Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Tóth Péter - Kis József: Miskolc - Kaposvár - Miskolc : interjú Tóth Péterrel
53 2022/1. ▪ 47 – 62. tok alakultak ki. A már említett Kapiller Imre mellett igen sokan, például Vas megyéből Tilcsik György, vagy Feiszt György, Sopronból Dominkovits Péter, Győrből Bana József, Somogyból Bősze Sándor, Nógrádból Kosján Laci vett részt rendszeresen ezeken az ösz szejöveteleken és ezeket mind Béla szervezte meg. Mi pedig nagyon örültünk ezeknek az alkalmaknak. KJ: Ha már Somogy szóba került, Somogyhoz neked erősebb kötődésed is van azon túl, hogy ismered a somogyi kollégákat, hiszen dolgoztál is ott. TP: Igen, ennek személyes oka volt. Elváltként abban az időben lakáskiutaláshoz jutni nem volt egyszerű dolog. Amikor híre ment, hogy ebből a levéltárból elmentem az egyetemi levéltárba, akkor többen is megkerestek. Kovács Béla is szerette volna, ha átmegyek Egerbe, Ságvári Ágnes is hívott a fővárosi levéltárba, Kanyar Jóska bácsi Somogyba és mindenhol az volt a feltétel, hogy biztosítsanak számomra lakást. Egyedül Kanyar Jóska bácsi volt az, aki azt mondta, hogy ha minden botlábú futballista lakást kap, akkor az egy levéltárosnak is jár. Én nem is vettem nagyon komolyan ezt az ígéretét, amíg nem jött egy telefon, hogy akkor talán menjek és válasszak lakást. És valóban volt három lakáskulcs, az OTP rendelkezett ezek fölött a lakások fölött, és a levéltár gazdasági vezetőjével végigjárhattam mindhárom lakást és kiválaszthattam egyet, amit megvásároltam természetesen, tehát ezt nemcsak úgy kaptam, hanem megvásárolhattam. Így kerültem tehát Kaposvárra. Abban az időszakban az ún. vándormadarak, akik gyakran váltogattak munkahelyet, nem voltak nagyon népszerűek. Ez egy teljesen igazságtalan álláspont, mert annak a somogyi időszakomnak a legnagyobb tanulsága az volt, hogy nincs két egyforma levéltár. Én Borsod vármegye levéltárával foglalkoztam mindig a legszívesebben. Ez egy kifejezetten gazdag iratanyag. Tényleg csak egy példát. Itt 1711 előtti jegyzőkönyv, ha jól emlékszem vagy 24-25 kötet van. Somogyban egy sincs, pontosabban egy van, de az nagyrészt másolat-gyűjtemény és az 1710 és 1715 közötti időszaknak van eredeti jegyzőkönyvi anyaga. Vas megyében három vagy négy kötet van ilyen. Zala megyében, ahol szintén nagyon büszkék a történeti múltjukra, ott sincs több négy kötetnél, az ötödik kötet az már nem is kötet, hanem egy doboznyi bekötetlen irat. Tehát ennyire gazdag Borsod vármegye levéltára a többi levéltárhoz képest. Soha nem felejtem el, egyszer beázott itt, nem, még a régi épületben... KJ: Még a megyei tanács épületében. TP: Igen, ott, az egyik raktárhelyiség és néhány doboznyi 1820-as évekbeli iratanyag vizes lett, és az egész levéltár egy héten keresztül mást sem csinált, mint minden kolléganő behozta a vasalóját és itatóspapírok között vasaltuk, szárítottuk az iratokat. Akkor került elő például egy érvénytelenített ezüst pecsétnyomó a levéltári iratok közül. Hivatalosan helyezték el a levéltárban, bereszeléssel érvénytelenítették. Az ország összes levéltárából már évszázadokkal ezelőtt eltűnt volna egy ilyen tárgy, itt meg érintetlenül megmaradt és hála ennek a beázásnak, mi találtuk meg az iratok között. Tehát tényleg tanulságos volt egy olyan levéltárban dolgozni, ahol egyrészt nem volt korai iratanyag. Márpedig a korai, a 16–17. századi iratanyag a legérdekesebb. A vármegyei önkormányzat akkor működött teljes fényében. A 18. században, főleg miután a Helytartótanács megalakult, már egyre erősödött a központi kormányzat és teljesen egyformák lettek Interjú Tóth Péterrel
