Lorain és Vidéke, 1952 (39. évfolyam, 50-52. szám)

1952-12-26 / 52. szám

HALÁLOZÁSOK Özv. Kiss Istvánná, szül. Ominger Margit, meghalt pénteken, december hó 26-án délelőtt 11 órakor a Szt. Jó­zsef kórházban. Az elhunyt múlt szombaton lett rosszul 1621 E. 32 utcai otthonában, ahonnan kórházba szállítot­ták, de minden orvosi beavat­kozás dacára nem lehetett raj­ta segíteni. 69 éves volt. Fér­je 10 évvel előzte meg’ a ha­lálba. Az elhunyt buzgó tagja volt a Szt. László Egyház­­községnek, továbbá a Szt. László Bs., a Műkedvelő, a Szűz Mária és az Oltáregyle­teknek, úgyszintén a St. Ann’s Auxiliary-nek. 1913- ban érkezett Lorainba Győr megye, Kóny községből és az­óta állandóan itt lakott csa­ládjával. Temetése hétfőn fog vég­bemenni reggel fél 9-kor a Dovin temetkezési otthonból és 9 órakor a Szt. László templomból Főt. Demkó gyászszertartásával. Gyászolják gyermekei: Ist­ván és neje, Dezső és neje és Murvai Istvánná és férje, to­vábbá 9 unokája és 7 déd­unokája, mind itt Lorainban, úgyszintén két fivére és két nővére az óhazában. Gendics Mártonná, 5239 Bond Street alatti lakos, aki mintegy 45 éve lakott Lo­rainban, december 16-án, ked­den meghalt 60 éves korában, egy hónapos betegség után a Szt. József kórházban. Az egyházi körökben hosz­­szu időn át tevékeny Gendics Mártonné a Stop 7-i St. Vin­cent de Paul róm. kath. egy­háznak a tagja volt. A Schwartz Funeral Home-ban történt felravatalozás után szombaton, december 20-ikán délelőtt 10 órakor temették a St. Vincent de Paul egy­háztól a Calvary temetőben. Az elhunytat az alább fel­sorolt hátramaradottai gyá­szolják: férje; továbbá há­rom leóays.T Cc Dietrich Hermanné Amherst­­ben, Pásta Vilmosné Lorain­ban. Azután két fia, György, Vermilionban és Robert az U. S. tengerészeinél; valamint 17 unokája és egy nővére, Mrs. Catherine Mossey St. Petersburg, Floridában, AZ UJ BEVÁNDORLÁSI TÖRVÉNY december 23-án délben ha­tályba lépett. A McCarran- Walter General Immigration Act hatályba lépése és mű­ködése felé aggodalommal te­kint mind az igazságügyi, igazgatás, mind Truman el­nök, mind Eisenhower leendő elnök, nemkülönben egyházi és hivatási érdekcsoportok is. Külországokból is érkezett tiltakozás a törvény ellen, a melyet egyébként lapunk ha­sábjain már nagy vonalakban ismertettünk. Kétségtelen, hogy a törvény alkalmazása “viharos” lesz s az uj admi­nisztrációnak nem kis fejfá­jást okoz majd. AZ ÁLLAMVÁDELMI TAKARÉKKÖTVÉNYEK eladása 13 hónapi pállandó növekedés után most novem­berben mutatott először csök­kenést, Ira L. Porter Lorain megyei államvédelmi taka­rékkötvény bizottsági elnök jelentése szerint. Ez a tény abból érthető, hogy 1952 év folyamán nem volt hivatalos kampány, viszont az “E” so­rozatú kötvények eladása most került végleges elszámo­lásra. A rendelkezésre álló szám­adatokból kitűnik, hogy az E és II sorozatú kötvények el­adása az 1951-beli E soroza­tú kötvényekkel szemben mintegy 30 millió dollárral többet fog behozni. A folyó év novemberi összes E és H sorozatú kötvényvásárlás $23,421,973-ra rúg, mintegy 3 millió dollárral kevesebb a múlt év novemberi E soroza­tú kötvények vásárlásánál. VOLUME XXXIX. ÉVFOLYAM— No. 52 Szám LORAIN, OHIO EGYES SZÁM ÁRA 10c 1952. DECEMBER 26 A HÉT ESEMÉNYEI AZ A SZERENCSE, hogy még a múlt évben múltak el ezek az események. És pedig azért, mert egyrészt semmi komolyat nem jegyezhetünk fel, másrészt azért, mert a sok balesetből eredő halál, amiről számot kell adni, nem volna szerencsés kezdete egy évnek. ❖ A REPÜLÉS TÖRTÉNETÉBEN LEGSÚLYOSABB ka­tasztrófáról jött hir szombaton reggel. Egy 132 személlyel megrakott C-124 Globemaster lezuhant Washington állam területén Moses Lake mellett. A hatalmas szállító repülő­gép, amelybe vagy két tank és két autóbusz, vagy pedig 200 személy is belefér, a közeli repülőtérről való elindulás után pár mérföldre kigyulladt és lezuhant. Az utasok leg­nagyobbrészt karácsonyi szabadságra menő katonák vol­tak. A szerencsétlenség nyomán a környék összes orvosait, ápolószemélyzetét és sebesültszállítóit a szerencsétlenség színhelyére rendelték. A légierők parancsnoksága a szeren­csétlenség után három órával kiadott becslésében a 132 utasbból a holtak számát 86-ra tette. A Douglas repülőgép-épitő cégnek a gyártmánya a ha­talmas szállító gép, amelyekből a közelmúltban ez most a második, mely lezuhant. Az első Alaskában november 23- án zuhant le és mind az 52 utas szörnyethalt. Kétségte­len, hogy a nemzet közvéleménye jogos kiváncsisággal néz az azonnal folyamatba tett vizsgálat felé. KÉT NAPRA újabb légiszerencsétlenség: ezúttal Ko­reában. Hétfőn este 13 személy, köztük 10 amerikai lelte halálát. Egy katonai gép leszállóban összeütközött egy a. földön állomásozó másik géppel, egy nyugatkoreai légitá­maszponton. A másik három halott a görög királyi légierő tagja volt. ❖ A TENGER IS SZEDI A MAGA ÁLDOZATAIT: egy francia utasszállító hajó, a francia hajózás 25 éves vete­ránja kettéhasadt a libanoni part mellett Beirut-közelében. A “Champolion” utasszállító hajó viharba került, amelynek az öreg jószág nyilván nem tudott már ellenállani. Angol repülőgépek kísérleteztek azzal, hogy mentőkötelet húzza­nak a partról a hajóra, de ezek a kísérletek meghiúsultak. Hasonlóképpen más nemzetbeli erők is próbálkoztak, hogy a hajó 200 főnyi ^személyzetéből és 108 utasból álló élő szál­lítmányát megmentsék. Az utasok közül sokan a tengerbe ugrottak néhányon partra is úsztak, mintegy 20 azonban ,a tenger áldSzatá lett. Egy libanoni motorhajő kapitánya egymaga mintegy 150 embert mentett meg. A többiek men­tése még folyamatban van. A hullámzó tenger megakadá­lyozta azt, hogy egy a közelben lévő brit cirkáló a ketté­tört hajó segítségére siessen. Az utasok legnagyobb része francia üzletember és tu­rista, akik a karácsonyi ünnepen a Szentföldre akartak zarándokolni. ❖ A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYVÁLSÁGA foglalkoztatja a külpolitikai érdeklődést. A német megszál­lás alól való felszabadítás óta már 17 kormány volt ural­mon Franciaországban. Vincent Auriol köztársasági elnök egyelőre nem akarta elfogadni miniszterelnökének, Pinay­­nak a lemondását, de 16 órával annak benyújtása után mégis elfogadta azt. Pinay-t a katholikus republikánus párt többbsége támogatta kilenc hónapi nehéz és népsze­rűtlen adminisztrációjában, de most bizonyos pénzügyi ja­vaslatokkal kapcsolatban bevezetett bizalmi szavazásnál ez a többség már az első esetben is tartózkodott a szavazás­tól és igy Pinay a képviselőház előtti drámai nyilatkozat­ban leköszönt tisztéről. A válságot közvetlenül egészen je­lentéktelen ügy váltotta ki, mögötte áll azonban a min­denkor és mindenütt népszerűtlen intézkedéseket kiváltó törekvés arra, hogy az országnak kiegyensúlyozott pénz­ügyei legyenek. ❖ MÁSIK KÜLPOLITIKAI BONYODALMAT okozó ügy Tito jugoszláv marsallnak az az elhatározása, amellyel Jugoszlávia és a Vatikán város között a diplomáciai kap­csolatot megszakította. Ismeretes, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya arra törekedett, hogy szoros együttműkö­dést érjen el mind katonai, mind politikai téren a nyugat­­európai államok és Tito Jugoszláviája között, a Szovjet erejének ellensúlyozására. Truman elnök kormányzása a nyugat számára nagy értéket látott Jugoszláviában, mert az élő példája annak, hogy egy szovjet-hűbéres ország a Moszkvával való szakítást túlélte és továbbra is autonom politikai hatalomként fennmaradt; de meg azért is, mert Tito harmincegynéhány hadosztálya, bár sokban felszere­lésre és modernizálásra szorul, komoly katonai erőt jelent­het Nyugateurópa oldalán. A kongresszusban sokan mindig bizonyos kétkedéssel tekintettek Jugoszláviára és diktátorára, Tito Marsallra, mert kifejezetten kommunista és a demokratikus elvek­kel nem akar törődni. De meg azért is, mert Trieszt kér­désében nem lehetett közte és Olaszország között meg­egyezést elérni. Most a Vatikánnal bekövetkezett törés, amelyet hosszas háborúskodás előzött meg, még élénkebbé teszi a Titóval szemben fennálló kétkedést. Hogy ez milyen befolyással lesz a Ti tónak nyújtott gazdasági segítségre, amely a három nagyhatalom, Anglia, Franciaország és Amerika részéről 120, majd 99 milliót tett ki és amelyből Amerika része két éven át 78 millió dollár volt, az az Eisenhower-kormány kérdése lesz, ❖ A KARÁCSONYI ÜNNEPNEK, a híradások szerint, csütörtökre már 200 halottja volt, A hét végére ez a szám kb. 500-ra fog emelkedni. A HAPPY NEW YEAR TO ALL OUR READERS, ADVERTISERS AND FRIENDS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN OLVASÓINAK, HIRDETŐINEK ÉS BARÁTAINAK A “LORAIN ÉS VIDÉKE” szerkesztősége és kiadóhivatala 1953 - UJ ÉV! Biztatóan és fenyegetően köszönt be az újév. Politika párttartozástól eltérően ma már csaknem min­denki úgy véli, hogy belügyi szempontokból Amerikára jó hatással biztat a kormányváltozás. Eisenhower generális aktiv és hathatós munkát végez az uj kormány alakításá­val kapcsolatban. Az uj “vér.” az uj ideák várhatólag jó hatással lesznek a belső kormányzatra. Dö tüb'W: ó viszonyokban is várhatók a változások. És ezek, amik idegesítik a közvéleményt. Csaknem mindenki belátja, hogy valamit tenni kell. A koreai helyzet tűrhetet­len, hiszen amerikai életek ezreit áldozzuk fel ott, semmi látható eredmény nélkül. A kérdés az, hogy mit lehet tenni — anélkül, hogy a harmadik világháború ki ne robbanjon. Valósággal csodát vár a közvélemény Eisenihowertól. Már pedig csodát nem lehet elvárni egy embertől sem; még ha az az ember az Egyesült Államok elnöke is. Viszont meglehet, hogy Eisenhower katonai géniusza képes valami megoládst találni. Mindenesetre nagy rizikó — bármit fog tenni az uj adminisztráció. Ahogy a közvélemény türelmetlensége lehet veszélyes az uj kormány részére, épp úgy a republikánus párt egyes részeinek kivánatai is károsak lehetnek. Különösen a mun­kás kérdésben fenyegető az, hogy egyesek azt vélik, hogy az uj éra alkalmat hoz a, szervezett munkásság letörésére és egyben bizonyos faszista jellegű jogi változtatásokra. Azonban az a valószínű, hogy az uj elnök képes lesz megfékezni úgy a reakciósokat, mint a radikálisokat és igy egyensúlyban megtartsa a “kormány hajóját.” Ebben a reményben nézzünk az uj esztendő elé. Nem-polgároknak Mint arra már karácsony előtt" is utaltunk, mindazok az idegenek, nem-polgárok (aliens), akik akár látogató­ban vannak az Egyesült Ál­lamok területén, akár állandó lakosokként vándoroltak be TRUMAN ELNÖK VÖRÖS­KINA GYŐZELMÉRŐL Truman elnök egy elkészí­tett hivatalos beszédében a National War College előtt oly értelmű nyilatkozatot tett, hogy Vörös Kína győ­zelme az U. S. külpolitikájá­nak a csődje. Beszédében a demokrata és republikánus erők nyiltszivü együttmun­­kálkodását kérte a béke el­érésére. Az elnök szerint az elmúlt hét évben voltak olyan ter­hek, melyeket “nem tudtunk elhordozni, mivel erőforrása­ink nem voltak korlátlanok; Kina volt ezek egyike.” Utalt Truman elnök arra, hogy kor­mányzata nem becsüli le a kínai kommunista győzelmet, amely remélhetőleg nem lesz “jóvátehetetlen veszteség.” jelentkezni kell és állampolgárságukat még nem tudták megszerezni, új­év után január 15-ig az u. n. “Address Report Card” fel­­használásával jelentkezni kö­telesek. A jelentkezési űrla­pok a postahivatalban kap­hatók, minden személyre néz­ve külön kell azokat kitölte­ni és ismét a postahivatal­ban leadni. A jelentkezés elmulasztása büntetést von maga után. Er­re való tekintettel nyomaté­kosan felhívjuk az érdekel­tek figyelmét erre a kötele­zettségre. Az uj év első politikai jelöltje Vannak emberek, akik so­hasem tartják tulkorainak megkezdeni a munkát ügyük érdekében, vagy bejelenteni szándékukat a jövőt illetőleg, így van ezzel városunk pol­gármestere John C. Jaworski is, aki e héten már nyilvá­nosságra hozta, hogy a jövő Búcsúzó a Lorain és Vidékétől December 1-én a Lorain és Vidéke hivatalosan gazdát cserélt. Az újságot és a nyomdát, amelyet néhai Barta M. Mihály alapított és amelyet az utóbbi 18 év folyamán özvegye, Mrs. Róza Barta, vezetett elhunytáig — az én drágái szüleim élet-munkájának anyagi szimbólumát, át­vette e dátumon hivatalosan Bodnár P. Lajos, a vállalat eddigi üzletvezető managere. Az átvétel csak jogi szempontból fontos. Akik ismerik Bodnár Lajos és a Barta család közötti viszonyt, amely több mint 25 év óta állt fenn, tudják, hogy Bodnár Lajos már nagyon régen nem mint alkalmazott szerepelt a vállalat­ban, hanem mint család tag, az újság családjának egyik fő mozgatója. A személyes viszony olyan volt, hogy senki sem lehetett volna jobb néhai Özv. Barta M. Mihálynéhoz, — még a saját gyermeke sem, — mint amilyen szeretetben Bodnár Lajos tartotta őt és ahogy gondozta és védte az élete utolsó nehéz éveiben. Ez a régi viszony és az uj tulajdonos jelleme és sze­mélyisége garantálja azt, hogy az újság munkája, az a szolgálat és épitó küzdelem, amelyet a Lorain és Vidéke 40 év óta folytat, ép úgy, vagy még sikeresebben, hatható­sabb módon fog folytatódni, mint ezideig. A tulajdonos és szerkesztő neve változott meg a lapon; az újság szelleme folytatódik, változatlanul. Nekem, aki e búcsúszavakat Írom, fájdalmas az, hogy el kell köszönnöm az újságtól, a loraini magyarságtól és néhai szüleim és énmagam sok jó barátjától, kedves isme­rősöktől. Nem lehet másként, hiszen az én életpályám és személyes körülményeim lehetetlenítik azt, hogy az újságot megtartsam. Mégis fájó a bucsuzás... Szeretném, ha mindenki, aki bennünket, a Barta csa­ládot, ismerte, érezné a szivemből jövő hálát mindazért a jóságért, amelyet irányukban annyi sok éven keresztül mutattak. Ez évek alatt volt sok küzdelem és nézeteltérés