Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - In memoriam - T. Varga György (Katona Csaba)
105 2021/1. ▪ 103 – 105. a mindenkori társadalmat: a kapitalizmus igazságtalanságait, de még kritikusabban a létező szocializmusét. Néha bántóan karcos, de mindig mély szomorúságot hordozó cinizmusa mögött finom, illúzióit vesztett lélek rejtőzött. Meg sem kísérelt mentséget találni mindazon dolgokra, amelyeket szeretett eszméje nevében követtek el. Tisztán látta: ennek oka az emberi gyarlóság. Az embertelen szót, mert helytelennek tartotta, elvetette: emberietlen, ő így mondta. Emellett pedig nagyon is jellemző volt rá egy minden mesterkéltségtől mentes természetes kedvesség, nyitottság, eleven, néha zabolázhatatlan humor. Ez, ötvözve pallérozott műveltségével és eltéveszthetetlen stílusával, felejthetetlenné tették egyéniségét. Közel álltak hozzá az élet apró örömei, hétköznapi rezdülései. Kedvelt terepe volt a konyha, roppant magabiztosan mozgott a tűzhely és/vagy bogrács körül. E téren is nagyon olvasott volt, szemléletesen el tudta magyarázni, hogy mi a különbség a pörkölt és a paprikás között, de elsősorban kiválóan főzött, főleg a hagyományos ízekhez ragaszkodva. Nem tiszteletlenség jelezni: némi hiúság kétségkívül dolgozott benne, mert láthatóan élvezte, ha megdicsérték szakácsművészetét. Nagyon sokan kedvelték őt, noha a megfelelési kényszer roppant távol állt tőle. Bár, ahogy utaltam rá, számos téren ragaszkodott a megszokott dolgokhoz, ez nála mégis nyitottsággal párosult: amikor 20 éve, 2001-ben útjára indult az akkor novum nak számító első levéltáros netes folyóirat, az ArchivNet, az 1. évfolyam 1. számában szerzőként működött közre. Mindezt akkor, amikor számos kolléga, nála ifjabbak is, gyanakvóan, sőt néha lenézően kezelték a nem papír alapon megjelenő munkákat, afféle sosemvolt, a fiatalok által erőltetett, múlandó divatként kezelve azt. Az idő nem őket igazolta. Az elmúlt években betegség gyötörte, emiatt találkozásaink ritkultak, maradt az online kommunikáció. Tavaly nyáron videóchaten beszéltünk vele. A zákányi Látóhegyen, a Németh Pincészet teraszán, július elején a Dráva sodró folyását nézve hívtuk fel: Csóti Csaba, a Somogy Megyei Levéltár volt munkatársa, Polgár Tamás, ugyanezen intézmény jelenlegi igazgatója, Révész Róbert barátunk és jómagam. Mintegy fél órát beszéltünk, miközben, élve a modern technika adta lehetőségekkel, láttuk is őt, s ő is láthatott minket, a minket övező idilli környezetet. Reménykedtünk, hogy nem olyan sokára vele kiegészülve lesz részünk hasonlóban. Erre már nem kerülhet sor. T. Varga György személyében olyan embert vesztettünk el, aki elmúlt idők morálját, műveltségét, tudását hordozta hitelesen, manírok nélkül. Közhely, hogy hiányzik és hiányozni fog. De ez tényleg így volt és így lesz mindig. Katona Csaba IN MEMORIAM
