Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. szám - Levéltár│Történet - Szálkai Tamás: A bihari „élő archívum” – Jakab Mihály pályája

68 Levéltári Szemle 71. évf . s a fasciculusok ismét csak raktári egységet jelöltek. A segédkönyvekben feltüntették az iratok sorszámát, amelyek megegyeztek a közgyűlési jegyzőkönyvek tárgysoro­zati pontjainak számával. 39 Gyarapodik a munkatársak száma Az évről-évre növekvő ügyiratok száma és az elmaradt mutatózás szükségessé tet­te kisegítő munkaerő alkalmazását is. Nem minden munkatárs tudta azonban ellátni feladatát: 1828-ban Detrich Andrást nevezték ki levéltárnoki segédnek, allevéltárnok­nak, akiről Jakab Mihály úgy tudta, hogy korábban a megyei főjegyző, Detrich Miklós mellett – „kihez némi vérségi összeköttetését tartotta” – volt írnok. 40 Feladata volt a rabokat ítélő törvényszék jegyzőkönyveit magyar, a polgári pereket vizsgálókét pe­dig latin nyelven lajstromozni, azonban „mindkét nyelvben idegen és járatlan lévén, rendeltetésének teljességgel meg nem felelhetett”. Jakabtól névtelen levélben kérte számon valaki, hogy miért vált meg munkatársától. A levéltáros terjedelmes vála­szában leírta, hogy a Detrich háromévi munkálkodása alatt „csaknem érthetetlenül összeírt” lajstromokat meg kellett semmisítenie, nehogy az „utókornak nevetségül fenn maradjon”. Szerinte Detrich „maga felől sokat képzelvén, hivatalviselésre alkal­matlan voltát” elismerni nem akarta, ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy a főispán, anélkül, hogy megindokolta volna, saját maga nevezett ki „igen érdemes” új segédet Jakab Sándor személyében. 41 Fentebb már esett szó arról, hogy a Helytartótanács 1830-ban tiltotta írnok al­kalmazását a levéltári (és a számvevői) munka során. Úgy látszik azonban a megye a gyakorlatot annak ellenére folytatta, hogy a levéltári írnok alkalmazását kérő fel­írásukra még 1781-ben (!) elutasítást kaptak (a számvevői hivatalnok iránt pedig előterjesztés sem történt). 42 A levéltárnok a közéletben Az anyanyelv pártolója A reformkor hazafias szellemiségében élő Jakab Mihály erősen pártolta a magyar nyelv ügyét. Tette mindezt Bihar megyében, ahol többségben van, mint írta az „oláh faj”, – amely annak ellenére, hogy magát a világhódító rómaiak leszármazottjának te­­­kinti – „a tudatlanság és babona rabigája alatt majd csaknem természeti állapot­jokban” él. Tisztán látta, hogy az elszigeteltségben élő kis román ajkú falvakban 39 MNL HBML IV. 10. 1. 1844. 40 MNL HBML IV. 10. 1. 1834. 41 MNL HBML IV. 10. 1. 1834. 42 MNL HBML IV. 1. a. 67/1831. Szálkai Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom