Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - Műhelymunkák - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma Elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén
71 2021/2. ▪ 56 – 81. zonytalan tartalmú, hezitáló, valamint teljesen érdektelen, a témával egyáltalán nem foglalkozó viszonyulásról is. 43 A két skála találkozásában azután létrejöhet az ötvöződés az iratok gondos és rendszerező megőrzése és a családi önkép tudatos megteremtésének – a családi múlt kutatásában vagy akár narratív megformálásában megnyilvánuló – igénye között. 44 Az erős családtörténeti öntudat többnyire meghatározó nyomot hagy az irategyüttesen, például amikor részévé válik egy családtörténeti adatgyűjtés vagy egy elkészült családtörténeti írás: ezekben a munkákban a családi reprezentáció ölt testet, amelyek egyben a családi memorializáció jellegzetes esetei is.45 Ez a viszonyulási mód azonban az írott örökség és a családtörténeti narratíva párhuzamos formálásával is együttjárhat, amikor az írott hagyaték maga is a narratív önreprezentációnak megfelelő átszabáson megy keresztül.46 Sőt a családi múltnak és a család írott örök ségének tulajdonított jelentőség a levéltár szerepével kapcsolatos elgondolásokban is testet ölthet.47 Az erős családtörténeti öntudattal rendelkező iratátadók esetében visszatérően megfigyelhető a levéltár, illetve a levéltáros kurátori szerepben való elképzelése.48 E szerepfelfogás, illetve szerepelvárás – akár kimondva is, akár a levél tárostól elvárt tevékenységgel, az iratokat érintő munkával kapcsolatos igényekben megjelenve – nemcsak az adott irathagyatéknak a család érzelmi közösségét megtestesítő egységes entitásként való kezelését feltételezi,49 hanem a hagyatékkal és annak átadójával fenntartandó hosszú távú folyamatos és személyes kapcsolatot, s a levéltár részéről az adott család életébe való beágyazódást is.50 A családi önreprezentáció 43 Ezeket a jelenségeket pszichológiai magyarázó keretben is elhelyezhetjük, vagy nyerhetnek társadalomtudományos értelmezést is, amennyiben társadalmi-kulturális jellegzetességeiket és történeti formáikat, gyökereiket keressük. Miközben azonban a családi múlthoz való viszony jelensége a középkor és a kora újkor tekintetében magától értetődő kutatási tárgy a társadalomtörténetben, addig a későbbi korok kapcsán ez fel sem merül. 44 Példaként két fond említhető: BFL XIII.86 A Frivaldszky család iratai; BFL XIII.54 Gerenday család iratai. 45 A családtörténeti munkák 19. századi franciaországi divatját, mentalitásbeli hátterét és műfaji jellegzetességeit elemzi: Poublan, 2002. 46 Ez történt a Gerenday család irathagyatéka esetében, ahogy arra a fondot rendező Lukács Anikó főlevéltáros felhívta a figyelmemet. 47 Hangsúlyozni kell, hogy a családi írott múlthoz való viszonynak egy jelentős szelete rejtve marad előttünk, miután az akár jelentős irathagyatékokat is őrző családok egy része nem jelenik meg a levéltár horizontján. 48 BFL XIV.287 Dr. Kállay István és családja iratai; BFL XIII.86 Frivaldszky család iratai; BFL XIV.310 Verebély László iratai. Ugyanez a szerepelképzelés kutatók esetében is megjelenik, amikor egy adott személyi fond kapcsán a hagyaték gondozója, illetve kurátora iránt érdeklődnek. 49 A családhoz tartozása rendkívül erős igényét fejezi ki a letéti forma választása is, amely nem szakítja el az irategyüttest a családtól. 50 E szerepfelfogás mögött egyrészt a nemesi családi múlt és annak részeként a nemzetségtudat, másrészt a múzeumokban megszokott gyakorlat, harmadrészt külföldi levéltári gyakorlattal kapcsolatos ismeretek is állhatnak. A magánélet dokumentációs univerzuma
