Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - In memoriam - T. Varga György (Katona Csaba)

103

2021/1. ▪

103

–

105.

T. Varga György 1942–2021

Megrendítő hír érkezett február közepén: 2021. február 14-én, életének 80. évében elhunyt T. Varga György, a Magyar Országos Levéltár egykori főosztályvezetője, az 1945 utáni időszak kiemelkedő kutatója. Bár tudtuk, hogy betegséggel küszködik, mégis valahogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne küzdje le azt; kirobbanó életszeretete egyszerűen meggátolta, hogy mást gondoljunk. Semmi túlzás nincs abban, hogy vele a levéltáros szakma egyik legkarakteresebb, nagyon sokak által szeretett, és túlzás nélkül már életében legendássá vált alakja távozott.

T. Varga György 1942. január 29-én született. Nem Budapesten: Rákospalotán. Szülőhelye nevét következetesen így használta. Ha valaki Budapestet mondott, megbocsátó mosollyal világosította fel; az Újpalota verzió használata viszont megrovó tekintetét és dorgáló szavait vonta maga után azonnal. Lényegében egész életét szülővárosában élte le, identitásának fundamentuma volt büszke palotaisága. Ezt erősítette családneve is, amelyben a T. betű nem felvett megkülönböztető jelző volt, hanem örökségként hordozta azt is: a számos palotai Varga család közül ő annak volt a sarja, amely a Tóli vagy másként Tavi jelzőt viselte. Sokszor csalt mosolyt az arcára, amikor tippverseny folyt arra nézve, mit takarhat a nevében a T. betű. Tivadartól a Történészig terjedt a dugába dőlt próbálkozások sora, amelyek végén utánozhatatlan mosollyal oldotta fel a titok rejtélyét. Mindezt úgy tudta csinálni, hogy azok is, akik már rég ismerték a megfejtést, ugyanolyan izgalommal várták magyarázata végét, mint azok, akik számára újdonsággal szolgált.

Rákospalotán pallérozta tudását is fiatal éveiben: általános iskolába és gimnáziumba is ott járt. Érdeklődése ugyanakkor a bölcselet mellett a sport irányába is elmozdult. Ez részben elméleti tájékozódásban mutatkozott meg, de a gyakorlatból is alaposan kivette a részét. Lehetetlen megmondani, mennyire sikeres karrier várt volna rá az atlétikai pályákon, de az tény, hogy hármasugróként ifjúsági válogatott volt. Hogy a kérdésre nincs válasz, annak oka az, hogy sérülés akadályozta meg sportolói pályájának kibontakozását.

A tanulásban azonban semmi nem gátolhatta meg. 1967-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar és történelem szakos középiskolai tanári diplomát. Már ekkor megmutatkozott kiváló előadókészsége; először Kiskunlacházán kapott katedrát, amely középiskolai tanári állást jelentett számára. Tanulmányait viszont nem szakította meg, rövidesen, 1972-ben bölcsészdoktori fokozatot szerzett, ekkor azonban már nem a tanári, hanem a tudományos pálya rögös útjait járta: a Had történeti Intézet és Múzeum munkatársa volt. Időközben családot is alapított. IN MEMORIAM