Levéltári Szemle, 72. (2022)

Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - FORRÁS ÉS ÉRTÉK - Sallai Balázs: "Az addig fennállott társadalmi rend megbontását elősegíteni törekedtek". Igazolási eljárások Debrecenben, 1919-1920

35

2022/3. ▪

35

–

42.

Sallai Balázs

„Az addig fennállott társadalmi rend megbontását elősegíteni törekedtek” Igazolási eljárások Debrecenben (1919–1920)✴

E rövid terjedelmű írás az 1920-as „alkotmányos rend visszaállítását” követő időszak felelősségre vonási hullámának egy kisebb szegmensét, az ún. igazolási eljárást és dokumentumait veszi górcső alá. Az általános történeti megállapításokon és a jogi háttéren túl, mintegy a joggyakorlat illusztrációjaként a debreceni törvényhatóság igazolóbizottságának működését vizsgálja meg levéltári források felhasználásával. Ezen igazolóbizottság eljárási gyakorlatáról, anyagi és alaki jogértelmezéséről és az általa kiszabott szankciók jellegéről szól a tanulmány.

Az 1918–1919-es magyar válsághelyzet utáni visszarendeződés során mind az akkori hatalmi elit, mind a társadalom részéről igény merült fel arra vonatkozóan, hogy e zavaros időkben „helytelenül” viselkedő, különösen a Tanácsköztársaság diktatórikus rendszerét támogató, kiszolgáló egyéneket valamilyen módon felelősségre vonják: „A proletárdiktatúra bukása után, a rend visszatértével az országban mindenütt megindult a tisztítási folyamat, mely az állampolgároknak a kommün alatti magatartását vette vizsgálat tárgyává abban hivatali és egyéb kötelékben, amelyben az illető állott.”1

Ennek számos eszköze volt, amelyek lehettek jogi szempontból legálisak (a legismertebb megoldás a büntetőperek lefolytatása volt, például a népbiztosok pere), illetve olyanok, amelyek nem tekinthetők legálisnak (így például a fehér terror során elkövetett cselekmények). Célom egy eddig kevésbé feltárt legitim módot bemutatni: az ún. igazolási eljárást, illetve ennek működését Debrecen szabad királyi városban, a helyi törvényhatósági tisztviselők igazolási eljárásai kapcsán. Ám előzőleg szükséges néhány szót ejteni a módszertani és kutatástörténeti kérdésekről. Egy nemrég megjelent kutatásmódszertani kézikönyv szerint „nem érdemes a levéltári kutatásokat a ráfordítás-megtérülés koordináta-rendszerében elhelyezni, hiszen az is előfordulhat, hogy a kutatásra fordított időhöz képest szerénynek tűnik [az eredmény].”

2 ✴ A kézirat az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

1 15008/1920. BM rendelet preambulum

2 Koi-Schweitzer, 2020: 485.

FORRÁS és

ÉRTÉK