Haza és az Emberi Szabadság szent eszméinek diadaláért — Magyarország felszabadításáért! A loraini magyarság — felekezetre való különbség nélkül, — minden évben egybegyülik, ezeknek a magasztos eszméknek az ünneplésére. Az idei szabadságünnep is a loraini és környéki magyarság nyílt hitvallása lesz; újabb megnyilatkozása annak, hogy sóvárogva várja a szabadság napjának elérkezését. Várja és kívánja a magyarság és a világ minden békeszerető népe számára azt a szabadságot, mely a magyarság legkiválóbb fiai véreztek s áldozták szabadságukat, ha kellett életüket is — 1848-ban, 1956-ban, s végig a magyar nemzet véráztatta történelme folyamán. A Nagybizottság örömmel vette tudomásul, hogy John C. Jaworski, loraini polgármester március 15.-ikét Lorainban a Magyar Szabadság Napjává nyilvánította. A város és környék magyarságát szeretettel hívja és várja a Nagybizottság ennek a magyar, sőt az egész emberiség történelmében páratlanul szép eszmének s harcainak megünneplésére. Legyünk valamennyien a loraini magyar ref. egyház termében vasárnap, — március 13.-án, — délután 3 órakor, hogy egymás hite által erősödjünk és megacélozzuk erőnket a szolgaságba hajtott, hős magyar nép érdekében folytatandó lankadatlan, szent küzdelemre. AZ ÜNNEPÉLY MŰSORA: 1 Hymnusz - Énekli Kalassay Roberta és a közönség 2. Ima - - - - Főt. Demkó Zoltán 3. Mihalkó Sándor, a Nagybizottság elnöke üdvözlő szavai 4. “Talpra magyar!” - Huszty Menyhért 5. John C. Jaworski, Lorain polgármestere beszél 6. Ének -7. Magyar ünnepi beszéd 8. Ének - - - -9. Szavalat -10. Ünnepi beszéd angol nyelven 11. Szent László Énekkar 12. Link-trió 13. Záróima -14. Kossuth-dalok Zongorán kisér Smith Béláné Műsorvezető: Tomka Györgyné Balogh István Főt. Záhorszky Gyula Kalassay Roberta Kussay Ilona Nt. Tóth Bálint Főt. Petrick István Énekli a közönség A Nagybizottság elnökének levele a loraini magyar egyletekhez A Lorain-i Magyar Egyházak és Egyletek Nagybizottsága szives tudomására hozza a tisztelt elnökség vezetése alatt álló magyar egyesületnek, hogy ezen év januárjában történt választáson a Nagybizottság az 1960-as esztendőre a következő tisztikart választotta: Elnök: Mihalkó Sándor. Alelnökök: Tomka Györgyné és Pongrácz Antal. Titkár: Tomka János. Pénztáros: Takács Józsefné. Midőn most e tisztikar igy levélben bemutatkozik, egyúttal kéri a loraini magyar egyházakat s egyesületeket, hogy támogassák munkájában. A Nagybizottság tudatában van feladatának. Tudja azt, hogy nem egy önálló, uj egyesület, hanem az összes magyar egyletek összefogója, — mikor közös magyar ügyről és magyar érdekről van szó! A Nagybizottság feladatának érzi, hogy évente több alkalommal nagyszabású ünnepélyt rendezzen az összes egyletek bevonásával, mert ezen alkalmak az összmagyarságnak szóló és kifelé is reprezentáló megmozdulások. Ilyen rendezések lesznek: a Március 15 emlékünnepe, a nyári Magyar Nap és az 1956-os forradalom emlékünnepe. — Természetesen adódnak más alkalmak is, amikor a Nagybizottság érzi hivatottnak magát arra, hogy összefogja a magyar egyleteket és az általuk képviselt magyar testvéreket. Előre is kérjük, hogy minden alkalommal adják meg a szives támogatást, mert hiszen mi egy közös célért dolgozunk, ez pedig az, hogy itt Amerikában a magyar névnek jó hírnevet szerezzünk és a magyarságot — mint nemzeti csoportot, — minden vallási és politikai különbség nélkül, összefogjuk. Mint példa lebeg előttünk a többi nemzetiségi csoport szép és példás összefogása, amit mi is szeretnénk a munkánkkal előmozdítani. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha minden egylet és annak minden tagja mellénk áll és munkánkat támogatja. Ebben a reményben köszönti ük a loraini magyar egyletekbe tömörült magyarságot és magunk részéről készségesen ajánljuk fel erre az esztendőre munkánkat. Magyar testvéri köszöntéssel: Mihalkó Sándor, elnök. |§|§|§P||g§ Doráti Antal karnagy vezetésével a Minneapolisi Szimfonikus Zenekar hangversenyezett Lorainban Múlt hét keddjén, — 1960. március 1.