Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - IN MEMORIAM - Sölch Miklós: Érszegi Géza (1944-2022)
103 2022/1. ▪ 103 – 104. Érszegi Géza 1944–2022 Az Aranybulla kiadásának 800. esztendejében, 2022. január 8-án távozott el közülünk dr. Érszegi Géza, az Aranybulla tudós szakértője, latin szövegének gondozója, magyar és olasz fordításának kiadója, a Magyar Országos Levéltár nyugdíjas főlevéltárosa, főosztályvezető-helyettese. Tudományos munkássága révén a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára volt, valamint a Magyar Levéltárosok Egyesülete alelnöki és a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiumának elnöki tisztségét is betöltötte. Érszegi Géza az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát latin-levéltár szakon. A Miskolci Állami Levéltárban töltött rövid idő után a Magyar Országos Levéltárba hívták, ahol nyugdíjazásáig a Diplomatikai Levéltár referenseként dolgozott. Kiváló latinistaként, a középkori oklevelek tudós szakértőjeként munkáját a legmagasabb színvonalan végezte, tudását hazai és külföldi tudományos körökben is nagyra értékelték. Az Aranybulla mellett sok más korai oklevelünket is tanulmányai tárgyává tette, kiadta latin és magyar szövegüket. Legismertebb közülük a legrégebbi eredetiben fennmaradt oklevelünk, a Tihanyi Apátság Alapítólevele, amelyet több tanulmányban is megjelentetett. A magyarországi oklevelekkel való gondos munkája mellett a Vatikáni Titkos Levéltárban is feltárt, jegyzékbe foglalt és így a kutatás rendelkezésére bocsátott számtalan magyar vonatkozású középkori oklevelet. A Magyarországon fennmaradt, 1198–1418 között kelt eredeti pápai oklevelek összegyűjtésével pedig a Vatikán által szervezett nemzetközi kutatásba is bekapcsolódott, s az oklevelek latin nyelvű regesztáinak elkészítésével 1991-ben a MTA történettudományok doktora címet nyerte el. Évtizedeken át tanított az ELTE-n, elsősorban a latin nyelvű középkori oklevelek olvasásának rejtelmeibe vezette be hallgatóit, de paleográfiai, kronológiai, intézménytörténeti előadásokat is tartott. Tőle hallgathattunk először a pápai kancellária működéséről szóló színvonalas ismereteket. Levéltáros nemzedékek és mediaevista doktoranduszok oktatójaként jelentős mértékben hozzájárult a levéltáros képzés és a tudományos élet színvonalának emeléséhez. A levéltáros hallgatók részére készült tankönyvekbe több fejezetet is írt, de nevéhez pecsétekkel kapcsolatos film és könyv is fűződik. Az ELTE mellett más magyar és külföldi egyetemen is tanított, számtalan előadást tartott tudományos konferenciákon, szemináriumokon és tanfolyamokon. Páratlan tudásával önzetlenül segítette munkájukban kollégáit, tudós társait és doktorandusz hallgatóit. Különösen jó szívvel támogatta a más levéltárakban dolgozó kollégáit, legjobb példa erre a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei levéltárban őrzött középkori oklevelek kiadása, de sok más forráskiadvány megjelenését is segítette forráskritikai vagy páratlan latin nyelvi ismereteivel. IN MEMORIAM
