Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - Forrás és érték - Mislovics Erzsébet: A Hajdúkerület zsidóságának forrásanyaga az MNL Országos Levéltárában és Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában

23 2021/1. ▪ 23 – 39. Mislovics Erzsébet A Hajdúkerület zsidóságának forrásanyaga az MNL Országos Levéltárában és Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában ✳ A tanulmány az újkori Hajdúkerületben (Districtus Haidonicalis ) élő zsidóság feudális kori levéltári gyűjteményeiben megtalálható forrásanyaga feltárásának tapasztala­tait, valamint a levéltári anyag bemutatását helyezi a középpontba a 17. század vé­gétől egészen 1848-ig. A Hajdúkerület a 17. század folyamán Szabolcs vármegyétől különválva szerveződött meg hat hajdúvárost – Böszörményt, Dorogot, Hadházat, Nánást, Szoboszlót és Vámospércset – magában foglalva.1 1608-ban a felső-magyar ­országi rendek részközgyűlésének (particularis congregatio ) döntése értelmében ezek a városok átkerültek Szabolcs vármegye fennhatósága alól a felső-magyaror­szági főkapitánysághoz. A korszak folyamán egyre inkább elfogadottnak számított a Hajdúkerület avagy Districtus Haidonicalis elnevezés alkalmazása. A 17. század ­ban a kerület városai összefogva küzdöttek az országgyűlési képviseleti jog megszer­zéséért, mígnem az 1790. évi diétán fáradozásaikat siker koronázta. Ezt követően a Hajdúkerület a Helytartótanács alá tartozott, élére pedig egy, a városok által vá­lasztott, illetve a kormányszervek által kinevezett kapitány került. A vizsgált korszak­ban a Hajdúkerület középszintű törvényhatóságot jelentett, amelynek keretén belül az egyes városok ragaszkodtak kiváltságaikhoz, amelyhez a szabad királyi városok statútumai szolgáltattak mintát. A kutatás központi kérdése a Hajdúkerület városai­nak és zsidóságának viszonya. A középkor vége a zsidóság magyarországi történelme egy fejezetének lezárását is jelentette. Az ország nyugati felében, amely a Habsbur­gok fennhatósága alá került, a 16. században három szabad királyi város (Pozsony, Sopron, Nagyszombat) elérte az uralkodónál, hogy engedélyezze számukra a de non tolerandis Judaeis jogát, amely a zsidók e városokból való kitiltását jelentette. 2 Ennek nem csupán a török megszállás során, de az újkor elején is messze ható következmé­nyei lettek, mivel az ország valamennyi szabad királyi városa saját magára nézve is hatályosnak tekintette ezt. A török megszállás időszakában az egykori budai zsidó ✳ A kutatást a „Zsidó vonatkozású iratanyag leírása a tiszántúli megyei levéltárak, valamint a Kolozs­vári Állami Levéltár anyagában” című projekt keretében végeztem. 1 Valójában kezdetben hét város tartozott ide, Polgár azonban később kivált. Nyakas, 2001: 84. 2 MZSO I. 172., 175.; MZSO V/2. 10–11. FORRÁS és ÉRTÉK

Next

/
Oldalképek
Tartalom