Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - In memoriam - Kecskeméti Károly (Körmendy Lajos)
106 Levéltári Szemle 71. évf . Kecskeméti Károly 1933–2021 2021. április 2-án, életének 88. évében meghalt Kecskeméti Károly, jeles történész, a nemzetközi levéltári élet kimagasló alakja. Tudjuk, hogy elkerülhetetlen, mégis, ha értesülünk, hogy egy szeretett vagy tisztelt személy elment, még akkor is, ha szép kort ért meg, mindig megdöbbenünk. Tudat alatt úgy érezzük, hogy vele együtt az életünk kisebb vagy nagyobb darabja is eltűnt, nem beszélve a mindig fölmerülő kérdésről: én mikor kerülök sorra? Kecskeméti Károly 1933. augusztus 19-én született Budapesten, szélesebb családja sok kiváló tudóst és értelmiségit adott az országnak, mégis, származásuk miatt, különösen a II. világháború alatt, üldöztetésnek voltak kitéve, ami érthető módon mély nyomokat hagyott benne. Az ELTE-n történelem–levéltár szakon végzett, első szakmai gyakornoki évét az Országos Levéltárban, a Soproni Állami Levéltárban, valamint a Pest Megyei Levéltárban töltötte. 1956-ban lelkesen részt vett a forradalmi mozgolódásban, és amint nekem mesélte, valakitől kapott egy géppisztolyt, azt a vállára akasztotta, és egy ideig azzal járt-kelt a városban, de sohasem használta. (Szerintem nem is tudta kezelni.) A szovjet csapatok bevonulása után Franciaországba távozott. Szerencsére, teszem hozzá, hiszen a súlyos megtorláshoz elegendő volt, hogy valaki látta őt fegyverrel. Károly neve összeforrt a Nemzetközi Levéltári Tanács (ICA) történetével. Amikor 1962-ben átvette a titkárság vezetését, az ICA az UNESCO egyik nem túl jelentős szatellitszervezete volt, ahol az európai/nyugati levéltári vezetők időnként eszmét cseréltek. Öt év múlva már a legjobb úton volt afelé, hogy valódi, szervező, ösztönző és koordináló szakmai világszervezetté váljon. Ehhez új koncepció és stratégia kellett, amit Károly és munkatársai dolgoztak ki. Az 1960-as években vagyunk, mikor sorra válnak független entitássá az afrikai gyarmatok, és az új államok vezetését meg kellett győzni arról, hogy a jó közigazgatás és az összetartó identitás egyik záloga a jól szervezett levéltárügy. 1966-ban a washingtoni levéltári kongresszus hivatalosan is deklarálta, hogy a fejlődő országok levéltárait támogatni kell, illetve integrálni kell őket az ICA-ba. 1968-ban megalakult az első regionális tagozat, a délkelet-ázsiai országokat tömörítő SARBICA, 1973-ban az ALA (Latin-Amerika), majd a többiek (CARBICA, WARBICA, CENARBICA stb. – a folyamat áthúzódott a következő évtizedekre). A levéltárügy kulcskérdése az oktatás: fejlődő országok levéltárosainak százai kaptak képzést a nyugati országokban, 1971-ben Károly tevékeny közreműködésével Dakarban (Szenegál) megnyílt IN MEMORIAM
