Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. szám - Műhelymunkák - Csatári Bence: A Tájékoztatási Hivatal sajtóirányító munkája a Magyar Rádió és Televízióban az ötvenes évek második felében
55 2021/3. ▪ 44 – 60. korszakkal szemben is – ahol nagyjából kétszerese volt a vidéki előfizetők száma a budapestiekének – csökkent. Ez azzal magyarázható, hogy ekkor a vidéki hallgatók száma növekedett dinamikusabban, hiszen a budapestiekhez hamarabb jutott el a rádiózás, s így ebben kevesebb tartalék volt már a növekedést illetően. 1957-ben az 1 774 300 előfizetőből 529 900 volt a budapesti, de ez a szám 1960-ra nem növekedett annyira, mint a vidékieké, ugyanis ez utóbbi évben a 2 223 700 rádióelőfizetőből 608 600 volt fővárosi.33 A hivatalosan 1957. május 1-én indult Magyar Televí zióval kapcsolatban 1958-ból való az első egész éves adat. Ennek alapján 1958-ban országszerte 16 038 előfizetőjük volt, ennek túlnyomó többsége viszont (12 396 fő) – nem meglepő módon – Budapesthez köthető. Ez a szám mind a fővárosban, mind országosan egy év alatt több mint a háromszorosára emelkedett: 52 572 televízióelőfizető volt, amelyből 38 058-an a fővárosban éltek. 1960-ra ez az érték is majdnem megduplázódott, Magyarországon 103 658 háztartásban nézhettek tévét, közülük 63 596-an Budapesten. 34 A TH frissen kinevezett vezetőjének a legújabb és egyre népszerűbb médium Televíziós Főosztálya meghívót küldött a 1958. március 11-én esedékes kollégiumi ülésére, amelyen a május 1-jei műsortervet vitatták meg.35 Ez a kiemelt és ünnepi időpont azért érdekes, mert a Magyar Televíziónak éppen egy évvel korábban, 1957. május 1-jén kezdődött a rendszeres adása, s a felvonulás közvetítésével a hatalom a társadalom széles rétegeit igyekezett meggyőzni arról, hogy a Kádár-rezsimnek jelentős tömegbázisa van. A meghívóhoz mellékeltek egy jelentést a televízió addigi munkájáról, amelyből megtudható, hogy az indulás utáni hónapokban nem volt még műsortervük sem, a műsorok ötletszerűen készültek, átlagosan heti 10 órában. (Ennek meglehetett a maga kockázata a rendszerhűség szempontjából.) Ez az időszak a televízió életében alapvetően a kísérletezés és a tapasztalatszerzés jegyében telt, de a kezdeti lépések után 1958 májusától már heti 12 órára szándékoztak emelni a műsoridőt. Hangsúlyozták, hogy műsorpolitikájukkal a párt és a kormány általános politikáját igyekeztek segíteni, egyebek mellett azzal, hogy a Lenin-féle hatalomátvételről sugároztak szovjet filmeket, illetve a párt kisújszállási nagygyűléséről is készítettek felvételeket, amelyeket leadtak. Ebből is látszik, hogy a hatalom propagandaeszközként tekintett a televízióra annak érdekében, hogy a proletárdiktatúra megszilárduljon. Problémaként vetették fel, hogy a műsorok készítésének ellenőrzése nem volt meghatározott, és az adási fegyelem is hagyott némi kívánnivalót maga után, noha munkatársaik kevés kivételtől eltekintve rátermett – értsd: hithű kommunista – emberek voltak, ahogy a rendezőkről is ugyanez volt elmondható. Hogy ez így is maradjon, az utánpótlás biztosítására riporterképzést indítottak Randé Jenő vezetésével. 33 Lévai, 1964: 9. 34 Lévai, 1966: 39. 35 MNL OL XIX-A-24-a 2. d. 125/1958. 1–8. A Tájékoztatási Hivatal sajtóirányító munkája
