Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 4. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Szántó László - Farkas Péter: Ötvöskónyiból Kaposvárra. Interjú dr. Szántó Lászlóval
70 Levéltári Szemle 72. évf . 70 elérhető nemzetközi szakirodalmat és forrásszövegeket is sikerült hasznosítanom, ekkor még leginkább szótárak segítségével, ami némiképp lassított is a munkafolyamaton. FP: Melyek voltak az első munkahelyei? SZL: Tanulmányaim után előbb Balatonbogláron, majd 1973-tól Kaposváron dolgoz tam, ahol a szakmunkásképző iskolákban voltam kollégiumi nevelőtanár, valamint nagy örömömre tanítási lehetőséget is kaptam Horváth Gyula tanár úr hathatós segítségével. A következő nagy váltás az volt az életemben, amikor a Kaposvári Tanítóképző Főiskola marxizmus–leninizmus tanszékén oktathattam 1979 és 1986 között. Itt elsősorban a magyar munkásmozgalom története és a tudományos szocializmus tantárgyat oktattam. Eközben diplomát is szereztem az ELTE BTK tudományos szocializmus előadói szakán. FP: Hogy került kapcsolatba a levéltáros szakmával? SZL: A levéltáros szakmával 1986-ban kerültem közelebbi kapcsolatba. Ettől kezdve, egészen 1990-ig az MSZMP Somogy Megyei Bizottsága Archívumának vezetője voltam. Itt az addigra már a Somogy Megyei Levéltár kötelékébe távozó Andrássy Antal helyét vettem át. A pártarchívumot korábban vezető, a rendszerváltás éveiben azonban már a Somogy Megyei Levéltárban dolgozó Andrássy komoly, precíz rendező munkát végzett – ezt alátámasztja az a gyűjtés is, amely mintegy kutatásainak széles spektrumát összegzi, amely az 1848-as forradalom és szabadságharctól egészen a Kádár-rendszerig tartott. Az 1956-hoz kapcsolódó úgynevezett „Ellenforradalmi gyűjteményét” kutatásaim során én is sikerrel hasznosítottam – azonban a pártapparátussal való szakmai együttműködés nem volt megfelelőnek mondható, a munkákat erősen gátolta az alacsony, mindössze két fős létszám is. Andrássy Antal rendszeresen járt át a párt archívumba és elsősorban az ő személye kapcsán kerültem kapcsolatba a Somogy Megyei Levéltárral. Én ekkoriban a kisebb, járási (Csurgó, Tab, Fonyód említhető itt elsősorban) pártbizottságok iratainak szálankénti rendezését végeztem. Idő híján a nagyobb szervek, mint a Kaposvári vagy Marcali pártbizottság iratainak rendezése, már nem sikerült, közbejött a rendszerváltoztatás. Miután vélekedésem szerint szerencsés módon dőlt el a pártiratok sorsa, tehát érvényre jutott az az elv, hogy a megyei pártiratoknak „helyben” van leginkább a helye és nem egy központi, fővárosi irattárban, el kezdődött az iratanyag átköltöztetése a megyei levéltárba. Ebben a levéltári szempontból átmenetinek mondható időben, 1989 decemberében tanácsolta Andrássy Antal, hogy keressem fel a párttitkárokat egyéb, „bent ragadt” iratok ügyében, ekkor azonban már részükről „zárt szekrények” fogadtak, és arról tájékoztattak, hogy minden irat bent van már az irattárban. A rendszerváltást követően a Somogy Megyei Levéltár keretein belül dolgoztam, előbb levéltárosi, majd főlevéltárosi beosztásban. Természetesen a megyei levéltárban is elláttam a pártiratok referensi tisztségét, valamint a pártarchívum iratanyagának költözésében is tevékeny részt vállaltam. Mindezek mellett a gyűjtőterületi munkában is részt vettem, ami nem volt tőlem idegen, tekintve korábbi munkakörömet. A gyűjtőterületi munka során – sajnálatos módon – nem egyszer tapasztaltam, hogy az államigazgatás szervei hogy őrzik az iratokat, elsősorban az 1945 után keletkezett iratok állapota – nem ritkán pusztulása – volt aggasztó, főként a tárolási körülményekre gondolok itt. Levéltárosi munkásságom kapcsán említésre méltónak gondolom, hogy az MSZMP Somogy Megyei Bizottsága rendezése és Farkas Péter