-én, — ezerhatszáz főnyi közönség előtt adott óriási siker hangversenyt a “Minneapolis Symhpony Orchestra” 88 tagú zenekara — Doráti Antal karnagy vezetésével. A nagysikerű est alkalmával teljesen megtöltötte a zenekedvelő loraini közönség a Palace Theater hatalmas termét. A*rr)iisor első száma Carl Maria von Weber “Oberon” nyitánya volt. Utána Debussy “La Mer” cimü, háromrészes zenekari müve volt. Szünet után Tschaikovsky müveiből adott elő a zenekar, a világhírű magyar karnagy vezénylése mellett. S mig az első — meglehetősen nehéz műsor-részt, — kissé hűvösen fogadta és gyengébb tapssal jutalmazta a közönség, a második rész jóval könnyebb, dallamosabb zeneszámait óriási tapssal jutalmazták a nézők. Doráti Antal karnagy ezután két ráadás-számot vezényelt: az első volt a “Galántai táncok,” (amit az angol sajtó sajnálatosan elkeresztelt és “Yugoslavien Dance’,’ néven említ), s a második a szintén magyar “Rákóczy induló” volt — amit viszont egyszerűen “Hungarian March”-nak keresztelt el az amei-ikai újságíró. Mind az első ráadás-szám, (amelynek szerzője Dvorak), mind pedig a Berlioz, francia zeneszerző által komponált Rákóczi induló óriási sikert aratott és a lelkes közönség hatalmas tapssal jutalmazta a karnagy és a zenekar teljesítményét. A Minneapolis Symphony Orchestra, — amelynek fennállása óta Doráti Antal a harmadik karmestere, — egész Amerikában “orchestra on wheels” (zenekar kerekeken) néven ismeretes, mert állandóan utón van és egyike a legtöbbet utazott és foglalkoztatott amerikai zenekaroknak. Bár a zenekar első karnagya — Ormándy Jenő, — is magyar volt, igazán elismertté és népszerűvé Doráti Antal karnagyi és művészeti vezetése alatt vált és nevét nem csak az Egyesült Államokban tette ismertté, hanem az egész világon, hangversenyeket adva Európában és a Középkeleten is. Doráti Antal dinamikus vezénylési módja, — mely nagy általában kevés mozgással és mégis tökéletese biztonsággal irányítja a‘88 tagú zenekart, Doráti Antal — szembetűnő. Sajátságos és Doráti Antal számára Bécsben külön készített, rövid karmesteri pálcával vezényel. Doráti Antal kijelentette a loraini ujságirók előtt, hogy oár mostani megbízatásában, — mint a minneapolisi zenekar karnagya, — sokat utazik lés munkája sok fáradozással jár, feladatának szívesen és élvezettel tesz eleget. Felesége és leánya társasága hiányzik csak. Utazni szeret és jelenlegi megbízatása lehetővé is teszi ezt számára. Utazásai során több hires európai nagy zenekarnak lesz majd Minden pénteken halvacsora A loraini mayar ref. egyház (United Church of Christ) szervezetei elhatározták, hogy pénteken — máricus 18-án, — és ezután minden pénteken halvacsorát készítenek s szolgálnak fel az egyház termében, — közösen. Az ötlet kitűnő és bizonyára sikere lesz, mert a ref. egyház rendezései és finom, házias ízléssel készített ételei általános elismerésnek és sikernekörvendtek eddig is. A vacsora felszolgálása du. 4 és 8 óra között lesz — a vendégek érkezése sorrendjében. A kitűnő rántott halon kívül friss kávét és finom süteményt is szolgálnak fel a vendégeknek. Vacsorajegyek ára személy enkint csak $1.00 lesz. vendégkarmestere. Örömmel számolunk be az amerikai zenevilág egyik legnagyobb sikert elért, elismert karnagyáról, mert újabb magyar tehetség sikerét, a magyar tudás újabb győzelmét, egy újabb magyar müvésztehetség diadalát tehetjük közzé és hozhatjuk olvasóink tudomására. Doráti Antal személyében olyan magyar-művész érvényesüléséről és elismeréséről számolhatunk be, aki nem csak saját, megvallott szülőhazájában, nem csak uj hazájában — Amerikában, — de az egész világon hírnevet szerzett tudásával és mü~ magának és a. ...a. - gyarságnak egyaránt. MEGHALT KOLOS BÉLA Kolos Béla — a Detroiti Újság szerkesztője és a “Kis Dongó” cimü humoros lap kiadója, — 74 éves korában elhunyt Detroitban. Kolos Béla 1921-ben jött Amerikába s ideérkezése után nemsokára, az amerikai újságírással jegyezte el magát — örökre. Több magyarlakta város újságjánál dolgozott, 1935-ben a Katholikus Magyarok Vasárnapjának a szerkesztője volt, majd megalapította a “Kis Dongó”-t, szerkesztésén és kiadásán dolgozott, s a Detroiti Ujság-ot is szerkesztette ugyanakkor. Detroiti Újság segédszerkesztője, később szerkesztője lett. Ezt a munkáját is hűségesen és közmegelégedésre látta el. Néhány hónapja súlyos beteg lett és többé már fel sem épült. Feleségét — Porkoláb Erzsébetet, — 1945-ben vette el és felesége állt mellette súlyos betegsége alatt és ápolta önfeláldozó hűséggel. Az özvegy loraini származású és innen költözött Detroitba. Kolos Béla fáradhatatlanul dolgozó szerelmese volt a magyar betűnek. Az amerikai magyarság azon hűséges napszámosainak egyike volt, aki csak egyetlen örömet ismert: magyar újságot szerkeszteni és írni mindarról, ami közel áll az Amerikában élő magyarság szivéhez. Munkájában lelte örömét. Szolgálata értékes volt nemcsak Detroitban, de mindenhol, ahol valaha dolgozott. Halálát egy jó kollega elvesztése felett érzett őszinte szomorúsággal gyászoljuk mi, amerikai magyar ujságirók, s tudjuk, hogy elköltözése súlyos vesztesége az egész amerikai magyarságnak is.
