Levéltári Szemle, 70. (2020)

Levéltári Szemle, 70. (2020) 4. szám - Műhelymunkák - Mózessy Gergely: Digitalizálás és online kutatási lehetőségek a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltárban

58

Levéltári Szemle 70. évf

.

Szerzői jogi problémák miatt viszont nem hoztuk azt nyilvánosságra. Léte azonban dilemmát is okoz: érdemes-e most energiákat fordítanunk az eredetiekkel való munkára? – Digitalizáltuk már schematismusainkat, azaz egyházmegyei névtárainkat; ám ezek használhatóságát egy karakterfelismeréssel való kombinálás – pontosabban annak meglehetősen munkaigényes utólagos feljavítása – nagyban javítaná. E munka jelenleg folyamatban van. – Gondolkodunk az 1858-tól nyomtatásban megjelenő egyházmegyei körlevelek hasonló – szövegesen kereshető – közzétételén is. – Készítettünk belső adatbázisokat is. Legfontosabb ezek közül a helyi szeminárium hallgatóságának feltárása anyakönyvekből, névtárakból, szemináriumi és személyi iratokból. Ez sokkal többről szól mint a kispapokról, hiszen a szeminárium alsóbb, filozófiai osztályait sokan látogatták, és a 19. században – meglepő módon – „laikus” státuszú teológus hallgatók is nagy számban voltak. Az adatbázis közzététele nem elképzelhetetlen – bár egyeztetéseket igényel más szereplőkkel, például az egykori megrendelővel. – A levéltári honlap teret adhat arra is, hogy ne csak ajánljuk, hanem hozzáférhetővé is tegyük ott levéltári kiadványainkat.

Tapasztalatok, kérdések

A fentiekkel kapcsolatban sok tényezőt kell mérlegelnünk. Leginkább azt, hogy bármily kényelmes is az online kutatás megteremtése a kutatónak, a levéltár elveszít vele valamit. Nem anyagiakra, nem időre, nem energiára, nem tárhelyre, s még csak nem is az objektív kopásra gondolok elsődleges veszteségként – bár ezek is tényezők. A legnagyobb veszteség véleményem szerint a kutatóval való személyes kapcsolat átalakulása, esetleg teljes megszűnése.

A kutató és a levéltáros kapcsolata az egyházi levéltárak világában hagyományosan egészen más, mint az arctalan, már-már gyárszerűen funkcionáló nagyobb levéltárakban. Ott lassan az is eseményszámba megy, ha a kutató találkozhat az illetékes referenssel; és sok helyütt az iratok kikérése is elektronikus rendszereken keresztül zajlik. Bár sok kutató idegenkedik tőlük még, a szakma szeretné azt hinni, hogy ez megkönnyíti életünket. Biztosan megteszi, és bizonyos kutatótömeg felett kétségkívül szükség is van ezekre a megoldásokra, de mifelénk a hagyományok mást diktálnak. A kutató és a levéltáros kapcsolata jóval közvetlenebb és ennek következtében más a viszony, más a hangulat az intézményben. Talán ezt tükrözik az egyházi levéltárakat érő kutatói elismerések is.6

Magam részéről értéknek tekintem ezt a személyes kapcsolatot – a dolog emberi vetülete miatt is, de szakmai tekintetben is. Valójában rengeteget tanulhatunk kutatóinktól.

6 Levéltárunk 2019-ben a MACSE „Év Kutatóhelye” díját nyerte el. A díjat korábban a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár, a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár és az Orosházi Evangélikus Gyülekezet Levéltára is elnyerte.

Mózessy Gergely