Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZI LEVÉLTÁROSOK EGYESÜLETE VÁNDORGYŰLÉSÉN (2022. JÚNIUS 20-22. BUDAPEST) ELHANGZOTT ELŐADÁSOKBÓL - Bernád Rita-Magdolna: A levéltáros szakma újabb kihívása: a levéltár-pedagógia. Gyermekprogramok a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltárban
49 2022/3. ▪ 43 – 55. 49 A foglalkozások célja A tanulók változatos foglalkozásokon vehetnek részt, amelyek általában egy levéltár és könyvtár tartalmának genezise köré épülnek. Hogyan születik egy levél és egy könyv? Milyen anyagokból? Milyen eljárásokkal? Ha megsérül az idők során, hogyan javítják ki? Ugyanis ha tudjuk, hogyan keletkezik egy irat, vagy hogyan varrnak össze és kötnek be egy könyvet, ismerjük a lépéseket, az eljárások sorrendjét, akkor a visszaállításra is képesek lehetünk, ugyanis egy restaurálás folyamatában is ugyanaz történik, csak fordított sorrendben, vagyis a késztermékből, alkotásból az összetevők, elemek irányába haladunk. A tanulók nemcsak az írott és nyomtatott egyháztörténeti emlékekkel, történelmi hagyatékunk forrásaival ismerkedhetnek meg, hanem azok őrzési feltételeivel és tárolási technikáival is. Számottevő gyakorlati tudást sajátíthatnak el a történelmi dokumentumok és kötetek anyagai keletkezésének és előállításának megtapasztalásával: papírkészítés, -festés, könyvkötészet, különböző pecsétek öntése, origami-levélboríték és -doboz készítés, bőrdíszítés, írógép- és indigóhasználat stb. Az állományvédelmi alapismeretek és alapeljárások elsajátítása (szerves-szervetlen anyagok megkülönböztetése, a háztartási gépek használata a konzerválási-restaurálási beavatkozásokban a restaurátorműhely alapeszközeiként) mellett több gyakorlati célú, praktikus képességre tehetnek szert (újrahasznosítás, élelmiszer alapú ragasztóanyagok előállítása). A magyar nyelvű levéltári anyag silabizálásával, a rövidítések feloldásával és a történelmi iratok tartalmának megfejtésével, amelyre a paleográfiai olvasásgyakorlat alatt kerül sor, elmélyíthetik nyelvemlékeink értelmezését, valamint szókincsünk gazdagságának felismerését és értékelését. A levéltári oktatófoglalkozások összességében hozzájárulnak a fiatalok kreatív, szociális és kognitív készségeinek együttes fejlesztéséhez is. Mint tudjuk, a tapasztalati úton szerzett tudás maradandóbb, mert eredményesebb személyes működéshez vezet, ugyanis nem elméletekre, hanem a résztvevők saját, tényleges tapasztalataira, megélésére épül. Eszköz- és kellékszükséglet foglalkozások szerint 1. Középkori és újkori oklevél (zárt és függőpecsétes): karton, lúdtoll, tinta, itatós, viaszrúd, viaszkanál, gyertya, zsinór, pecsétnyomó(k), házilag főzött piros gyurma (kicsiknek), betűnyomda (kicsiknek) 2. Függőpecséthez házi gyurma: 1⁄4 kg liszt, 3 dl víz, 2 evőkanál só, 2 evőkanál olaj, 1 kiskanál citromsav, ételfesték, fémedény, elektromos rezsó vagy főzőlap (kb. 20 db pecsétre elegendő) 3. Gépelt levél: írógép, esetleg indigó, papír, szárazpecsétnyomó, gumibélyegző és tuspárna 4. Papírmerítés: cellulózrost vagy/és használt papír, víz, turmixgép, edények (mosdótál vagy műanyag kád), merítő sziták (farámára feszített és hozzárögzített szitaanyag, A levéltáros szakma újabb kihívása
