Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. szám - Mérleg - Fülöp Tamás: Megyeszékhelyből város.Tanulmánygyűjtemény (Sági Norberta)

67 2021/4. ▪ 65 – 68. Az első egység harmadik tanulmánya a székház 1878–1930 közötti történetét, a vár­megyeháza bővítését, a megyeháza lakóit mutatja be. A fejezetben képet kapunk a me­gyei közéletről, a századelő politikai válságairól, valamint a város településfejlesztési, területrendezési terveiről, diskurzusairól. Már ebben a tanulmányban megmutatkozik a szerzőnek az archontológiához való vonzódása. A dr. Küry Albertet az alispáni szék­ben követő Alexander Imre munkásságát, személyiségét e fejezetben ismerhetjük meg. A kötet középső részében elhelyezett két tanulmány a korszakban szolgálatot tel­jesítő dr. Küry Albert (1867–1926) főjegyző, majd alispán pályájával foglalkozik. A tisztviselő pályaképének, munkásságának és személyiségének rekonstrukciója egyrészt a korabeli közigazgatás, a végrehajtó hatalom működésének árnyaltabb megismerését szolgálja, másrészt rávilágít arra a tényre, hogy a magas rangú tisztvi­selők gyakran a közösségformálásban, a helyi értelmiségi közéletben, a közvélemény formálásában is meghatározó szerepet töltöttek be. Az „aranyszájú alispán”-ként aposztrofált tisztviselő közigazgatási tevékenységét a jogszerűség, a közélet tiszta­ságának és nyíltságának megőrzése, az önkormányzati jogoknak és a vármegyék autonómiájának a védelme jellemezte. A tanulmányban Küry Alberttől és a pálya­társaitól, kortársaitól származó idézetek szemléletesen mutatják be a megyei admi­nisztráció első emberének számító alispán (1912–1919) igyekezetét és küzdelmét az élelmiszer- és nyersanyaghiány, az infláció, az elszegényedés, a közegészségügyi helyzet, valamint a közbiztonság romlása okozta mindennapos problémákkal, majd testi-lelki elfáradását. A fejezetet Küry Albert levelei egészítik ki. A kötet harmadik tartalmi egységét két városfejlesztéssel foglalkozó tanulmány alkotja. 1925 után a magyarországi városok külföldi kölcsönök segítségével tudtak infrastruktuális és ingatlanfejlesztési beruházásokat megvalósítani. A külföldi hi­telek kormányzati szintű biztosítása az I. világháborút és Trianont követő gazda­sági reorganizációt szolgálta, mivel az külső erőforrások nélkül lehetetlen lett volna. A trianoni határokon kívül rekedt fürdőhelyeket és gyógyfürdőket pótolandó a ma­gyarországi fürdőkultúra és gyógyfürdők népszerűsítésére 1925-ben nagyszabású nemzetközi fürdőügyi kiállítást terveztek. Szolnok város vezetősége felismerte az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket, és a kölcsön igénylésekor a településfej­lesztés ilyen irányú hosszú távú szempontjait tartotta szem előtt. A tanulmányok az 1925–26. évi városi kölcsönök felvételének gazdasági, gazdaság­politikai körülményeit, igénylésük módját, felhasználásának jellemzőit mutatják be, valamint a külföldi kölcsönök felhasználásának egy konkrét példájával ismertetnek meg minket a Tisza Szálló és Gyógyfürdő építéstörténetén keresztül. Szolnok termé­szeti és közlekedési adottságai a létesítmény országos népszerűségét eredményezték, s emellett a helyi közéletnek is fontos színtere volt bálterme és étterme miatt. Mint az a kötet minden tanulmányáról elmondható, a szövegek ebben a tematikai egy­ségben is bővelkednek a helytörténészek figyelmére érdemes részletekben, korabeli mentalitástörténeti adalékokban. MÉRLEG

Next

/
Oldalképek
Tartalom