is. De egyben biztos vagyok: nincsen, aki a Barta család becsületét kétségbe vonhatja. Ez enyhíti előttem a bucsuzást. Tudom, hogy becsü­lettel, jó akarattal építettünk — nem anyagiakban, hanem a szó, a szellem, a lényegiekben. Tudom, hogy a Lorain és vidéki magyarság meg fogja őrizni a szüleim emlékét mindaddig, amig lesz magyar élet a körükben. Többet az élettől úgy sem lehet várni. Egyben kérem, hogy mindazt a jó akaratot, amelyért hálámat fejeztem ki, ruházzák át Bodnár Lajosra. De tu­dom előre, hogy igy lesz, egyrészt meií minden szempont­ból véve megérdemli; másrészt mert minden képessége meg van, hogy sikeres, minden elismerésre méltó munkát foly­tasson a jövőbben is, mint ahogy eddig tette. Az újság uj korszakának beköszöntőjén őszinte szívből kívánok az uj tulajdonosnak, a lap minden olvasójának és hirdetőinek, a Barta család és az én személyes jó bará­taimnak boldog uj évet — és sok, sok szerencsés, békés, megelégitő uj esztendőket. Adja igy, a jó Isten! Barta Andor * * * Announcement of Change of Ownership As of December 1, 1952, the “Lorain & Vicinity” newspaper and printing shop has changed ownership. This 40 years old concern has passed from the hands of the Barta family to Mr. Louis P. Bodnar, who has been asso­ciated with the paper for more than 25 years and who has for many years past been its business manager. This very long and close association of the new owner to the business guarantees the continuation of the policies of the business and the quality of its service in behalf of all the readers of the paper and the advertising and busi­ness clientele, which in the past has earned for it their unqualified support and appreciation. Mr. Bodnar needs no introduction to readers or adver­tisers. He has established for himself a well respected place in the community. His character and personality assure the successful future of this enterprise for many, many more years to come. In the name of the Barta family, my late father who founded the paper 40 years ago, my dear mother who car­ried it on for the past eighteen years until her own pass­ing, and in my own behalf, I wish to express deeply felt gratitude to all who supported us through all these years; and I wish to bespeak this same support to the new owner, Mr. Bodnar, who well deserves it and who is amply quali­fied to merit it his own. Since my own life circumstances make it impossible to carry on in the endeavour of my late parents’ I could not leave the paper in better hands than Mr. Bodnar’s. I wish him, and to all the readers, advertisers and sup­porters of this enterprise, and to all the good friends of my dear departed parents and to my own friends and acquaintances a happy and prosperous new year, — and many, many more to come. Good by to all... . Andrew Barta évben újból jelölt lesz jelen­legi hivatalára. Jaworski ab­ból az alkalomból tette közzé ezen szándékát, amikor a vá­rosházán a külömböző hiva­talok személyzete ünnepély­­lyel lepték meg 6l-ik szüle­tésnapján. Mayor Jaworski 1917 óta aktív szerepet tölt be a de­mokrata pártban. Mint pre­cinct committeeman kezdte polititkai pályafutását és a politikai lépcsőn fokozatosan emelkedett — mint council­man, councilman -at - large, council president—mig 1951- ben nagy szavazattöbbséggel a polgármesteri székbe lett beválasztva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom