Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon a szokásjogtól a szabályrendeletekig
26 Levéltári Szemle 72. évf . Sopron város 1932-ben kibocsátott szabályrendelete a város hivatalainak és közintézményeinek ügyrendjéről részletezi a levéltári kezelési feladatokat, a levéltáros teendőit, ám a selejtezésnek csupán egy sort szentel: a levéltáros „a selejtezés iránt a polgármesterhez 10 évenkint javaslatot terjeszt elő.”100 Azaz itt is a levéltáros felkészültségén múlott a selejtezés formai és tartalmi megvalósítása. A községek tekintetében a helyzet még a vármegyék és városok helyzeténél is rosszabb volt. A 126.000/1902. B.M. rendelettel kiadott Községi Ügyviteli Szabályzat 60. §-a a községi jegyzőknek is előírásokat fogalmazott meg, 10 és 32 éves őrzési és selejtezési időkkel, egyidejűleg előírva: „alapítvány-, adomány- és kiváltságlevelek, vám- és helypénzszedési okiratok, szabályrendeletek, képviselőtestületi ülések jegyzőkönyvei, adófőkönyvek, naplók, általában a fontosabb segédkönyvek, (iktatók, mutatók), továbbá mindazok az iratok, okiratok és tárgyak, melyeknek történelmi, művelődéstörténeti vagy közjogi értékük van, amelyek különösen a község történetére vonatkozó adatokat, emlékeket tartalmaznak, továbbá a közoktatási, közegészségügyi, vízügyi, közlekedési eszközök és egyéb közérdekű ügyek fejlődése, vagy társulatok és egyletek mozgalmaira világot vetnek, a község mint jogi személy vagy más jogi és magánjogi személyek érdekeit érintik, kiselejtezés alá nem esnek”. A selejtezésre bizottságot kellett létrehozni, amelynek elnöke vagy a főszolgabíró, vagy a vármegyei közgyűlés kiküldöttje; tagjai a jegyző és a képviselőtestület által akár saját soraiból, akár más írástudó és arra alkalmas személyek sorából választott községi lakosok. A bizottság által felvett jegyzőkönyvet a képviselőtestület hagyta jóvá. Mivel mai fogalmaink szerint „illetékes levéltár” nem létezett, így a selejtezéseket sem hajthatták végre egységes szempontrendszer alapján. A selejtezéseket a községeknél már végképp senki nem ellenőrizte levéltári oldalról, így szomorúan állapíthatta meg Berlász Jenő 101 a barcsi járási jegyzőségek területén működő községi irattárak 1940-es helyzetét felmérő tanulmányában: „ha a selejtezéseket az illetékesek valamennyire ellenőrizték volna, most más beszámolót adhatnánk.”102 Huszonöt község irattárának átvizsgálása után megállapí totta, hogy néhány kivételtől eltekintve a községekben 1867 előtt keletkezett iratanyagra nemigen bukkant és a 32 évnél régebbi iratok jelentős része sem volt fellelhető. A Községi Ügyviteli Szabályzat előírásai szerint megalakított selejtezési bizottság által szerkesztett selejtezési tervezetet jegyzőkönyvbe kellett foglalni s jóváhagyás végett a községi képviselőtestület elé terjeszteni. Ez azonban az esetek nagyobb részében nem így történt, minthogy külső ellenőrzés és retorzió veszélye a szabályzat előírásaitól eltérőket nemigen veszélyeztette, a selejtezés sok esetben egy adott időszak felgyülemlett iratanyagának válogatás nélküli megsemmisítését jelentette. A selejtezésekre a községeknél is általában a helyhiány miatt került sor, hiszen míg az egyre kiterjedtebb hivatali ügyintézés nagyobb iratmennyiséget állított elő, addig a tárolásra kijelölt helyiségek száma és mérete nem növekedett. 100 MNL GYMSMSL IV. 1423. 18.198/150. 1932. 101 Berlász Jenő (1911–2015) történész, könyvtáros, levéltáros, 1937–1938-ban és 1940–1941-ben a Magyar Országos Levéltár gyakornoka. 102 Berlász, 1940–1941: 532. Haraszti Viktor
