Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - Mérleg - Tóth Ágnes: Németek Magyarországon 1950–1970 (Apró Erzsébet)

92

Levéltári Szemle 71. évf

.

csupán az össztársadalmi arányok alapján, főként akkor nem, amikor annak az együttélés, illetve megéléstörténet az egyik fontos eleme. Ezzel kapcsolatban egy nagyon szép szerzői vallomást is olvashatunk az Előszóban: „Nem lehet kérdéses tehát, hogy a magyarországi németek, s a többi itt élő nemzetiség története, a velük kapcsolatban alkalmazott államhatalmi eljárási módok, valamint a többségi társadalom és a kisebbség egymáshoz való viszonya a magyar nemzeti önismeretnek is részét képezi, illetve kell, hogy képezze. E nélkül csak ország van, de nincs közös haza. Reményeim szerint munkámmal ez utóbbi megteremtéséhez járulok hozzá.”

2

A szerző, témája bemutatásakor módszertanilag a tematikus és kronologikus tárgyalási mód kombinációját alkalmazta. A nagy tematikus egységeken belül kronológiai sorrendben ismertetette az állami intézkedéseket, döntéseket, s gyakorlati végrehajtásukat, illetve a társadalmi reakciókat. A legfőbb államigazgatási, valamint az MDP és MSZMP vezető testületei különböző irategyütteseinek kisebbségtörténeti vonatkozásait a történettudomány eddig nem, vagy csak részben hasznosította. Éppen ezért, a szerző munkája során széles körű forrásbázist használt, és több mint száz levéltári fondban és állagban végzett alapkutatásokat. Az államigazgatás központi szervei e korszakra vonatkozó iratainak terjedelme több száz iratfolyóméter, nagyobb mértékű iratpusztulás nem tizedelte meg, és levéltári feldolgozottságát is jónak ítélhetjük. Mindez lehetővé tette, hogy a szerző egy-egy kérdés kapcsán a döntés-előkészítés fázisait, a különböző tárcák álláspontját és a közöttük lévő erőviszonyokat is végig tudja követni. Fontosnak tartotta, hogy az egyes témák elemzésekor figyelmet fordítson azokra a különbségekre, amelyek azzal kapcsolatban a közigazgatás, a társadalom különböző szintjein, vagy a német kisebbség lokalitásában tetten érhetőek. Ezért nemcsak az országos szervezetek iratait tárta fel, hanem kutatásokat folytatott a megyei levéltárak párt- és megyei tanácsi iratanyagában, sőt egy-egy kiválasztott járás, valamint település dokumentumaiban is. A szerző szerint: „A megyei levéltárak korszakra vonatkozó irategyütteseinek terjedelme és feldolgozottsága rendkívül eltérő. Ezért segítségükkel a regionális folyamatok nem minden esetben rekonstruálhatók, ugyanakkor az országos iratanyaggal való összevetésük révén alkalmasak az eltérések megállapítására.”3

Itt szeretném megjegyezni, hogy a megyei levéltárak között nem szerepel a Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának és Soproni Levéltárának irataira való hivatkozás, annak ellenére, hogy a megyebeli német nemzetiségi lakosok számaránya alapján szerepelniük kellene. Ez a tény talán azzal magyarázható, hogy számarányuk az összlakossághoz viszonyítva itt sokkal magasabb volt, mint a szerző célkitűzésében szerepeltetett százalékarány, valamint az, hogy történetük elemzése már megtörtént. A központi állami szervek irataiban ez a megye is, és települései is szerepelnek, a közzétett országos adatok pedig rájuk is vonatkoznak.

2 I. m. 10.

3 I. m. 18.

MÉRLEG