Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 2. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Szálkai Tamás: "mennyivel megbecsülendőbb az írásban fennmaradt források anyaga..." : Herpay Gábor tanulmányútja és a debreceni város levéltár rendezési terve, 1915
50 Levéltári Szemle 72. évf . Csánki Dezső debreceni látogatása Csánki látogatásáról részletes leírást közölt a városi lap. Érkezése estéjén a Royal szálloda úgynevezett „fehér”, azaz dísztermében a vendég tiszteletére ünnepi vacsorát adtak, ahol a polgármester pohárköszöntője és Csánki válasza után, dr. Csürös Ferenc tanácsos és dr. Kun Béla tanár mondott az alkalomhoz méltó „szép beszédeket.”3 Másnap délelőtt az országos főlevéltáros megtekintette a levéltárat és azt a két helyiséget, amelyet az új levéltári hivatal számára jelöltek ki, délután pedig részt vett a múzeumi bizottság ülésén. 4 Csánki elmondta, hogy a „kultuszkormányzat melegen támogatja” a debreceni levéltár ügyét, s hogy a könyvtárak és múzeumok mellé „méltán sorakoznak” a levél- és irattárak. A városi archívumról megállapította, hogy annak rendezése nagyon is szükséges, mert ott „szelíden szólva, meglehetősen zavaros állapotok uralkodnak”. Az új levéltári helyiségek kapcsán pedig a helytakarékos raktározás mellett szólt a biztonságos őrzésről, nevezetesen arról, hogy az archívumot vasajtókkal, jól zárható ablakokkal és rácsokkal kell ellátni. Javasolta, hogy új, mozgatható vasállványokat szerezzen be a város, mert azok „örökösek", célszerűen használhatók s általuk nagyon gazdaságosan lehet a helyet kihasználni. Csánki közbenjárására a belügyminisztérium Tagányi Károly országos levéltárost mint levéltári szakértőt küldte ki a rendezési terv elkészítésére. 5 Tagányi Károly jelentése A levéltáros nyolc napon keresztül dolgozott „porban és piszokban” a levéltár régi rendszerének feltárásán és a rendezés elveinek kidolgozásán. A levéltárrendező bizottságnak írt jelentésében Tagányi leplezetlenül szólt a közlevéltár állapotáról: „nagy rakás irat és könyv ládákba szegezve levegő és világosság hiányában senyved,” de a pincében sem volt jobb a helyzet, ahol nedves levegő és zsúfoltság fogadta, emiatt a valamikor rendezett iratok is „össze-vissza hányva” hevertek.6 Herpay Gábor levéltáros segítségével „halászták” ki az egykori segédkönyveket, hogy legalább alapleltár készülhessen. E kötetekről azonban hamar kiderült, hogy valamiféle rendezési kísérlet során a tartalmat figyelmen kívül hagyó sorszámozást alkalmaztak. Nehézséget okozott az is, hogy az egy-egy összefüggő sorozathoz tartozó kötetek az idők folyamán különböző kötést és címeket, feliratokat kaptak, így beltartalmukat is vizsgálni kellett. Az iratcsomóknál is lesújtó volt a helyzet, mivel a gyenge spárgával kötött csomók a zsineg elmállása után széthulltak, s így összekeveredtek. Táblákat ritkán, palliumokat pedig egyáltalán nem használtak a kötegek védelmére, ráadásul az iratokat vízszintesen tárolták, így nagy volt a por és piszok. Tagányi az 1853. évnél két korszakra osztotta az iratokat. A korábbi időszak iratainál két nagy csoportot alakított ki: a város által kiadott és a városhoz érkezett iratok gyűjteményét. 3 Debreceni Közlöny, 1915. 12. 5. 4 Az ülésen többek között részt vett Koncz Ákos városi főlevéltáros és Zoltai Lajos, a városi múzeum vezetője, valamint a forráskiadásairól ismert Géresi Kálmán tankerületi felügyelő is. 5 Debreceni Közlöny, 1915. 14. 6., 1915. 16. 3–5. 6 Tagányi Károly: A városi levéltár rendezése. Debreceni Közlöny, 1915. 15. 1–3. Szálkai Tamás
