Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. szám - Forrás és érték - Kovács-Veres Tamás Gergely: Nemességigazolás Nyitra vármegyében 1754–1755-ben
13 2021/4. ▪ 12 – 22. A 20. század elején, elsősorban a nagy formátumú levéltárosok jóvoltából indult meg az egyes vármegyék különböző időszakokban keletkezett nemességvizsgálataival kapcsolatos iratok feldolgozása. A sort Illéssy János nyitotta 1902-ben megjelent Az 1754–55. évi országos nemesi összeírás című névjegyzék közreadásával.6 A ké sőbbi forrásközlések az egyes összeírások családneveinek felsorolásán túl, igyekeztek kiegészíteni azokat az adott família nemesítésére, genealógiájára és a bemutatott dokumentumok körére vonatkozóan. Felvetődik a kérdés, hogy miért kezdtek el a nemességvizsgálatok témakörével részletesebben foglalkozni, ki(k)nek a részéről merült fel erre igény? Erre maguk a kortársak is választ adtak munkájuk bevezetőjében. Andretzky József Baranya vármegye levéltárnoka szerint: „Méltó és kegyeletes dolognak tartottam tehát, hogy necsak a legkiválóbbaknak, hanem mindazoknak jegyezzük föl nevét és őrizzük meg emlékét, a kik alkotmányunk fönntartásának nagy munkájához, bár csekélyebb mértékben, de szintén hozzájárultak. Ez volt egyik inditó ok, a mely munkám elkészítésére késztetett. A másik ok azon számtalan megkeresés, a mely az ország különböző részéből a vármegye levéltárához érkezik, s a melyekben egyes érdekelt felek különböző családokra vonatkozó adatok közlését kérik. Az ily megkeresésekre ez ideig úgy szólván csak azt felelhettük, hogy a nemesi családokra vonatkozó közelebbi adatok rendelkezésünkre nem állanak.” 7 Havranek József 1937-ben a Fejérmegyei nemességvizsgálatok című munka előszavában így vélekedik: „Fejér vármegye levéltára nemesi anyaga közzétételének jelen közlemények csak egy részét teszik, de a maguk nemében egyedülállók, mert az invesztigációk hasonló feldolgozására még – tudtommal – sehol sem került sor.” 8 Vagyis az előszó írója korábban nem találkozott Romhányi János munkásságával. Az V. Ferdinánd király által szentesített 1848. évi áprilisi törvények eltörölték a nemesi kiváltságokat, méghozzá olyan formában, hogy az új, polgári alapokon nyugvó állam minden polgára azonos jogokkal rendelkezett. A VIII. tc. a közteherviselésről, a IX. tc. a földesúri szolgálatokról és pénzbeli járandóságokról, ennek 4.§-a az úriszék megszűnéséről, a XV. tc. pedig az ősiség eltörléséről rendelkezett.9 A nemesség jelenléte és társadalomban elfoglalt helyzete azonban továbbra is meghatározó maradt. Tehát 1848-at követően is mindennapos jelenség volt a nemesség igazolása, de már nem az uralkodó akaratából, hanem önkéntes alapon. Az igazolók számára nagy segítséget nyújtottak az egyes vármegyék által feldolgozott és nyomtatásban megjelentetett, igazolásokkal kapcsolatos forrásmunkák. Ezek a kiadványok, vállalkozások azonban mind helyi kezdeményezések voltak és maradtak. 6 Illéssy, 1902 7 Andretzky, 1909: 3. 8 Schneider, 1937: 3–4. 9 Márkus, 1896: 232–233., 237. Az áprilisi törvények a nemesség fő politikai intézményi közegét, a nemesi vármegyét látszólag érintetlenül hagyták, így azok átalakítására a kiegyezést követően került sor. Ld. Papp, 2012a: 1. és Papp, 2012b: 62–65. Nemességigazolás Nyitra vármegyében 1754–1755-ben
