Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 1. szám - Műhelymunkák - Lakatos Andor: Digitalizálás, e-kutatás Kalocsán (2009–2019)
45 2020/1. ▪ 40 – 66. 2012–2015 között újra intenzívebbé váltak a plébániai iratgyűjtések és a digitalizálás céljából történt iratbeszállítások: ezekben az években összesen 93 plébánián 10 jártunk, és valamennyi 1950 előtti alapítású lelkészségre eljutottunk a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye területén. 2016–2017-ben még négy plébániai beszállítás történt, s a hiányzó, illetve hibás felvételeket igyekeztünk pótolni. Ezzel lényegében befejeződött a főegyházmegye mai területének 2009-ben megkezdett feldolgozása, amelynek során 120 alkalommal látogattunk plébániákat, és több mint 50 ezer digitalizált dokumentumot vettünk nyilvántartásba. A kapcsolódó képfelvételek száma meghaladta az egymilliót. 2017-ben megkezdtük a rendszeres határon túli munkát; azóta a történelmi Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye szerbiai részéről is igyekszünk gyűjteni 1920 előtti anyakönyvi és helytörténeti forrásokat. Alig több mint egy év alatt 150 ezer képfelvétel készült levéltárakban, községi hivatalokban és plébániákon, amelyek közül különösen értékesek számunkra az 1826 előtti időszak hiánypótló anyakönyvi felvételei, mivel a másodpéldányokat megelőző időszakról Kalocsán, illetve Magyarország határain belül nem voltak kutatható információk. A kéziratos kötetek mellett a kutatható képállományt levéltárunk egyéb, tematikusan kapcsolódó irataival is igyekszünk kiegészíteni, ezért 2015-ben megkezdtük az anyakönyvezéssel kapcsolatos akták (anyakönyvi javítások, felmentések), majd 2018-ban a népesség-összeírások (status animarum, különféle névjegyzékek), 2019-ben az alapítványi- és peres iratok sorozatainak digitalizálását is. A projekt forrásai, anyagi- és szervezési kérdések A Communio projektnek a szó hagyományos értelmében sosem volt költségvetése, bár a felvételek készítésének költségei utólag évenként, vagy akár hosszabb távon is számszerűsíthetők, a tervezés nem ezen a szálon haladt. A folyamat elsősorban nem pénzeszközök megszerzésével, hanem sokkal inkább konkrét feladatok megoldásával, együttműködések kimunkálásával, a rendelkezésre álló erőforrások megosztásával haladt előre.11 Az alkalomszerű, egy-egy konkrét feladatra szóló támo gatásokon túl a projekt legstabilabb, rendszeres bevételét tulajdonképpen a kutatói regisztrációs díjak jelentették. Így tíz év távlatában kijelenthető, hogy a tartalom létrehozásának és fejlesztésének anyagi terhét jórészt a kutatók viselték, ők voltak a projekt legfontosabb támogatói, és ők jelentették annak „társadalmi erőterét” is a további támogatások kéréséhez. A fentebb említett, határozott kutatói igényekhez tehát számottevő kutatói teherviselés is társult, s bármennyire is logikusnak tűnhet 10 2012:16, 2013:11, 2014:15, 2015:51. 11 A projekt bemutatásakor, különféle konferenciák, előadások alkalmával szívesen emlegettük hasonlatként a kőleves meséjét. Digitalizálás, e-kutatás Kalocsán (2009–2019)
