Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon a szokásjogtól a szabályrendeletekig
15 2022/3. ▪ 5 – 34. Sinkovics István50 egy korabeli előadásra megjegyzésként azt írja, hogy nem szabad általánosítani, miszerint a múlt levéltárnoka ,,csak a saját kora használatára őrizte iratait.” És még ha igen szűken is húzták meg a levéltár határait, voltak iratok, amelyeknek időálló érvényét felismerték és igyekeztek biztosítani fennmaradásukat a jövő számára is. A romantika történetszemléletének levéltárba „áramlása” a 19. század elején egyenesen feladatává tette a levéltárnoknak mindazon iratoknak a megtartását, amelyeknek ugyan a jelen számára – idézi a Magyar Királyi Udvari Kamara 1835-ből – értékük nincsen, de amelyek „a régi idők történetét csodálatos módon szemléltetik és az utókor károsodása nélkül nem lehetne megsemmisíteni.”51 Hozzászólásában Sinkovics kiemelte, hogy a szemléletváltozást tükrözi az az 1836. évi külföldi selejtezési utasítás is, amely kimondja, hogy nem szabad kiselejtezni „azokat az aktákat, amelyeknek történeti és tudományos értéke van a szokásokat, kultúrát, statisztikát és közigazgatást stb. illetőleg.” 52 A korszakban megindul a selejtezések alapjául szolgáló iratértékelés, s ha nem is válik általánossá, mégis szemléletváltozást eredményez. Az iratőrzők egy része túllép a merev jogbiztosító érték fogalmán s egy másfajta értékben is elkezd gondolkodni. Ezt a gondolkodást még sokáig nem követi szabályozás és általánossá sem válik, inkább a levéltárt kezelő személy viszonyulásától függött, mint bármi mástól. A forradalom és szabadságharc utáni évek Az iratok selejtezésére, valójában megsemmisítésére politikai okokból is sor került. 1848–49 után, Haynau uralma idején a forradalom és szabadságharc minden nyomát igyekeztek eltörölni, az 1849. április 14-ét követő „botrányos és népbosszantó rendeleteket” megsemmisítették, sőt, helyenként a jegyzőkönyvekből is törölték a „botrányos kifejezéseket és tételeket”.53 Vas vármegyében a községi jegyzőkönyveket átvizsgálták, egyeseket megsemmisítettek, vagy törölték belőlük a szabadságharcra vonatkozó megjegyzéseket.54 A „beosztott officiálok és beamterek felforgatták a levéltár legeldugottabb polcait, állványait és szekrényeit, hogy azokban minden szabadságharccal kapcsolatos iratot átforgassanak és eltüntessenek.” 55 A korszak „selejtezései” semmiképp nem tekinthetőek szabályozottnak, s a sza badság harc utáni idők nem is kedveztek, nem is kedvezhettek a megfontolt jogalkotásnak. A Bécs ből érkező jogalkotási elképzeléseket a nemzet „néma ellenállása” amúgy is elutasította. 50 Sinkovics István (1910–1990) történész, egyetemi tanár, a történettudomány doktora,1936-tól 1956-ig az Orsz. Levéltár munkatársa volt. 51 Bánrévy, 1939: 170. 52 Bánrévy, 1939: 170. 53 MNL JNSZML IV. 407. 44.588/1947. 4. 54 Borovszky–Sziklay, 1898: 243. 55 Kanyar, 1962: 105. A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon
