Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - Műhelymunkák - Köcze László: Vállalati iratok gyűjtése II. Szabályozások és intézményi keretek a gépipar példáján
52 Levéltári Szemle 71. évf . Köcze László Vállalati iratok gyűjtése II. Szabályozások és intézményi keretek a gépipar példáján Az 1950 utáni időszakban a vállalati iratokat érintő szabályozások, illetve a végrehajtást biztosító intézményi keretek pontosan beilleszkedtek a korabeli (gazdaság) politika elképzeléseinek és törekvéseinek rendszerébe. Miközben a vállalati autonómiát direkte megkérdőjelező politika idővel ugyan bizonyos pontokon módosult, a továbbiakban a levéltárakat és más iratőrző helyeket érintő szabályozások áttekintésével azt próbálom bemutatni, hogy mindezek a tényezők befolyásolták-e, illetve milyen formában befolyásolták a „szocialista” időszak közgyűjteményi elképzeléseit – elsődlegesen a gépipari vállalatokat érintve, de a vizsgálódás konklúzióját tekintve túl is lépve a gépiparon. Az 1969. évi 27. tvr. és a 30/1969. (IX. 2.) Korm. számú végrehajtási rendelet Míg az iratok elsődleges őrzőhelyének tekintett állami levéltári rendszer a hatvanas és hetvenes évek folyamán intézményi szinten látványosan negligálta a gazdasági szervezetek és gazdasági ágazatok sajátosságait, amelynek eklatáns példáját jelentette a levéltárak illetékességébe tartozó szervek „felosztása”, legalább annyi problémát vetett fel az iratgyűjtést és őrzést újraszabályozó 1969. évi 27. tvr. és végrehajtási utasításának megjelenése is. A törvényerejű rendeletben rögzítették, hogy az állami hatóságokon, intézményeken, intézeteken stb. túl, a vállalatok „működésével kapcsolatban keletkezett, rendeltetésszerűen azok irattárába, adattárába, illetve kép- és hangfelvételtáraiba (továbbiakban: irattárak) tartozó levéltári anyag” ugyanúgy a rendelet hatálya alá tartozik, ahogy a közgyűjtemények őrizetében lévő levéltári anyagok is. (2. §.). Anélkül, hogy pontosabb meghatározták volna a „tárak” kérdését, kimondták, hogy „a szervek” kötelesek irattárat fenntartani, irattári anyagukat abban megőrizni és azt a részét, amely történeti értékű és amelyre az ügyvitel érdekében már nincs szükség, az illetékes levéltárban elhelyezni (5. §.). Végül, de nem utolsó sorban a rendelet 11. §. (1) és (2)-ben – deklarálva az iratok feletti levéltári rendelkezés monopóliumának fikcióját – leszögezték, hogy levéltárba tartozó irattári anyagot csak levéltár vehet át és őrizhet, sőt, egyéb szerv – nem irattári eredetű levéltári anyagot is – csak külön engedéllyel és levéltári nyilvántartásba vétel mellett szerezhet meg. MŰHELYMUNKÁK
