Levéltári Szemle, 72. (2022)

Levéltári Szemle, 72. (2022) 2. szám - IN MEMORIAM - Péntekné Unghváry Mária: Nyulásziné dr. Straub Éva (1946-2022)

103

2022/2. ▪

102

–

104.

Történelmi Társulat tagja volt (1972-től), s a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság újraalakulásakor ő is ott volt az alapítók között. Egy időben alelnöke is volt a Társaságnak. A hivatali munka mellett számos publikáció is fűződik a nevéhez, de legtöbben talán az Öt évszázad címerei az Országos levéltár címereslevelein című kötetről emlékezhetnek rá. (E kötet alapul szolgált később a Magyar Nemzeti Levéltár Címereslevél-adatbázisához.) Szakmai munkáját több alkalommal is elismerték, a Pauler Gyula-díjat 2002-ben, a Széchényi Ferenc-díjat 2007-ben nyerte el.

A levéltárnak Éva életében meghatározó szerepe volt. Rengeteg tudást szívott magába az egyetemi tanulmányok során, ugyanakkor a levéltárban is kutatott és tanult. A régi kollégák, akik már évtizedek óta dolgoztak előtte a MOL-ban, érdeklődését látva adták át neki tudásukat. Emlékszem arra is, hogy a „nagy öregek” mindig tisztelettel és kedvesen beszéltek róla. Érdeklődése, történelemszeretettel párosulva a levéltári anyag egészét könnyen megközelíthetővé, érdekessé tette számára. Természetesen, volt azért kedvenc témája, amelyről sokat beszélgettünk, és a címereslevelekről tőle tanultam meg mindent, ami a saját munkámhoz szükséges volt. Magyarázataihoz, levéltári óráihoz címerrajzokat készített, ami nem biztos, hogy levéltáros feladat, nagyon precízen és pontosan minden fontos információt feltüntetett. Sokan fordultak hozzá tanácsért címertervezéssel kapcsolatban, például települési címerek esetében is.

Különféle nehéz munkaszervezési kérdések, kollégák emberi problémáinak megnyugtató módon történő segítése, valamint a sok tudományos szintű eldöntendő kérdés határidős megválaszolása mind-mind nyugodtan, határozottan és tárgyilagosan megoldott feladattá vált, ha ő foglalkozott vele. Csodáltam a munkabírását. Saját munkaterülete, valamint kutatási területe mellett a levéltári vezetők és dolgozók munkáját is maximálisan segítette. Ez sajnos azzal járt, hogy soha nem járt ebédelni, még ezt az időt is hivatalos dolgokra fordította.

Nem csak az irodájában ülő levéltáros volt. Sokat járt a raktárakba, minden anyagot ismert, nemcsak a hozzá tartozókat, hanem más osztályok iratait is. A levéltárban kiállításokat is szervezett, különböző közművelődési feladatokat látott el a napi munka mellett, mivel akkor még nem volt külön osztály e feladatra. A kiállításokhoz katalógust is kellett készíteni, amelynek szerkesztési feladatait is szívesen végezte. Mindig nyugodt és udvarias volt – idősekkel fiatalokkal egyaránt – még akkor is, amikor az utolsó percben készült el valaki a munkájával. Kérései határozottak voltak, pontosan fogalmazta meg az elvégzendő feladatokat, ugyanakkor nem marasztalt el senkit. A levéltáros hallgatóknak szóló óráin túl, amelyekre mindig precízen felkészült, tartott épületbemutatást is; egy ilyen alkalomról színvonalas TV-felvétel is készült.

A levéltár gyakran küldte különféle problémás ügyekben tárgyalni az intézmény érdekében. Ezekre az alkalmakra is nagyon pontosan, minden részletre kiterjedően felkészült. Az én munkaterületemhez tartozó védettségi indoklásoknál közvetlenül is megfigyelhettem, hogyan készült fel a bizottság (KJB) tagjainak meggyőzésére. Nem egyszer kemény harcot vívott a magyar történelem fontos dokumentumainak megmentéséért, amennyiben a MOL-nak nem volt lehetősége, hogy gyűjteményébe megvásárolja azokat.

IN MEMORIAM